55

- Teljes körű kivizsgálást rendeltek el. Kívül-belül, mindenkit kivizsgálnak. Remélem, pontos az az ön halotti bizonyítványa. „Gyilkosság." - mondta Wilson, majd kiordított: Hozzák be!

Markham az ajtóra meredt, amint Roberts Bokumbo és McGrath támogatásával besántikált,

majd leült a heverőre. A foglyok mind Wilsonra bámultak, megpróbáltak közömbös képet

vágni. Természetesen kihallgatták a beszélgetést, de hát a fótörzsnek éppen ez volt a célja. -

Kifelé, maguk ketten! mondta csendesen Wilson, majd amikor Bokumbo és McGrath kiment,

fejével Roberts felé intett.

- A parancsnok azt akarja, uram, hogy foltozza össze.

Pökhendi disznó, háborgott magában Markham, amíg átment a helyiségen, a heverőn

végignyúlt Roberts-hez. Megvizsgálta a lábát. - Ezt meg kell röntgenezni.

- Ezt itt is rendbe lehet tenni, uram.

- Az Isten szerelmére! - Markham nagy lendülettel hátrafordult. Rendbe tenni! Úgy rémlik, maga azt hiszi, hogy mindenkit és mindent...

- A parancsnok...

- Meg a parancsnok is! A fogoly egészsége... - Markham csaknem fuldokolt a kiejtett

szavaktól. - Tessék. A végső döntést én hozom meg.

Wilson rezzenetlen tekintettel bólintott. - Mennyire komoly, uram?

Markham nem túl gyengéd kézzel végigtapogatta Roberts lábát, mire Roberts area kissé

eltorzult. -A nagyujj eltörött. A röntgen után majd többet tudok, de ahogy maga is tudja, nekem itt nincs...

- Roberts, ahogy ön is tudja, rendelkezési állományban van. A kórház talán ideküldhet egy készüléket. De nem lenne elég egy gipszkötés, uram?

- És ezt persze maga fogja eldönteni.

- A parancsnok, uram.

Markham, magában még mindig háborogva, kijelentette: - Pólyával rögzíteni fogom. Nem túl

komoly, Roberts.

- Helyes, uram. Ha összefoltozta, adja át nekem. - Az ajtó felé mentében arra gondolt: Csak meg kell piszkálni ezt a dokit, és akkor minden morgolódása ellenére simán működik.

Wilson kiment az orvosi szobából, és keményen McGrathre és Bokumbóra nézett. McGrath

gépiesen vigyázzba vágta magát, de Bokumbo úgy tett, mintha meg se látta volna. Mereven

nézett lefelé, a homokra. A lába nagyujjával egy kört rajzolt, amely egy arc alakját kezdte felvenni, de még hiányzott az egyik szeme és a szemöldöke. Az ajka lefelé görbült. Wilson nehéz, barna bakancsával homokot rugdalt rá, mire Bokumbo egyenesen a szemébe nézett.

- Egy kis sétára indulunk. - Wilson előrántotta a könyöke alá szorított pálcáját, és Bokumbo óvatosan lépést tartott vele. A forró homok égette mezítelen talpát.

Megálltak. - Williams felingerelte magukat.

- Ezt lesz szíves írásba adni, főtörzs úr. - Egy halvány mosoly, de Wilson hangsúlyából nem igen lehetett megállapítani, hogy ezt mentségükre mondta, vagy jó tanácsnak, esetleg valami enyhítő körülménynek szánta-e.

- Ezt majd maguk fogják leírni a vallomásukban. Most már elhiszik nekem, hogy vizsgálat

lesz?

- Miután Stevens meghalt. Akkor még lehet, hogy sor került volna valami vizsgálatra... talán...

de most, miután Williams... Ezzel maga nem tesz szívességet nekünk. - Valamiféle

büszkeséget érzett, amikor ezt kimondta. Amiért még mindig képes megmondani a

véleményét ennek a fehér söpredéknek, pedig ez bizony veszélyes játék lehet. Évekig önként magába fojtotta.

Wilson az érzéketlennek látszó fekete arcba bámult, és megint arra figyelmeztette magát, hogy igyekezzék megőrizni a hidegvérét. De az agyában minden sértést elraktározott. Minden egyes röpke arckifejezést, amely átsuhant azon a ronda fekete pofán, úgyis eljön majd még a

számonkérés napja.