I.

– VI24 jelentkezzen! Itt az általános légiirányítás, VI24 jelentkezzen!

– Itt a VI24 tehersikló, John Smith másodpilóta beszél.

– VI24, eltértek tizennégy fokkal keletnek.

– Figyelmeztetést vettem – közölte fegyelmezetten a férfi. – Erősödő radioaktivitást észleltünk, a pályamódosítást a pilóta számolta ki.

– Értettem – hangzott a toronybeli irányító, egy kellemes női hang válasza, hasonlóan fegyelmezetten, majd kicsit kötetlenebbül folytatta: – Miért nem ad képet, másodpilóta? Csak hangot hallunk.

– Nem tudom, talán a kamerával van valami gond. Itt bejön a kép is. De legalább nem szólhatnak, hogy nem előírásszerűen vagyok fésülve – tette még hozzá a férfi vigyorogva, és a toronyban szolgálatot teljesítő nő vette a tréfát.

– Akkor ellenőrizze a kamerát, és fésülködjön meg, másodpilóta! Jó repülést! Vége.

– Meglesz. Vége. – bontotta a vonalat a férfi, majd letörölte a magasságjelző üvegén csorgó vért, hogy látszódjon, mit mutat.

– Csak semmi hirtelen mozdulat! – csattant fel a mögötte álló álarcos alak, és még erősebben beletolta a férfi lapockái közé a fegyvere csövét.

– Nyugalom! Láthatta, hogy nem adtam képet, nem adtam titkos jelet, nem csináltam semmit!

– Helyes! Viselkedj továbbra is így, te John Smith másodpilóta, ha élni akarsz!

A férfi sóhajtva bólintott. Élni, nos, azt akart. A többi már nem stimmelt annyira. Sajnálatos módon nem volt John, nem volt Smith, de legsajnálatosabban nem volt másodpilóta. Soha életében nem vezetett még tehersiklót, ami egészen addig nem volt probléma, míg mellette ült a gép valódi pilótája, aki elvégezte a munkát. Ám alig negyedórája berontott ide két álarcos, a tiltakozni próbáló pilótát lelőtték, hogy a vére most egyenletesen borította a székét, a műszereket, és a fél ablakot, majd közölték a másodpilóta helyén ülő, pilóta kezeslábast viselő személlyel, hogy vegye át az irányítást.

A férfi, akinek ugyan az egyenruhájára kitűzött táblácskáján ez állt, ám mégsem volt John, nem volt Smith, és nem volt másodpilóta sem, habozás nélkül rábólintott, és magabiztosan átvette az irányítást. Ha nem teszi, lelövik őt is. Tehát igyekezett úgy tenni, mintha másodpilóta lenne. Maga előtt persze nem tagadhatta, hogy ez esélytelen. A másodpilótaság látszatát fent tudja tartam, de a tehersiklót nem.

– Mintha süllyednénk – jegyezte meg mögötte az álarcos, akinek szintén feltűnhetett valami. – Ha valami trükkre készülsz, neked annyi!

– Nem süllyedünk, csak a stabilizációs rendszer kompenzálja a retrográd légköri pressziót – felelte a férfi magabiztosan, és bízott benne, hogy a mögötte álló álarcos sem ért a repüléshez. – Ez teljesen normális.

– Azért! Csak semmi trükk!

– Nem trükközöm. Élni akarok – szögezte le ismételten a férfi, mert ez véletlenül tényleg igaz volt.

Élni akart. Végső soron ezért került hamis identitással egy tehergép pilótafülkéjébe. Ha a helyzetét végzetesen leegyszerűsíti, akkor pusztán erről volt szó, semmi többről. Élni akart, és úgy tűnt, jól halad a projekt, amikor berontott ide ez az elmebeteg álarcos.

Nem-John nem-Smith tulajdonképpen csak pár kapcsoló funkciójával volt tisztában a műszerfalon, de szerencsére köztük volt a katapult kioldókarja. Ha az álarcos figyelme egy pillanatra elterelődne róla, ő katapultálhatna. A nehézkes, ormótlan tehersikló persze nyilván lezuhan, de hát úgysincs már rajta tisztességes ember, csak ezek az álarcosok, értük nem kár. A rosszfiúk meghalnak, ő meg szépen landol.

A férfi lenézett, keresztül a vérfoltos üvegen. Alattuk úgy száz méter mélységben békésen terült el a sárgás füvű szavanna, itt-ott kisebb sivatagfoltokkal tarkítva. Garantált halál negyvennyolc órán belül, tekintve a szomjúságot, a vadállatokat és a sugárszennyezettség feltehetőleg túl magas szintjét.

Mögötte viszont itt ez az álarcos fegyveres, aki azonnal lelövi, amint kiderül, hogy nem tud tehersiklót vezetni. Ami mondjuk maximum fél óra.

A férfi döntött. Katapultál. A gép lezuhan, ő pedig ennek addig örül, míg szomjan hal. Remek, a terv megvan. Most már csak várni kell, hogy az álarcos egy pillanatra másra figyeljen.

És akkor ő katapultál, bele a nagy semmibe.

Holdnak ​árnyéka
titlepage.xhtml
index_split_000.html
index_split_001.html
index_split_002.html
index_split_003.html
index_split_004.html
index_split_005.html
index_split_006.html
index_split_007.html
index_split_008.html
index_split_009.html
index_split_010.html
index_split_011.html
index_split_012.html
index_split_013.html
index_split_014.html
index_split_015.html
index_split_016.html
index_split_017.html
index_split_018.html
index_split_019.html
index_split_020.html
index_split_021.html
index_split_022.html
index_split_023.html
index_split_024.html
index_split_025.html
index_split_026.html
index_split_027.html
index_split_028.html
index_split_029.html
index_split_030.html
index_split_031.html
index_split_032.html
index_split_033.html
index_split_034.html
index_split_035.html
index_split_036.html
index_split_037.html
index_split_038.html
index_split_039.html
index_split_040.html
index_split_041.html
index_split_042.html
index_split_043.html
index_split_044.html
index_split_045.html
index_split_046.html
index_split_047.html
index_split_048.html
index_split_049.html
index_split_050.html
index_split_051.html
index_split_052.html
index_split_053.html
index_split_054.html
index_split_055.html
index_split_056.html
index_split_057.html
index_split_058.html
index_split_059.html
index_split_060.html
index_split_061.html
index_split_062.html
index_split_063.html
index_split_064.html
index_split_065.html
index_split_066.html
index_split_067.html
index_split_068.html
index_split_069.html
index_split_070.html
index_split_071.html
index_split_072.html
index_split_073.html
index_split_074.html
index_split_075.html
index_split_076.html
index_split_077.html
index_split_078.html
index_split_079.html
index_split_080.html
index_split_081.html
index_split_082.html
index_split_083.html
index_split_084.html
index_split_085.html