2

Fehérre mázolt puszpángfa keresztek nyújtogatták csúcsukat az ég felé. Rajtuk nevek, számok, ezredek fekete betűi mondták el mindazt, amit el kellett mondani. Tombolt a nyár, perzselő

szél sepert végig a sivatag fölött. A nevek még nem fakultak ki, de majd megteszi a magáét az idő.

Negyvenhét sír volt ott, és amint a hadsereg teherautói eldübörögtek a temető mellett, a

katonák szórakozottan kibámultak a kocsikból, némelyikük arra is emlékezett, amikor először látta ezt a temetőt. Azt a homokba, szuronnyal lefelé tűzött néhány puskát, a tusukra illesztett, bizonytalanul billegő rohamsisakokkal. Mintegy tucatnyit. Valamilyen csetepaté robbant ki ott, majd utána ugyanazon a helyen eltemették a halottakat. Úgy tudták a katonák, hogy

néhány skót fiút.

Később, onnan mintegy mérföldnyire, előretolt tábori kötözőhelyet állítottak fel, azt pedig, úgy hírlett, a német páncélosok egyszerűen lerohanták. Egyesek szerint a sötétben, mások azt állították, hogy fényes nappal, s azok a rohadt nácik halomra lőtték a sebesülteket. Akik életben maradtak, ha ugyan voltak olyanok egyáltalán, valamelyik hadifogolytáborban

várhatják a háború végét.

Ha vette volna bárki is a fáradságot, hogy meglátogassa a temetőt és elolvassa a neveket a kereszteken, az megláthatta volna, hogy egy tucat skót volt köztük, az egyik skót ezred

katonái. A többiek angolok ott feküdtek szorosan egymás mellett a forró napon és a csillagos égbolt alatt, egy idegen országban.

Konvoj haladt el a sírok mellett; csikorogtak a sebességváltók, ide-oda dülöngéltek és

zötykölődtek a teherautók a bombatölcsérek fölött, amelyek még mindig szinte

használhatatlanná tették a kátrányos makadámutat. A teherautókból kinéző katonák meglátták, hogy a temetőben, a változatosság kedvéért, valami tevékenység folyik. Egy sírgödörbe éppen egy halottat eresztettek le. Kíváncsi pillantások, néhány megjegyzés, mélyen leszívott

cigarettafüst, de nem valami nagy érdeklődés. A konvoj dülöngélve és zötyögve ment tovább, és nemsokára már valami más adódott, amin el lehetett gondolkodni.

A tábori lelkész, gúnynevén Ájtatos Manó, amit egyébként ő maga is tudott, homokot szórt

egy katonai pokrócba csavart tetemre, és miközben hamis hangon úgy-ahogy elénekelte a

búcsúztatót, arra gondolt, bárcsak kissé több tiszteletet tanúsítanának a foglyok, akik izzadva eresztették le a holttestet a sírgödörbe. Melegük volt és szomjaztak. 45 fokos hőség

árnyékban, de árnyék arrafelé nem is volt, és egyetlen fogoly se törte nagyon magát, hogy feltöltse a gödröt. A pokrócba csavart tetem sose volt a haverjuk. Ütődött, semmirevaló alak, ezt mondogatták róla. Nem bírta ki a dombot, nem bírta ki a büntetést. Látták, hogy mindig kidöglik a dombon. Még csak nem is színlelte, hogy igyekszik, meg hát egyébként is, mi volt az ok, amiért ide bekerült? Már az is tiszta röhej.

Olyan híreket kapott hazulról, hogy a felesége összeszűrte a levet valakivel, de lehet, hogy több pasassal is. Erre aztán mit tett ő maga? Kitervelte, hogy elrejtőzik egy Angliába induló hajón. Azt a trükköt próbálta ki, amelyik egyszer már bevált valakinél. Hozzácsapódott egy öreg katonákból álló csoporthoz, kiszolgált hadfiakhoz, akik letöltötték már a maguk idejét Palesztinában, Líbiában, Tripoliban. A lebujokban és a kuplerájokban. Végigcsinálták az

összes hadjáratot, lehúztak több mint négy év tengerentúli szolgálatot, és a jog szerint most hazafelé indultak. Igazán nagyszerű, nagylelkű elgondolás! (De aztán, amikor megnyílt a

második front, ezeket is bevetették Franciaország partjain.) Szóval ez a fiú is feljutott a hajóhídra, ahol ordítozni kezdett: „Nem akarok hazamenni!" Persze, nem volt

beszállókártyája. De a piros sapkás katonai rendőrök, ahelyett, hogy betuszkolták volna a hajóba, ami a fáma szerint egyszer már megesett valakivel, leráncigálták a hajóhídról és

bevágták a fogdába. Röhögve, persze. Ilyen trükk csak egyszer sikerülhet.

Stevensnek hívták. A szegény kis nyavalyást.

A foglyok feltöltötték a sírt, apró ütögetésekkel elsimították a homokot és Wilson ezred-

főtörzsőrmester* meg Harris törzsőrmester felé pislogtak. Kijárt volna egy cigi ezért a

Homokdomb
titlepage.xhtml
jacket.xhtml
index_split_000.html
index_split_001.html
index_split_002.html
index_split_003.html
index_split_004.html
index_split_005.html
index_split_006.html
index_split_007.html
index_split_008.html
index_split_009.html
index_split_010.html
index_split_011.html
index_split_012.html
index_split_013.html
index_split_014.html
index_split_015.html
index_split_016.html
index_split_017.html
index_split_018.html
index_split_019.html
index_split_020.html
index_split_021.html
index_split_022.html
index_split_023.html
index_split_024.html
index_split_025.html
index_split_026.html
index_split_027.html
index_split_028.html
index_split_029.html
index_split_030.html
index_split_031.html
index_split_032.html
index_split_033.html
index_split_034.html
index_split_035.html
index_split_036.html
index_split_037.html
index_split_038.html
index_split_039.html
index_split_040.html
index_split_041.html
index_split_042.html
index_split_043.html
index_split_044.html
index_split_045.html
index_split_046.html
index_split_047.html
index_split_048.html
index_split_049.html
index_split_050.html
index_split_051.html
index_split_052.html
index_split_053.html
index_split_054.html
index_split_055.html
index_split_056.html
index_split_057.html
index_split_058.html
index_split_059.html
index_split_060.html
index_split_061.html
index_split_062.html
index_split_063.html
index_split_064.html
index_split_065.html
index_split_066.html
index_split_067.html
index_split_068.html
index_split_069.html
index_split_070.html
index_split_071.html
index_split_072.html
index_split_073.html
index_split_074.html
index_split_075.html
index_split_076.html
index_split_077.html
index_split_078.html
index_split_079.html
index_split_080.html
index_split_081.html
index_split_082.html
index_split_083.html
index_split_084.html
index_split_085.html
index_split_086.html
index_split_087.html
index_split_088.html
index_split_089.html
index_split_090.html
index_split_091.html
index_split_092.html
index_split_093.html
index_split_094.html
index_split_095.html
index_split_096.html
index_split_097.html
index_split_098.html
index_split_099.html
index_split_100.html
index_split_101.html
index_split_102.html
index_split_103.html
index_split_104.html
index_split_105.html
index_split_106.html
index_split_107.html
index_split_108.html
index_split_109.html
index_split_110.html
index_split_111.html
index_split_112.html
index_split_113.html
index_split_114.html
index_split_115.html
index_split_116.html
index_split_117.html
index_split_118.html
index_split_119.html
index_split_120.html
index_split_121.html
index_split_122.html
index_split_123.html
index_split_124.html
index_split_125.html
index_split_126.html
index_split_127.html
index_split_128.html
index_split_129.html
index_split_130.html
index_split_131.html