LXV.

Grísa a Takamurával való találkozás után visszavezette négy megmaradt társát a rejtekhelyükre. Menet közben leginkább arról beszélgettek, hogy szívük szerint mit csinálnának a kínaival, aki miatt több társuk meghalt. És eldöntötték, hogy csak azért sem hajtják fel neki azt a Nagasawa nevű nőt, akit keres. Van egy századosuk, azért kapnak elég fejpénzt, meg ott van a lelőtt gépből hozott zsákmány, többet kockáztatni kár!

Aztán megérkeztek a terembe, ahol a szállásukat berendezték, és azt kellett látniuk, hogy már nincs meg a százados, hogy két otthagyott társuk is halott, mellé valakik alaposan áttúrták a csomagjaikat, és azok tartalmát szétszórták a padlón.

– Itt meg mi a fene történt? – csodálkozott valaki, de Grísa hideg fejjel leintette.

– Mit gondolsz, észlény? A százados megszökött. A kölyök meg a csaj béna volt, a százados meg ügyes, és elintézte őket. Valahogy elvette a fegyverüket, lelőtte mindkettőt, aztán lelécelt. És mellé elvitte a rakétavetőnket. Hogy dögölne meg!

– Menjünk utána!

– Tudjuk, hol a szállásuk!

– Tudjuk, hogy hol a szállásuk, igen, persze, de mire megyünk vele? – hűtötte a kedélyeket Grísa. – Ők egy rakétavetővel, meg talán kombifegyverekkel védekeznek, mi meg rájuk támadhatunk puszta kézzel.

– Akkor?

– A századost meg a bandáját békén kell hagynunk. Ők az erősebbek, és kész. Örüljünk, ha nem jönnek vissza, bosszút állni. És már csak öten vagyunk, azaz a lelőtt gépből való zsákmány jó részét is itt kell majd hagynunk.

Az emberek ezt nem fogadták kitörő örömmel. A lelőtt csempészgépen alig volt áru, az elhozott technika fele pedig nem ér annyit, mint a teljes technika árának a fele. A kereskedők finnyásak, és minden apróságba belekötnek, hogy lejjebb szoríthassák az árakat.

– Ez így nagyon gáz. Nagyjából a semmiért dolgoztunk – foglalta össze valaki.

– Igen. De még mindig van egy lehetőségünk. Felhajthatjuk a nőt a kínainak.

Grísa szavait csend követte. Nem örültek ennek a lehetőségnek, mert mind világosan látták, hogy jócskán van benne kockázat. De ezer angol-egyiptomi fontból fejenként kétszáz jutna nekik, ami sokkal szebbé tenné az elszámolást az akció végén.

Ennek ellenére még vagy fél órát vitatkoztak, mire döntésre jutottak, és utána pihentek is, meg átnézték a holmijukat, hogy mi maradt meg. Működőképes lőfegyverük már csak egy volt, azt Grísa magához vette, a többiek meg felszerelkeztek, ahogy tudtak. A végeredmény kiábrándító volt.

De végül készen álltak, és elindultak, hogy élve, épen elfogják a Nagasawa Mitzuki nevű nőt, akiért a kínai ezer angol-egyiptomi fontot fizet.