160

semmiféle tengerpart nem fogja viszontlátni. Majd csak akkor, ha már hazaérkezett és

lubickolni megy ki a strandra.

- Lesz majd néhány új pofa itt minálunk.

Wilson is úgy gondolta. - Új parancsnok és új doki. ha majd minden elcsitult. Apropó. Ájtatos Manó az áthelyezését kérte.

- Ne viccelj! Hová?

- Olaszországba. Hová lehetne különben? Ki akar menni a frontra.

- A jó öreg Ájtatos Manó - Harris elnevette magát. - Mit nem mondasz!

- Nem is olyan rossz fiú. de nem tudja, mennyivel nehezebb lesz a fronton, mint itt.

Kényelmesen, ebben a központban. Azt képzeli, hogy amit érez, az valami elhivatottság.

Persze, ki tudja Bizony, új arcokat fogunk itt látni, belevalóbb pofákat, mi, Charlie? Harris vigyorogva bólogatott. Wilson töprengve a messzeségbe nézett. Azt mondtad, hogy bajt fogok keverni, és hogy eddig is azt tettem Úgy jöttek be ide az emberek, mint akik a vérpadra

indulnak. Esetlenül, botladozva, télájultan. Önkívületben, nem is annyira a félelemtől, maguk se tudták, mitől, mint akik csapdába estek. Ez az. Csapdába ejtve, minden előzetes

figyelmeztetés nélkül. Azok a szemek! Nézem a rémült szemüket, hogy mi vár itt rájuk.'

Fegyelem. Én. Én. aki acéllá edzem őket. Katonát faragok belőlük! - Harris ásított. - Megtöröd őket. és aztán ..

Markham százados réges-régen nem érezte magát olyan pihentnek, mint most. csak valami

lassan felizzó harag rontotta el ezt a kellemes közérzetét. Végre valahára levelet kapott attól az ő szájba méhkirálynőjétől. Egy csupa sértés levelet. Azt fejtegette az asszony, hogy Harryvel együtt megunták az ő ostoba, gyerekes leveleit, és a jövőben olvasatlanul tűzbe hajítják őket.

Tehát érzékeny ideggócba talált. Ha-ha! Még némi kis bűntudatot is ébresztett az asszonyban.

Most nem óhajtott a levélen töprengeni, majd később foglalkozik vele. Addig is újra töltött a poharába.

Egészen jól végződött ez a história, ő maga megdicsőiilve került ki belőle, amire egyébként mindig is számított. Az. a hülye skót. Egv vacak, közlegényből lett tiszt, aki néhányszor azt hitte, hoyy megszorongatta, de ő lerázta magáról a sértésekei, nyugodt maradt, állta a vihart.

Hiába, végül mégiscsak a származás meg a jó nevelés számít. McGrath-en is többet segített volna, ha azt tanácsolják neki, hogy egy igazi úriember védje. Az ügye akkor is vesztes maradt volna, más nem is lehetett, de azért a mostani ítéletnél enyhébbel is megúszhatta volna, ha egy művelt embert kér fel a védelmére; az a fekete fickó pedig egy könyvelőt választott. Jóságos Isten! Roberts meg azt hitte, hogy képes lesz saját magát védeni! Mindet bűnösnek találták, amihez, persze, soha kétség se férhetett. Három hétbe vagy egy hónapba is beletelhet, így mondta a katonai ügyész, amíg jóváhagyják az ítéletet. Nem lehet valami kellemes számukra a várakozási idő, és némi nyugtalanságot kelthet a többi fogoly körében is. Az az átkozott

Wilson! Minél hamarább túlleszünk rajta, annál jobb. Azt hiszi az az ostoba, hogy eléggé

kimagyarázkodott, és hogy Harris tette itt tarthatatlanná a helyzetét. De marad itt éppen elég probléma akkor is, ha nincs már köztünk az az egy felügyelő, aki újabb zűröket próbál

kavarni.

Pubika most jól megszégyenült és behúzta a farkát, nevetett magában Markham csendesen. Át fogják helyezni. Egy pillanat alatt kinn találhatja magát a fronton, ami roppant mulatságos lehet, de nem azoknak a fiúknak, akik a parancsnoksága alá kerülnek. Bizonyára igyekszik

megmozgatni minden összeköttetését, és azon se csodálkoznék, ha végül sikerülne neki.

Igazán ritka ronda kis szar.

Aztán megint az ő belső kényszere, hogy írjon. Ó! Megint teletöltötte a poharát, elővette a tollat, s egy percig gondolkodott. Hát nem! Még csak a nevén se fogom szólítani!

„Tekintettel arra, hogy, bár megkapod ezt a levelet, de nem bontod fel és így a tartalmát sem ismerheted meg, más csatornán keresztül fogsz értesülni arról, hogy leállíttattam a családi járulékodat."