18
birtokba vette, s a palackot az asztalra tette. Harris, szemét az üvegre szögezve, s a képén behízelgő mosollyal gyorsan két poharat és egy korsó vizet vett elő. Wilson teletöltötte a poharakat.
- Egészségére, uram. Ez Britannia csúcsterméke. - Egy korty jó whisky mindig feldobta
Harrist.
- Azt tervezted, ugye, hogy azt jelented a tábori orvosnak, hogy Stevens-t Williams gyilkolta meg?
- Mindnyájunknak megvannak a gyenge pillanatai. Harris eközben azzal a komédiás
vigyorával próbálkozott. - Engem is ezért ítélt laktanyafogságra, uram, ugye? - Leült, amikor azt olvasta ki Wilson szeméből, hogy engedélyt ad rá.
- De most más terveim vannak. Jelentsd csak nyugodtan, hogy Williams ölte meg Stevens-t.
- Micsoda? - Harris a meglepetéstől majdnem leejtette a poharát.
- Elmondod úgy, ahogy volt. Most pedig lássuk, ki ölte meg Williams-t?
- A zárkában csak hárman voltak. Roberts, McGrath és Bokumbo.
- És Bartlett?
- Ő kinn maradt.
- Az a dörzsölt, magát minden alól kihúzó vagány! Ezek szerint három emberünk van.
- Roberts-et nem fogja elkapni, legalábbis nem azután, hogy Williams úgy helybenhagyta és...
- Jól van, Charlie. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ezek szerint ketten maradnak, és Bartlett, mint koronatanú. Olybá vehetjük, hogy már el is múlt minden gondunk. Wilson
felkapott egy légycsapót és teljes figyelmét néhány vérszívóra fordította. - Egy-egy
zuhanóbombázó ezeknek a kis dögöknek mindegyike. Túl sokáig voltak a sivatagban.
Elmúltak a gondjaink? - tűnődött magában Harris. Vajon kit akar ez ugratni?
Wilson Harris átizzadt ingére nézett, élő bizonyítékára annak, hogy kemény napja volt
odakinn a forró napon, de szolgálat után azért már felvehetett volna egy másik inget.
Helyesebb lenne, ha nem ebben jönne át a kantinba.
- Mindnyájunknak megvannak a melléfogásai, Charlie, amikor nem látunk tisztán. Sejtettem, hogy rád számíthatok.
„Rád számíthatok", ezt úgy kell érteni, hogy „fedezni fogsz", gondolta Harris. Pontosabban: hazudni. Nem tudja a jobb kezed, mit csinál a bal. Minden smasszer védi a maga álláspontját és fedezi a másikat és kikészíti a foglyokat, és miért is ne tenné? A többségük semmirekellő
fráter, különben be se kerültek volna ide. De azért mégse tudta szeretni ezt a rendszert.
- Amikor nem látunk tisztán... ez így helyes. És csak annyit tudtam, hogy az igazságnak végül ki kell derülnie.
Wilson egyetlen ütéssel két legyet csapott agyon. Egy nőstényt meg egy hímet, amelyik éppen rámászott, így legalább boldogan haltak meg, mondta magában. - Ha idelátogat a Nagy Kaszás és munkához lát, énrám te akkor is nyugodtan támaszkodhatsz.
- Már idelátogatott.
- Nem figyeltél rám. Ezt mondom én is. Te viszont arra készültél, Charlie, hogy engem
bemártsál. Most már tudom legalább, hogy merre bitangolnak a gondolataid.
- Bért, te is tudod, hogy vannak esetek, amikor...
- Nem. Én azt nem tudom. És ez a különbség köztünk. Soha többé meg ne próbáld megint! Én
az embereimért mindig kiállók, akár igazuk van, akár nincs. - Ivott, s az asztalon álló palackra nézett. - A kantinban egy csepp sincs. Felkapta az üveget: - Személyre szóló kiváltság mondta széles mosollyal. - Gyere át hozzám... - Az órájára nézett. Mondjuk, félóra múlva, ott majd végzünk ezzel.
- Ott leszek, uram - viszonozta széles vigyorral Harris.
- De tiszta ingben, ugye? Milyen volt Markham, amikor legutóbb láttad?
- Szar, mint mindig. Nem tudta, merre ugorjon, hogy mentse a bőrét.