163

- így mondanám... Igen.

- Tehát. Mind a három fogoly bűnösnek találtatott az ellene felhozott bűntett elkövetésében, az pedig halálbüntetést von maga után.

- Nagyon alaposan megfontoltuk.

- A parancsnok vallomása alapján, aki nem teljesítette a kötelességét, amire vonatkozóan

önmagát is elítélte a tanúk padján; valamint Markham százados vallomása alapján, aki a

legenyhébben szólva is alkalmatlan. Nem tekinthető inkább valamiféle önigazolásnak az ő

tanúvallomása?

- Ezt is számításba vettük. Újra leszögezem: amit tekintetbe kell vennünk, az a foglyok ellen szóló tények és vallomások túlnyomó többsége.

- A parancsnok ritkán tartózkodott a fegyintézetben. Markham és Wilson tanúvallomása

szerint is. A parancsnoknak ott kellett volna lennie, hogy lássa, tisztességesen hajtják-e végre a parancsait, hogy ellenőrizze, emberségesen bánnak-e az elítéltekkel. De nem volt ott.

Mennyire hihetünk akkor a tanúvallomásának?

Gibson arcvonásai megfagytak. - Az öné az utolsó szó!

- Markham vallomása teljesen megbízhatatlan. Inkább hiszek Harris-nek és Wilsonnak.

Nyilvánvaló, hogy Williams volt felelős egy elítélt haláláért, és hihető, hogy Roberts lett volna a következő áldozat. Úgy tetszik, Simmons ezredes jelentése is ezt támasztja alá. Mint ön is megállapíthatja, ez az egyetlen előítéletmentes, elfogulatlan állásfoglalás. Mármost, Roberts tiltakozott, mire bántalmazásban részesült. De nem hiszem, hogy szándékában állt volna

valamiféle lázadás szítása. Ezt támasztja alá Simmons ezredes is, és én hajlok arra, hogy inkább őrá támaszkodjam, mint a vád tanúira. Nem hiszem, hogy a lazítás vádja fenntartható.

Gibson mosolyán tisztán látszott a meghökkenése. - És a gyilkosság vádja, uram? Azt ön

milyen megvilágításban látja ?

- McGrath és Bokumbo megölte Williams-t, de figyelembe kell venni, hogy milyen brutális

bánásmódban volt részük. A vádat emberölésre kell leszállítani.

A tábornok elnézett Gibson mellett, majd az ablakhoz ment. A hátát fordította a szoba felé.

Gibson hangja jéghideg volt. - Ez akár azt a látszatot kelt hetné, hogy az ügyet a szőnyeg alá söpörték.

A tábornok kirobbant. - Hatálytalanítom az önök ítéletét! - A szavai olyan keserűek voltak, mint az epe. - Ha végrehajtották volna, és nyilvánosságra kerülne...

- A hadbírósági döntést, mint ön is tudja. uram. sohase hozzák nyilvánosságra.

A tábornoknak már a nyelve hegyén volt, hogy kereken kimondja: ezt az egyet nyilvánosságra hozták volna. De vissza tartotta magát. - Az elkövetett bűncselekmények súlyosságának

megfelelő, igazságos ítéletet fogok hozni. Végeztem.

- Uram! - Gibson ezredes tisztelgett, és megvető arckifejezéssel kiment a tábornok szobájából.

A haditörvényszék elnöke az íróasztalánál ült. az előtte heverő papírokra-bámult, és azon töprengett, vajon ki szivárogtatta ki az információkat? A parancsnokot át fogják helyezni.

úgyszintén Markham századost. Tulajdonképpen bíróság elé kellene állítani őket, de

megtehetné azt is. és meg is fogja tenni: javasolja, hogy részesítsék mindkettőjüket szigorú megrovásban, ő maga pedig jelentést küld Angliába, amelyben megindokolja a döntéseit.

Wilsonon is eltöprengett. Át kellene vezényelni olyan helyre, ahol kevesebb kárt okozhat.

Egyébként is már régen túl van azon a szolgálati időn, ami után visszahelyezhetik Angliába.

És Harcis? Ebben a friss, tiszta széljárásban talán helyesebb volna, ha Ott maradna ahol van.

Kivágódott Wilson főtörzsőrmester ajtaja, ott állt a küszöbön a parancsnok, és dühtől eltorzult arccal bámult rá.

- Hallotta a legújabb hírt? - Remegett a hangja. Wilson hátrafordult a mosdótáltól,

törülközőjével az arcát

szárította. - Miféle hírt, uram?