118
Randall önmagával igen elégedetten ment ki. Még jól emlékezett, miket hallott korábban a
Tábori Büntetés végrehajtási Központról. Bóknak éppenséggel egyik megjegyzés se volt
nevezhető. Lehet, hogy Canning azért, mert 6 maga is alapjában véve szélhámos volt, ezt az egész katonai börtönrendszert szívből utálja? Sose lépett volna fel mint vádló, mint katonai ügyész. De védőként fantasztikus eredményeket ért el. És amikor ő megemlítette neki Wilson főtörzset, Canning azt mondta: - Tetőtől talpig gazember, szeretném egyszer elkapni a
grabancát. Kiereszteni a levegőt abból a felfújt hólyagból. Jó lesz, ha óvakodik tőle, Randall.
Randall tudta, ha van valaki egyáltalán a brit hadseregben, aki sarokba tudja szorítani Wilsont, az Canning.
- Ez egy minden hájjal megkent kis buzi - mondta Harris. - De azt hiszem, igaza van. Ha
Canning venné kézbe az ügyet, jó sok pasasra rájönne a frász.
Wilson bólintott. - Túlságosan is ravasz. - Aztán egy mosoly. Meglepetés a nyolcas zárka
számára. Továbbítom a kérésüket.
A haditörvényszék elnöke világosan és egyszerűen megfogalmazott mondatokkal közölte a
véleményét Simmons ezredessel. Nem értett tökéletesen egyet vele. Harag nem érződött a
hangjában. Legfeljebb árnyalatnyi megvetés, vagy ami éppoly dühítő, egy kis sajnálkozás.
Simmons nem elég eredményesen hajtotta végre a feladatát. Pedig végeredményben nem is
volt olyan nehéz megbízatás. - Elfogulatlan? Előítéletmentes? Ezen csak mosolygott, s
anélkül, hogy nagyon sok szót vesztegetett volna rá, értésére adta Simmons-nak, hogy ez a jelentése csodálatos volna, ha egy cserkésztáborban történtekről volna benne szó. Újra
elmosolyodott, amikor gunyoros nyílvesszői nyomán bosszús vörösség ütött ki Simmons
orcáján. De mivel a vizsgálat elítéltek ellen indult meg, akik meggyilkolták az egyik
felügyelőjüket, mondta a főügyész, átgondolná-e újra az egészet, és benyújtana-e egy
pontosabb jelentést?
Simmons ezredes erre nem volt hajlandó.
A tábornok felolvasta Simmons-nak, ahogyan ő lakonikusan megjegyezte, „a foglyokhoz
intézett izgató beszédét". - Pontosan ezeket a szavakat mondta?
- Amennyire emlékszem, igen.
- És mit gondol, mi lett az eredménye?
- Fogalmam sincs, uram.
- A nyolcas számú zárka foglyai megtagadták a vallomástételt.
- Nincs joguk a törvény szerint, hogy megtagadják?
- Természetesen van. De nem éppen az ön ötlete volt, hogy valamilyen nyilatkozatot
nyújtsanak be?
- Ha akarnak. Mint általában az elítéltek, ha komoly panaszuk van.
- Egyetlen fogolytól sem érkezett panasz, ami pedig a nyolcas zárkát illeti, az fikarcnyit se változtatna a helyzeten. Hadbíróság elé fognak állni. De ön reményt ébresztett bennük, és ez nem becsületes eljárás, amikor annak semmi alapja sincs, és ebben az esetben én az ilyesféle reménynek semmi alapját nem látom. - Elhallgatott és várt.
Simmons ezredes szótlanul, csak a félreérthetetlenül elképedt tekintetével intézett kérdést a tábornokhoz, amit ő azonnal megértett, és úgy érezte, szükség van valamiféle magyarázatra.
- Az Ötvenegyes Tábori Büntetésvégrehajtási Központ évek óta működik Wilson
főtörzsőrmester és több parancsnok irányítása alatt. Eddig soha, egyetlen panasz sem volt.
Ó, Krisztusom! Simmons csaknem hangosan sóhajtott fel. De helyette csak azt mondta: -
Elnézést kérek, uram, ha ostobán hangzik, amit mondok. De ebben nem látom a logikát.
Most a tábornokon volt a sor, az ő arca vált élénk pirossá. - Majd meglátja, mire befejezem. A foglyok azt kívánják, hogy Canning őrnagy legyen a védőjük.
- Szokatlan, ha egynél több fogoly is kéri, hogy ugyanaz a tiszt védje?
- Nem általános gyakorlat. Ismeri Canning őrnagyot?