35

lődörögtek. Ha pénzre volt szükségük, részegeket fosztottak ki és vertek össze. Sült hal és rósejbni, sör és whisky volt az állandó étrendjük.

Úgy rémlett, hogy semmi humorérzékük sincs, eltekintve néhány titkos, érthetetlen vicctől, amelyeket azon a mocskos külvárosi csibésznyelvükön mondtak egymásnak, s amitől a képük

vigyorra húzódott, s ritka alkalmakkor még el is nevették magukat. A börtön többi foglya

egyáltalán nem érdekelte őket. Saunders felügyelő már kinézte őket magának, és alig várta a pillanatot, hogy valami komoly büntetést sózhasson rájuk. Tudta, hogy ezek kemény

vagányok, és azt is tudta, hogy a kemény vagányokat idejében kell megpuhítani és betörni.

A glasgow-i nyomornegyedek kórházainak orvosai nem egykönnyen lepődnek meg, de két

éjszakai ügyeletes orvos bizony elámult, amikor egy éjszaka fesztelenül besétált Baldock, Drummond társaságában, s az egyik teljes alakot mutató tükör előtt megállva, bámulni kezdte magát. Önelégült vigyor ült ki az arcára, ami annál is érthetetlenebb volt, mivel közben egy balta nyelét fogta. Amit az orvosok annyira különösnek tartottak, az az volt, hogy a balta foka a koponyájába ékelődött. A fiú bűzlött a sörtől és whiskytől, ami kétségtelenül hozzájárult a fájdalom érzéstelenítéséhez, de az igazi rejtély az volt, hogy még mindig talpon maradt, s a jelek szerint nagyon is meg volt elégedve önmagával, Drummond pedig, akin ugyancsak volt

néhány vágás, úgy rémlett, szintén nagyon jó hangulatban van. Az orvosok kivették a baltát, anélkül, hogy a beteg belehalt volna a műveletbe, vagy súlyosan megsértették volna közben az agyát. Baldock akkor tizennyolc éves volt. Ugyanannyi, mint Drummond. A műtét után

Baldock még arra az egyetlen éjszakára sem volt hajlandó a kórházban maradni. Harminc

öltés és egy kötés, és Baldock és Drummond ugyanolyan vidáman távozott, ahogyan bement a

kórházba. Az orvosok az esetet úgy összegezték: „Ahol nincs agy, ott fájdalom sincs."

Amiért Baldock és Drummond az „üvegházba" kerültek, az az ő megfogalmazásuk szerint

„jelentéktelen kis pofozkodás" volt. Mindketten eszméletlenül részegek voltak, különben bizonyára lett volna annyi eszük, hogy lelépjenek és elmeneküljenek. A hadbíróság véleménye nem egyezett pontosan az övékével. Az ítélet szerint a jelentéktelen kis pofozkodás súlyos testi sértés volt. Nyolc angol katona, aki semmibe se ártotta bele magát, kórházba került, és velük együtt a csehó tulajdonosa is, akinek az üzletét teljesen összetörték. Az ítélet tizenkét havi elzárás az ötvenegyes számú Tábori Büntetésvégrehajtási Intézetben.

Baldock és Drummond nagy lendülettel rugaszkodott neki a dombnak. Ok értek először a

csúcsra, és hamarosan lehagyták az egész csapatot, fej-fej mellett futottak, úgy tetszett, jó példát mutatnak a többieknek, vagy legalábbis ezt gondolta először Saunders. De mi a francos nyavalyán nevetnek ezek? Összehúzott szemmel nézte őket, amint fel és lerohannak, fel és le, mintha olimpiai bajnokok volnának, amíg a többi fogoly csak erőlködött és lihegett mögöttük; ismét megelőzték a többieket, akik megint csak bukdácsoltak és lihegtek mögöttük. Amikor

nyolcadszor érkeztek fel, közös megegyezéssel leültek a domb tetején, majd hosszan

elnyújtóztak és könnyed kis csevegésbe kezdtek.

- Ez nem is olyan vészes - állapította meg Drummond.

- Biz'a. Semmiség - helyeselte Baldock.

- Röhej. Taknyos srácoknak való.

- Nem is, mint azok a kurva highland! hegyek.

- Hát nem. Csak egy szar kis homokkupac.

- Felállni! - üvöltötte Saunders. - Mozgás! Futás! Tudomást se vettek róla, kényelmesen

végignyújtóztak a

dombtetőn, kezükkel elföldték a szemüket a nap elől.

- Nem is volt olyan rossz ötlet, hogy berakták ezeket a szikladarabokat - jegyezte meg

Baldock.

- Abbiz'a, jól kitalálták.

Mindketten ásítottak és hallgattak, úgy tetszett, kifogyott a mondani valój ük.