XIX.

A németek módszeresen fésülték át a szavannát, bár nem túl hatékonyan, mert nagyon alacsonyan kellett repülniük. Joseph nem akarta, hogy feltűnjenek bárkinek, és úgy végezzék, mint az általuk leszedett francia sikló. Tehát azt az utasítást adta, hogy alacsonyan, még akkor is, ha így kevés területet látnak be a műszerek, és tovább tart a munka. Sybillnek így is csak rutinfeladat volt, lágyan vezette a gépet, míg meg nem találták a lelőtt tehersikló roncsait.

– Ott van!

– Repüld körbe, aztán ha tiszta a terep, akkor leszállunk, és az akció a kettes fázisba lép. Ne feledd, egy láda és egy ember kell nekünk – szögezte le Joseph.

– Nem vagyok hülye, drágám – közölte Sybill, érzése szerint túl sokadjára, és kétszer megkerülte a gépet. – Az ember például már meg is van – bökött előre, ahol látszott egy alak, amint kikapaszkodik a roncs tetejére.

– Egy ember van meg – pontosított Joseph. – Óvatosan menj el felette, lehet, hogy csak csapda! – figyelmeztette még a nőt, aztán maga is kibámult az ablakon. Egy férfi állt a roncs tetején, és két kézzel integetett, ahogy elsiklottak felette, biztos távolságban.

– Ő a célszemély? Mert ha nem, akkor inkább innen, fentről lőjük le. Kevésbé macerás.

– Nem lőjük le, drágám, mert hullákat nem lehet kikérdezni. És amúgy sem lőjük le – szögezte le, ahogy még egy kört repültek az alak felett, és már az arcvonásait is felismerte. – Nem lőjük le, sőt szállj le tőle kicsit távolabb. Srácok, ti itt maradtok, ezt én intézem! – szólt még bele a mikrofonba, a sikló utasterében várakozó embereinek, és alig bírta visszafogni a jókedvét.

A férfi, akinek az identitását talán úgy lehetne a legpontosabban leírni, hogy ő volt Nagasawa Mitzuki elmebeteg hallucinációja, érzése szerint egy pillanatot sem aludt, amikor a közeledő sikló sziszegésére felébredt. Óvatosan, fedezékbe húzódva lesett ki, aztán felismerte a gépet. Még ekkor is habozott egy kicsit, hogy előlépjen-e, de aztán arra jutott, hogyha leszállnak, úgyis megtalálják. Ha pedig nem kerülheti el a találkozást, akkor jobb elébe menni, döntött, és a következő pillanatban már a roncs tetején állva integetett nekik.

A sikló tett még pár kört, aztán leszállt, tisztes távolban. Egyetlen egy férfi szállt ki belőle, de az hosszú léptekkel, majdnem nevetve közeledett felé.

– Jerry Santez, te a leglehetetlenebb helyeken vagy képes feltűnni!

– Joseph, mekkora mázli, hogy pont te jöttél! Így megspórolok egy csomó magyarázkodást.

Ezzel a két férfi nevetve megveregette egymás vállát. Sybill, aki mindezt kicsit távolabbról, a pilótafülkéből nézte, kétkedve felvonta szép ívű szemöldökét.

– Nekem tényleg nem kell magyarázkodnod! – vigyorgott odalent Joseph. – Még a végén elhinnék belőle valamit!

– Rutinosabb vagy te annál – legyintett a férfi, akit ez alkalommal Jerry Santeznek szólítottak. – Ahogy azokat a szép, új gépágyúkat nézem a siklód oldalán, befutottál, mióta utoljára találkoztunk.

– Igen. Jól állok, egészen pénzes melókat is rám bíznak manapság – intett az állóval a roncs felé.

A férfi kicsit habozott erre, hogy hogyan is kezdje, aztán úgy döntött, elég, ha lépésről lépésre halad.

– Egy ládát keresel? – kérdezte.

– Is – felelte Joseph. – Tudod, hol van?

– Jó helyen – tért ki a válasz elől a férfi. Lépésről lépésre, egy információért egy információt.

– Tudod, már amikor megláttam azokat a képeket Sven Hendersonról, már akkor gyanús volt, hogy ismerem én azt az alakot – adott ki még egy lényeges tényt Joseph. – De az egy rossz periódusod lehetett, azokon a képeken nagyon előnytelenül nézel ki.

– Éppen beteg volt a fodrászom, plusz mély depresszióba estem, és felszedtem pár kilót. De aztán kimozdultam a holtpontról, ma már egészen jól vagyok.

– Ahogy elnézlek ezekkel a tapaszokkal, meg sebekkel, nyilván. Szóval, most itt tartunk – sóhajtott Joseph.

A férfi kicsit mérlegelte a hallottakat, majd elkezdett alkudni az életéért.

– Nézd, haverok vagyunk. Szívesen segítek a ládával.

– Kevés, Jerry, nagyon kevés. Nem vagy jó helyzetben. Egyedül és fegyvertelenül a szavanna közepén, én meg a már emlegetett, gyönyörű gépágyúkkal állok itt, és mellesleg hat emberrel.

– Az a rohadtul dögös csaj a pilótafülkében is közéjük tartozik, vagy ő szabad préda? – kérdezte a gyanús identitású férfi, és választ sem várva csókot dobott a nőnek, aki bizonytalan intéssel viszonozta a gesztust.

– Sybill a csajom, rá ne startolj, mert még kénytelen leszek a hulládat leadni, és az rontja a hírnevemet! – figyelmeztette Joseph. – Menő fejvadász mindig élő árut szállít.

– Ebből a szempontból maradj csak menő! Egy láda, és egy francia gép – emelte a tétet a férfi, aki hallgatott a Jerry névre, mint ahogy hallgatott a Harryre és a Johnra is.

– Mi van a franciákkal? – kérdezte Joseph érdeklődve. Valami biztosan van velük, mert hiszen itt repült egy gépük, jó lenne részleteket megtudni róla, ha már lelőtték. Ám a másik csak sajnálkozva tárta szét a kezét.

– Most kezdjek el magyarázkodni? Maradjunk annyiban, hogy ezt tudom felajánlani. Egy láda, egy pénzes francia gép, és Sven Henderson rosszul azonosítható hullája.

– Van hullád? – csodálkozott el egy pillanatra Joseph.

– Kettő is – bökött a férfi a törmelékhalomra, amit még eddig sem tudtak megbontani a vadkutyák. – Válassz belőlük, amelyik csak tetszik.

– Egyik sem tetszik. A megbízó nem örülne neki. Indoknak érezné, hogy ne fizessen.

– Semmi szava nem lehetne, ha egy hullát vinnél. Én is fekhetnék ott, abban a sírban, tekintve, hogy milyen pokoli rázósan értünk földet. Miért nem jó neked egy félig megevett holttest?

– Már mondtam, rontaná a hírnevemet. Maradnék az eleven Sven Henderson mellett.

– Ha Sven Hendersont választod, akkor a francia gépet felejtsd el. A fedélzetén lévő arannyal együtt.

– Ha az az arany a francia gép fedélzetén lenne, habozás nélkül rárepülnék, még el is engednélek érte, végül is haverok vagyunk. De sajnos, annak az aranynak a létezését csak a te szavad támasztja alá, az meg egy halott vadkutyát sem ér, nemhogy egy élő Sven Hendersont. Hagyjuk is, inkább beszélgessünk a ládáról, amit keresek.

– Elment a kedvem a beszélgetéstől – rázta a fejét a férfi sértetten.

– Jerry, a megbízónak élve kellesz, de azt nem említette, hogy hiánytalanul – jegyezte meg tárgyilagosan Joseph. – Pár ujjal több, vagy kevesebb, nem játszik, amikor a fejpénzt számolják.

– Kezdek csalódni benned, Joseph. Az előbb itt affektálsz a csajodon, holott régen ilyen apróságokon nem akadtál fent, most meg az ujjaimat szeletelnéd? Megváltoztál!

– Felelős pozícióba kerültem. Hat emberem van, és stabil kapcsolatban élek egy nővel.

– Agyadra ment.

– Így is felfoghatod.

A Sven Henderson néven üldözött férfi efelett egy keveset gondolkodott, majd rosszkedvűen elhúzta a szája szélét.

– Csak, hogy lásd mennyire rohadt jó fej vagyok nem kényszerítlek rá, hogy egy haverod ujjait kelljen levagdosnod, tök grátisz a kezedbe adom azt a ládát.

– Mindig is okos gyerek voltál Jerry. Hidd el én sajnálom, hogy így kell végezned, bár nem csodálkozom, hogy ide jutottál. Hol a láda?

– Az olaszok voltak. Eltérítették a gépet, a láda miatt. Rólam nem is tudtak. De elbarmolták, nem jött nekik össze tökéletesen, hát lezuhantunk. Aztán ők leléptek a ládával.

– Merre?

– Tudom, hová mentek, és meg is mutatom – intett a német siklója felé a férfi, és aztán együtt, látszólag a legteljesebb barátsággal indultak vissza a géphez.

– Mi van? – fogadta őket Sybill, ahogy kinyitotta a pilótafülke ajtaját. – Ki ez a fickó?

– Sybill, ez itt Jerry haverom még Murzukból, alias Sven Henderson. Később majd bekasszírozzuk érte a fejpénzt is, de előtte még segít megkeresni a ládát. Jerry, ő itt Sybill, a világ legjobb pilótája. És semmi több, legalábbis te ne láss bele többet! – celebrálta a bemutatást Joseph.

– Ki kellene szúrnom a szemem, hogy ne lássak ennyi szépséget! – vigyorgott a Jerryként bemutatott férfi.

– Akkor se higgy neki, drágám, ha kérdez! – szúrta közbe Joseph, nem sok eredménnyel. A nő leengedett szempillákkal mérte végig a férfit, aki hasonlóan kutató pillantásokkal felelt az érdeklődésre. – Mondom, Sybill, ez egy veszélyes alak!

– Rád is ezért bukom! – felelt a nő könnyeden, és odakacsintott még a férfinak, majd visszafordult a műszerfal felé. – Szóval, vannak koordináták, amikre rárepülhetek, vagy csak haverkodtok?

– Az olaszok a ládával együtt egy vészhelyzet-pont felé tartottak, amikor végre sikerült elszakadnom tőlük – közölte a férfi, míg leült a Joseph által mutatott, a másodpilóta széke mögötti helyre, és megadta a koordinátákat is. Közben Joseph gyakorlott mozdulatokkal odabilincselte a jobb kezét a szék karfájához.

– Bocs, haver, de te egy teljesen megbízhatatlan alak vagy.

– Nem, én egy megbízhatóan megbízhatatlan alak vagyok – igazította ki, és látta, hogy Sybill ismét elmosolyodik. Menni fog ez!

– Fegyvered van? – folytatta Joseph.

– Ez csak meghatározás kérdése. Ahogy te érted, jelenleg nincs nálam semmi. Még az öngyújtómat is elhagytam.

– Most viccelsz?

– Nem. Az olaszoknál van. Tényleg, ha már úgyis elveszitek, ládát, akkor az öngyújtómat is kérjétek vissza tőlük! Kabala – magyarázta Sybill felé fordulva.

– Babonás vagy? – kérdezte a nő érdeklődve.

– Minden szerencsejáték-függő az – morogta megvetően Joseph.

– Jól beszélsz! – hagyta rá a férfi. – Nekem például megrögzött babonám, hogy ha női pilótával repülök, akkor kétszer megcsókolom, természetesen keletnek fordulva.

Joseph erre csak megvetően felmordult, de Sybill elnevette magát.

– És nekem kellene keletnek fordulnom, vagy neked?

– Ha tényleg megcsókolsz, akkor teljesen mindegy.

– Utoljára mondom, hogy szállj le a barátnőmről!

– Most mit idegeskedsz? Megszerezted Sven Hendersont, hamarosan tied az a rohadt láda is, mellé a világ legjobb lábú csaja a pilótád, és tőlem még azt is sajnálod, hogy a halálom előtt dumálni merek egy nővel! Piti alak maradtál, Joseph! – tette még hozzá, majd hátradőlt, és tüntetően elhallgatott.

– Ja, és Sybill drágám, kapcsold magasabb fokozatba a biztonsági rendszert! Ennek a Jerry gyereknek a koponyája vastagon ki van bélelve fémmel, nem szeretném, ha megpróbálná átvenni az irányítást a sikló felett.

– Nem tűnik annyira butának, drágám, hogy belém kössön. Vagy ha mégis megteszi, majd rájön, hogy nem csak a lábaim jók – vetett egy pillantást hátra a nő, amit a Jerrynek is nevezhető férfi biztató mosollyal fogadott, de nem válaszolt, csak kényelmesen elhelyezkedett.

A szavannát bámulta, és a távolodó roncsot, míg felszálltak, és élvezettel szívta be a pilótafülke megszokott gépszagát. Közben fél pillantással felmérte a bilincset, amit rákattintottak a jobb csuklójára. Közönséges szériamodell, nem fog gondot okozni. Nem lesz itt semmi baj!

Csak azt bánta, hogy nem hívhatja fel Mitzukit, és nem örvendeztetheti meg a jó hírrel, hogy már van siklója is. Nem baj, majd csak talál alkalmat, hogy váltsanak pár szót! A lány nyilván örülni fog, hogy helyből repülnek, és nem kell gyalogolnia.

Addig meg semmi dolga sincs, csak valóban megszerezni a siklót, szögezte le, hát kényelmesen hátradőlt, és féloldalra hajtott fejjel elkezdte bámulni a pilóta arcélét.