44

- Ezt első fokon a tábori orvos döntheti el, aztán egy orvosi bizottságnak kell megállapítani, hogy őrült vagyok-e.

- Azt hiszi, ehhez még bármi kétség férhet? Őrült módjára viselkedik.

- Pontosan tudom, hogy mit teszek.

- Elmebetegség címén akar felmentést kapni? Én ennek nem fogok bedőlni.

- Semmiféle mentségre nincs szükségem, főtörzsőrmester. Egyszerűen nem akarom ezt az

átkozott egyenruhát viselni.

- Ezek szerint maga civil személy?

- Ez így igaz.

- Akkor hát húzzon ide egy széket, Bokumbo úr. - Wilson bősz vigyorral mutatott a falhoz

támasztott egyik székre. Bokumbo az íróasztal elé húzta a széket, és leült. - Köszönöm, főtörzs úr.

- Helyezze magát kényelembe. Érezze magát otthon. Pisáljon a szoba sarkába. Látom, erre a papírra sandít. - Felemelte a hamutartót, s a papírlapot átnyújtotta Bokumbónak. - Sasszeme van. Ezt bizonyára érdekesnek fogja tartani.

Bokumbo átolvasta az iratot, és visszaadta. - Az ön jogi tanácsadója mindenben tévedett.

McGrath nem gyilkolta meg Williams-t.

- Bocsánat, Bokumbo úr. - Wilson egy másik papírlapot nyújtott át neki, és Bokumbo azt is áttanulmányozta. - És Bokumbo úr se ölte meg.

- Nem?

- Nem. Williams öngyilkos lett.

- Furcsa öngyilkosság.

- Sokféle öngyilkosság létezik. A legegyszerűbb meghatározás az, hogy halálvágy, és

Williams-ben az a legteljesebb mértékben megvolt.

- A nagy fekete főnök beszél. Jobban hangzana dobkísérettel. Ez az, amit el akar majd

mondani a bíróság előtt?

- Ez az, amit most elmondok magának. Williams öt ép embert futtatott meg, fel és le, fel és le azon az istenverte dombon. Öt embert kínzott meg azon a dombon. Egyet megölt azon a

dombon, aztán két másik felügyelő segítségével összeverte Robérts-et, és azt követően

Williams elhatározta, hogy megöli Roberts-et.

- És aztán?

- És aztán bezárta a kört. A halálvágya teljesült.

- Úgy beszél, mint egy igazi törzsi mágus, vérbeli varázsló. Ezzel tulajdonképpen már

bevallotta a bűntényt.

Bokumbo arca mélységes megvetést tükrözött. - Én csak egy jelenségről állapítottam meg

valamit.

Wilson legszívesebben belevágott volna az öklével abba a fekete arcba. - Én pedig megjósolok valamit. Gyilkossággal lesz megvádolva, ki fogják mondani, hogy bűnös, és kivégzőosztag elé fogják állítani. Miközben tompa, közömbös hangon beszélt, átható tekintettel figyelte

Bokumbót, és felfedezte rajta a kívánt hatást. Bokumbo szeme, mielőtt lenézett az ökölbe

szorított kezére, egy pillanatra fátyolossá vált. Majd öklével az íróasztalra támaszkodott, felállt és kihúzta magát. Nyugalma, melyről Wilson tudta, hogy csak magára erőltette, most

elhagyta. A hangja is elvesztette a nyugodt ritmusát. Megváltozott a monoton hangszíne és lélegzetvételének az üteme is. Minden erejével nyugodtnak próbált látszani, de a

hanghordozása mindezt meghazudtolta.

- Mielőtt az bekövetkeznék... még rengeteg minden van... rengeteg minden, amivel magának

kell szembenéznie. .. igenis... rengeteg minden, amiről azt hiszi, hogy a szőnyeg alá söpörheti!

- Felemelte a hangját. Több mint száz... háromszáz olyan elítélt is van itt, aki tudja, hogy mi történt... és néhányan el fogják mondani az igazat. - Wilson mosolygott, és most már

Bokumbo ordított. - Nem fogok kivégzőosztag elé állni! Maga fog! Le fogják fokozni, maga