113

Önigazolásként. De a vége mégis ugyanaz lesz. Beismerések, hogy meggyilkoltátok Williams-

t.

- Én ugyan nem - mondta Bartlett. De azért némi kis kétség remegett a hangjában.

- Te nem számítasz. Te ne írj semmiféle nyilatkozatot. Még igennel vagy nemmel se válaszolj.

Maradj teljesen néma. Mit gondolsz, én hogyan úsztam meg ilyen olcsón? Azzal, hogy

használtam az eszemet.

- Kaszárnyaügyvéd! - mondta gúnyosan McGrath. Annyi az esze, mint egy bánatos seggű

majomnak.

- Wilsont is megdumálta, hogy kényelmes melót kapjon. Az pedig nem semmi - jegyezte meg

Bartlett. Egyedül Randallt tartotta vele egyenrangúnak a zárkájukban. Igazi dörzsölt vagány.

- És most azt akarja bemesélni nekünk, hogy a mi oldalunkon áll? csúfolódott tovább

McGrath.

- Wilson úgy, ahogy van, egy rohadt alak, ez nem is vitás - mondta Randall. - És nem

szeretem, ha valaki át akar ejteni.

- Mivel ejtett át? - kérdezte Bokumbo.

- Teljesen félreismertem, eleinte nem jöttem rá, mit akar tőlem.

- És még ő mondja, hogy az agyát használja! - McGrath a gúnyos, megvető pillantása ellenére se tudta megakadályozni, hogy az irigységnek egy csöppnyi kis zöngéje ne keveredjék a

hangjába.

- Eddig azért nem is csinálta olyan ügyetlenül - mondta némi kuncogással Bokumbo. - Az

ágyúszónak és a puskaropogásnak még a közelébe se került.

Bartlett alig tudta megállni, hogy ki ne mondja: - De nemsokára meghallja majd a

puskaropogást, amikor titeket, seggfejeket, a falhoz állítanak. - De helyette, csak hogy Randall kedvében járjon, megjegyezte: - És azt hiszitek, ehhez nem volt szüksége észre?

- Én nem teszek semmiféle vallomást - mondta Roberts.

- Légy észnél, öreg fiú. Ha már egyszer belemásztál ebbe, nem visszakozhatsz. Ez a helyzet, és nem tudhatod, mire játszik Wilson. Vagy a parancsnok. Vagy a tábori orvos, vagy akár

Simmons és a körzet főfejese. Ha megkapják a vallomásotokat, azt hiszik, tudják már, hogy milyen sínen jár az agyatok. Ha ennek sincs értelme...

- De van - állapította meg Roberts.

- Akkor ez segíthet rajtatok. Engem Canning őrnagy védett. A civil életben is ügyvéd volt. -

Mindnyájan felültek, mire Randall elmosolyodott. - Nagy csirkefogó és ravasz fickó.

- Mi a fene! - sóhajtott fel Bartlett.

- És ettől csak még érdekesebb lesz. Nem gondoljátok? Én jól megfizettem, így aztán most az egyszer a vádnak is jól fel kellett kötnie a gatyát. Canning képes volt minden trükköt bevetni, ami persze csöppet se tetszett a bíróságon ülő tiszturaknak. Amikor a feketéről kiderül, hogy fehér, vagy legrosszabb esetben is csak szürke, értitek, ugye, mire gondolok. Canning az

utolsó betűig ismeri a polgári meg a katonai törvénykönyvet. Ha nem őt kapjátok, rátok

sóznak valamilyen kuka csodalényt, aki a száját se nyitja ki, bele se szagolt soha egy jogi tankönyvbe, legfeljebb talán a szolgálati szabályzat néhány lapjába nézett bele, és sose

ismerné be, hogy nem is érti, miről van szó; én mondom nektek, ha valaki miatt főbelőnének titeket, az éppen az ilyen kuka csodabogár lenne. Persze, csupa jószándéktól vezérelve.

Bartlett teljesen fellelkesült. - Ez a védő kell nekem. Hol találhatom?

- Ő a Különleges Nyomozó Ügyosztály egyik jogi tanácsadója.

- Ha ez egy olyan pasas, aki a Különleges Nyomozó Ügyosztálynak dolgozik, az nem lesz

hajlandó a mi ügyünket elvállalni, és ezzel foltot ejteni a minősítésén - vetette ellen McGrath.

- Ettől lesz az egész még érdekesebb. Igenis, hajlandó lesz. Mondanom se kell, ő tudja, hogy hol vagyok, és azt is tudni fogja, hogy én adtam nektek a tippet. Úgyszólván kenyeres

pajtásom.