129

Roberts félig elfordította a fejét, hogy ne lássék a haragja. Ez a gennyes szarházi meg van győződve, hogy neki már szemernyi esélye sincs. De úgy gondolta, semmi értelme, hogy ezt

hangosan kimondja.

- Beszéljen világosan. Lássuk csak. Maga panaszt tett a főtörzsnél, hogy bántalmazták. -

Wentworth-Tidball gúnyos mosollyal nézett rá.

Roberts előrehajolt. - Lehet, hogy nem hallotta, mit mondtam. Az én panaszom, amit a

főtörzsnek benyújtottam, az volt, hogy Williams meggyilkolta Stevens-t.

Wentworth-Tidball ültében felegyenesedett, s az arcán vörös foltok ütköztek ki. - És senki se támogatta magát. Se Bartlett, se McGrath, se Bokumbo. Egyetlen másik elítélt sem. Igazam

van? Azért, mert egy mákszemnyi igazság sem volt benne. És ezért szól úgy a vád maga ellen, hogy, lázadás szítása.

- Bokumbo egyetértett velem.

- Egy tudatlan néger. És mi lett az eredménye? Maga megkísérelte, hogy lázadásra bújtsa fel a foglyokat, és aztán?

- Nem volt szükség arra, hogy bárki is izgassa őket. Stevens halála után.

- De semmit se tettek.

Ez igaz volt. Ordítoztak egy ideig, aztán elhallgattak és semmit se tettek. Wilson, a markában szorongatott szolgálati szabályzattal, meg azzal a ronda nagy pofájával, lecsendesítette és kiherélte őket.

- Megismétlem. Maga megpróbált lázadást kirobbantani, de senki sem támogatta magát,

egyetlen tudatlan néger kivételével.

Hazugság. De úgy hangozhat, mint az igazság. Remekül beválhat a hadbírósági tárgyaláson.

Olyan kérdés ez, amit a katonai ügyész tehetne fel neki, és ez itt az ő védője! Roberts hirtelen arra gondolt, hátha csak az ördög ügyvédje szerepét játssza most? De rögtön el is vetette a gondolatot.

- Később Wilson is azt állította, hogy Williams ölte meg Stevens-t.

Wentworth-Tidball kifejezéstelen tekintettel nézett maga elé, s az ajkát undorodva

lebiggyesztette. - Annak semmi köze a maga ügyéhez. Minket a lazítás tényének kérdése

érdekel. Mi a véleménye mindarról, amit elmondtam?

- Olyan, mint az a sok süket duma, amit a vád fog kérdezni tőlem.

- Nem készült fel rá?

- Ezek beugrató kérdések. Hogyan derülhet ki ebből az igazság?

- Ha meggyőző tud lenni.

- Elmondtam önnek, hogy mi történt.

- Győzzön meg!

Rorberts kétségbeesetten tárta szét a karját. - Én az igazságot mondtam el önnek.

- És azt nekem el kellene hinnem? A maga priuszával?

- A saját védőm mondja ki a bűnösségemet.

- Győzzön meg!

Roberts rábámult, aztán vállat vont.

- Inkább hajlok arra, hogy a parancsnok és a főtörzs állításának higgyek.

Roberts szeme felizzott. - Akkor mi az istennek próbálja azt állítani, hogy engem akar védeni?

- Én megadok magának annyi tiszteletet, amennyit bármelyik zöldfülű újoncnak is megadnék, de elvárom magától is a tiszteletet! Maga ugyanolyan hivatásos katona, mint jómagam. Millió és millió hozzánk hasonló...

- Millió és millió elcseszett élet.

- A fenébe is, mindenki láthatja, hogy a katona élete minden civilénél különb, ha nem így lenne, maga sem jelentkezett volna...

- És mi a jutalom? Egy golyó a szőrös seggébe...

- A fene vigye magát, a katonák egy nemes ügyért harcolnak és halnak meg...