93

- Nos, nyolc ember talán elég lesz! Felügyelők, vegyék közre őket!

A vigyorgó felügyelők elfoglalták a helyüket. Kettő-kettő Drummond két oldalán. Aztán

Harris, Wilson és még két felügyelő Baldockot vette közre.

- Menet, indulj!

Szabályos léptekkel meneteltek a magánzárkák szárnya felé. A felügyelők a szemük sarkából figyelték a foglyokat. Az épülettől néhány méternyire Wilson parancsot adott: - Állj! Henshaw felügyelő, nyissa ki az ajtót.

Henshaw, boldogan, hogy segíthet, szélesen kitárta az ajtót, majd elfoglalta a helyét

Drummond mellett, s a vezényszóra mindnyájan elindultak. Elöl Drummond, négy

felügyelővel az oldalán, mögöttük a többiek; néhány lépést tettek így, aztán Drummond

egyszerre csak belekarolt az első sorban közvetlenül mellette menetelő két felügyelőbe.

Mintegy az oldalához bilincselte őket, előre lendült és őket is vitte magával. Ugyanabban a pillanatban Baldock meglepő erővel magához rántotta Harris-t és Emeryt, beléjük karolt, és amint gyors futólépésre váltott, őket is magával hurcolta. Az először megragadott két

felügyelő a nyitott ajtó két oldalán teljes lendülettel nekicsapódott a falnak, amint Drummond hirtelen elengedte őket. Baldock Harris-t és Emeryt teljes erővel annak a két felügyelőnek a hátába taszította, akik a falhoz csapott első kettőbe rohantak bele. Mind a hatan egyetlen vadul kapálózó rakásban fetrengtek. Wilson a pálcájával Baldock felé sújtott, de az ütés éppen csak hogy meglegyintette. Baldock még gyorsabban előrelendült és utolérte Drummondot a

magánzárkás épületben. Az ajtó nagyot döndülve becsapódott.

Mindenki beleizzadt, ha az öreg elé kellett állnia, és az faggatózni kezdett. Az ember sohase tudhatta, hová akar kilyukadni. A többség úgy vélte, hogy elég rendes pasas, de teljesen azért nem voltak meggyőződve róla. Púkká Szahib. Ahogy Indiában nevezték az igazi angol urat.

De ez volt éppen a baj. Nem voltak teljesen biztosak, hogy megérdemli-e ezt az elnevezést.

Higgins ott állt előtte, mellette pedig Cpckrill főtörzsőrmester, hangosan ordítva: - Neve!

Száma! Egyenesen! Álljon egyenesen!

Egyenesebben Higgins már nem is állhatott volna, még ha egy vasrudat vertek volna a

gerincébe, akkor sem, de azért még jobban hátrafeszítette a vállát, és arra gondolt: ha nem vigyázok eléggé, mindjárt hanyatt esem.

- Higgins. Kétszáznyolcvannégy, uram.

- Kiengedve a Tábori Büntetésvégrehajtási Központból, uram.

Webb őrnagy pontosan tudta ezt, és röpke türelmetlenség suhant át az arcán. De a színjátékot katonásan és szabályosan kell végigjátszani. Letöltötte a száztizenkét nap büntetést, uram.

Engedély nélküli eltávozás és összezördülés a katonai rendőrséggel.

- Nem valami dicséretre méltó dolog, Higgins. - Mire egy nyílt, lelkesen helyeslő pillantás. -

Nos, letöltötte a büntetését, és úgy látszik, nem ártott meg magának. - Higgins erre is teljes egyetértéssel bólintott, de Cockrill hangja rendreutasította: - Egyenesen. Álljon egyenesen!

- Van valami panasza?

Szikrányi lázadás villant fel Higgins agyában, úgy érezte, mintha kihallgatnák. Na és, ha lenne panaszom, ugyan mit tennél?

- Nincs, uram - felelte végül.

- Úgy gondolja, igazságos ítéletet kapott? '

Ez aztán az igazi piszkálódás, gondolta Higgins. Igazságos ítélet, na persze. Micsoda viccek ezek, egy pillanattal az után, hogy az ember bejött a kapun.

- Igen, uram.

- Szóval semmi kedve megismételni azt az üvegházi látogatását mondta az őrnagy kedélyesen mosolyogva, és egy gyors pillantást vetve Cockrill főtörzsre, aki megelégedett egy könnyed fejbólintással.

- Eszem ágában sincs, uram. - Lehet, hogy néha goromba az öreg, de azért nem is olyan rossz, hacsak nincs éppen nagyon pocsék hangulatban.