103

- Van valami megnyerő ebben a Randallben - jegyezte meg kuncogva Wilson, és magasra

emelte a palackját, míg végre Stanners is felemelte a magáét, és együtt ivott vele. Mulatságos.

Találkoztam én már mindenféle pasassal, de ilyennel, mint ő, még soha. Igazi egyéniség.

Stanners mosolygott, és felengedett a feszültsége. - Egyik legjobb emberem. Rá mindig lehet számítani. Sose hagyja cserben az embert.

Wilson rögtön kapcsolt, rájött, hogy megtalálta a kulcsot, amellyel Stanners titkát megfejtheti.

Ahogy beszélt az ipse, volt a szemében valami, ami a szerelmes tekintetére emlékeztette, így hát kényelmesen hátradőlt, ivott, és a célja érdekében a lehető legnagyobb figyelemmel

hallgatta Stanners-t. Igyekezett a legapróbb részletekig meghallgatni és megérteni annak az élvhajhász ficsúr Randallnek a trükkjeit és elképesztő fogásait, azt, hogy mi minden sikerült neki; a sorok közt olvasva egyre többet megtudott ezeknek a kantinos fickóknak a bevált

stiklijeiről, miközben nyílt és csukódott a hűtőszekrény ajtaja, és folyt a sör, és felfrissültek a jéghideg sörtől, mire visszaért a géhás őrmester, és jelentette, hogy felrakták az összes árut a teherautóra.

- Menjen oda, őrmester, és vigyázzon rá. Egy perc múlva én is ott leszek. - Majd kedélyesen nevetgélve megjegyezte: - Nem szeretnénk, ugye, hogy elcsórják a digók.

Mindnyájan nevettek, majd az őrmester kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Wilson

ivott, majd ültében addig nézett fürkész szemmel Stanners-re, amíg az kezdte kínosan érezni magát.

- Nos - mondta végül. - Hát ez az.

Wilson tovább töprengett valamin, Stanners-en pedig látszott már a zavarodottság. Wilson

végül egyenesen a szemébe nézett, mire Stanners összerezzent. A kedélyeskedő kifejezés

nagyon gyorsan eltűnt Wilson arcáról. A tekintete most kemény, meg nem alkuvó lett.

- Térjünk a tárgyra. Randall túl sokat beszélt.

- Mit akar ezzel mondani?

- Roskadásig megrakott teherautók mennek ki innen. És üresen jönnek vissza. Én mindössze

egyet akarok.

Stanners felugrott, piros foltok jelentek meg az arcán. Már megbánt minden egyes szót, amit elmondott. Azt is megbánta, hogy próbált Randallen segíteni.

- Nos, idefigyeljen! Randall érdekében most ellátom a maguk istenverte étkezdéjét meg a

tisztjeikét, és ez egy lyukas garasukba se kerül. Jobb, ha beérik ennyivel.

- Randall érdekében? Ez a maga érdeke és az összes tolvaj gazemberé, aki ebben a táborban dolgozik, meg a többieké, akik éjszakánként idejönnek és megrakják a teherautóikat. Randall kihúzta a gyufát, de egyiküket se mártotta be, így hát hálát adhatnak a ,,jó öreg Randynek". De még megteheti, és meg is fogja tenni. Egy teherautó rakomány nekem, de készpénzben

akarom!

Stanners lassan leült. Mint a partra vetett hal, amelyik jó sós vízre vágyik. Ajkához emelte a palackot, s az megkoccant a fogán. Ivott, aztán visszatette az üveget az íróasztalra, a korábbi helyének nedves karikája mellé. Versenyt futottak agyában a gondolatok, hogyan adhasson

világos, tömör választ. Valahogy még mosolyt is tudott magára erőltetni.

- Magának nincsenek bizonyítékai, Randall fölött pedig ítélkezett a hadbíróság, ez tehát

lejátszott ügy.

Wilson egy levelet tartott Stanners orra elé, és Stanners szeme lázasan végigfutott a sorokon.

Nevek. Aztán hirtelen megkönnyebbülés. Az ő neve nem állt ott. De nevek.

- Újabb bizonyíték. Új hadbírósági tárgyalás, és akkor ebből a Hadtáp Alakulatból vajon hány halacska fog fennakadni a hálón?

- Az én nevem nincs rajta a...

Stanners szava egyszerre elakadt, amint meglátta, hogy széles vigyor terül szét Wilson

ábrázatán.

- Majd rajta lesz.