65

- szünetet tartott. A folytatást Simmons képzeletére bízta. Simmons lassan, vontatottan

mondta: - Valami zavargás?

Miután sietve el kell temetni, és szolgálat közben halt meg, azt hiszem, megkívántatik a teljes katonai tiszteletadás.

- Értesítem a főtörzsőrmestert, uram. - A parancsnok érezte, ha sokkal tovább kell még a

halottas szobában maradnia, elhányja magát. Gyorsan kiment a helyiségből. Olybá tűnt neki, hogy a nap iszonyú, forró tömege mindjárt fel fog robbanni a feje fölött. Szédült, gyengének érezte magát.

Simmons ezredes becsületes embernek látszott; a magatartásában volt valami kis

bizonytalanság. Csak a szeme hazudtolta meg a határozatlanság látszatát, és ezt Wilson

nagyon gyorsan felfogta az ezredes szeméből, amely világosan ítélte meg az embereket és a világot.

Az ezredes a parancsnok íróasztalánál ült, és őszinte érdeklődést tanúsított az irodába belépő, tisztelgő, majd vigyázzba álló főtörzs iránt. Hosszasan tanulmányozta a viharvert arcot. Az éberen figyelő szempár rezzenetlenül nézett vissza rá. A súlyát kilencvenöt kilónál is

valamivel többre becsülte, és korához képest meglepően atléta termetűnek látta. De nem

kerülhették el a figyelmét - és ez lerontotta azt a jó összképet - az arcán és az orrán

bíborvörösen kiütköző erek, amelyek azt tanúsították, hogy bizony nem veti meg az italt.

Amikor a körzetparancsnok telefonon eligazította, kijelentette: „Wilson az egyik legkitűnőbb altiszt, akit valaha is megismertem. Vizsgálódása során a lehetőségét is ki kell zárnia annak, hogy őt hibáztassa."

- Azt hiszem, főtörzsőrmester, minden szabályszerű formaságot mellőzhetünk. - Simmons

ezzel az egyik székre mutatott, Wilson közelebb húzta az íróasztalhoz, és leült. Ez nem

hivatásos, csak olyan mesterségesen előállított félig igazi ezredes. Mi a fenének küldte ki éppen őt a körzetparancsnok? Mit tudhat ez a hadsereg szolgálati szabályzatáról? Ezt az ügyet nem lehet az írott paragrafusok alapján megítélni. Ha ért valamit is a joghoz, az csak a polgári jog lehet, ami pedig nem azonos a katonai ítélkezéssel. De hát ne ítéljünk előre. Hamarosan úgyis kiderül.

- Láttam a halottat. - Wilson csak egy kurta fejbólintásra szorítkozott. - A temetkezéssel kapcsolatos összes szükséges intézkedést magára bízom.

- Igenis, uram. - Wilson area még most se tükrözött semmi érzelmet. Minden zokszó nélkül

fogja föld alá tenni Williams-t. így is a kelleténél későbben.

- Maga intézte Stevens temetését is?

- Igen, uram.

Simmons az íróasztalon heverő iratokra nézve halkan megjegyezte: Nekem úgy rémlik, hogy

itt mindent maga intéz.

Wilson az ezredes megjegyzését mérlegelte. Ezt a kijelentést semmiképpen sem bóknak

szánta. Egyszerűen tényként szögezte le. Nem is az a hízelgő típus. Senkinek sem óhajt a

seggébe bújni. Hamar kiismerte ezt a csodagyereket. De azért vigyázni kell nála. Légy óvatos!

- A főtörzsőrmester szokásos feladatkörébe tartozik a fegyelem fenntartása, uram.

- És a parancsnok?

- Ő adja ki a parancsokat, uram, amelyeket én a képességeim szerint a lehető legjobban

igyekszem végrehajtani. Ennek a pasasnak, úgy látszik, nem lehet minden szar hülyeséget

beadni, gondolta.

Simmons erélyes kézmozdulattal belelapozott az egyik dossziéba, és nekiveselkedett a

gépírásos lap elolvasásának.

- ... és maga intézi az irodai munkát is - mondta. Magában elmosolyodott, tudta, hogy ez

kemény dió, nem lehet egykönnyen feltörni. - Nagyon keveset tudok magáról, de ez itt

- folytatta, s az ujja hegyével megütögette a dossziét -, úgy látom, alátámasztja a

körzetparancsnok véleményét magáról. .- Még egyet lapozott az akták közt, tudta, hogy