90

Kis szünet, aztán Drummond intett a fejével Baldocknak, és engedelmeskedtek a parancsnak, futólépésben elindultak a felügyelők között. A folyosó végén kinyitották az ajtót, beözönlött a napfény és elhomályosította a folyosó lámpavilágát.

A felügyelők csak nézték, amint ezek ketten elügetnek előttük. Gyűlölettel nézték őket. Mind csak arra vártak, hogy a főtörzs jelt adjon, és rávethessék magukat erre a két mocskos, fura gazemberre, és a parancsnok se találhatna semmi kivetnivalót, ha alaposan helybenhagynák

őket azok után, amit Saunders-szel és Gormannel műveltek. De Wilson nem adta meg a jelt.

Mögöttük ment, s követte őket, amíg kiértek a büntető épületszárnyból, és ott áUj-t vezényelt.

A többi felügyelő körben helyezkedett el a foglyok körül. Wilson végignézett a két elítélten.

Koszosak voltak, izzadtak. Mint a szar. Undorító.

- Ronda buzik!

Drummond és Baldock vigyorgott.

- Ó, - mondta Drummond. - Mit nem mond! Ki hitte volna erről a kis szarosról?

A felügyelők ösztönösen közelebb nyomultak. A kezükön a csontok kifehéredtek, amint az

öklüket összeszorították.

- Nem emelek vádat maguk ellen.

A felügyelők meghökkentek, dühös pillantásokat vetettek egymásra, már-már azon a ponton

voltak, hogy tiltakozni fognak. Baldock és Drummond se tudta elrejteni a meglepetését.

- Nem akarom, hogy elkerüljenek innen. - A felügyelők szemmel láthatóan megnyugodtak és

vigyorogni kezdtek. Itt fogják letölteni a büntetésüket. Harris felügyelő és maga, Henshaw, vigyék őket futólépésben a paracsnok irodájába. A többiek, oszolj!

Bakancsok dobbantak a homokon, és hat csalódott felügyelő elvonult. Futás! - üvöltött Harris, és a foglyok elügettek, Wilson pedig szapora léptekkel ment utánuk.

Higgins úgy érezte, hogy felfrissült, és nem akart sokáig a tranzittáborban lődörögni. Bár tűrhető helynek látszott, és nyilvánvalóan nem helyeztek túl nagy súlyt a fegyelemre, de

szeretett volna minél hamarább visszakerülni az ezredéhez, és találkozni végre a régi

bajtársaival. Azok majd gondoskodnak róla. Gyorsan összecsomagolta jó előre a holmiját.

Örült, hogy a sátor éppen üres. Lehet, hogy a Vörös korábban tényleg sitten ült, de ő nem óhajtott további alattomos kérdéseket hallani, és később bizonnyal mások is bekapcsolódtak volna abba a beszélgetésbe. Hát nem, őbelőle senki se fog egyetlen szót sem kiszedni.

- Itt vannak az enyéim, őrmester, egészen közel Tripolihoz, stoppal könnyen odajutok.

- Ezek itt mind azt hiszik, hogy ez a Ritz szálló - mondta az őrmester, kisujjával mélyen az orrában turkálva, majd figyelmesen tanulmányozva, amit kiszedett. - Körülbelül félóra múlva indulnak az élelmiszerszállító teherautók, érdeklődj a konyhánál, hátha elvihetnek.

Higgins szinte vágtázva iramodott a konyha felé. Marhahúskonzerv és krumpli. Kis híján

kunyerálni kezdett. Csurgóit a nyála. A szakács kétszer is kénytelen volt elmagyarázni,

hogyan jut el a géhás tizede* sátrához.

A teherautóban zötykölődve, a tizedes melletti ülésen, Higgins végre kezdte elhinni, hogy újra szabad ember. A tizedes nem volt túlságosan bőbeszédű. Ami azt illeti, tudatlan, rossz modorú pasas volt, az ember azt se tudhatta, mikor fogja legorombítani. De most éppen valami jó kis üzletre készülhetett, és ez pillanatnyilag Higginsnek is jól jött. Úgyse akart beszélgetni.

Kinézett a vezetőfülke ablakán a homokra és a hitvány cserjésre. Elhaladtak a temető mellett, és elfordította a tekintetét. Az ablak nyitva volt, de a kocsi tetejére zuhanó hőséget szinte fel se vette. A nyitott ablakon beáradó forró szél felszárította az izzadságát. Nem emlékezett, mikor érezte magát valaha is ilyen pihentnek. Úgy beszélték meg, hogy a tizedes az ő egységének a táborhelyénél fogja lerakni. Ez az első lépés hazafelé. Jelentkeznie kell majd az őrnagynál, végighallgatni a süket dumáját és megígérni, hogy ezentúl jó fiú lesz. Nem fog elkésni az ebédről. Jó lesz újra látni Micket, biztosan van néhány shillingje, hogy egy rundot fizessen neki. Lesz remélhetőleg kanadai vagy ausztráliai sörük. Kétszer olyan jó, mint az egyiptomi sör, de most azért bármelyik jól esne neki. Még a gondolatára is elmosolyodott, hogy