II.

Tökéletes sötétségre nyitotta ki mandulavágású, éjfekete szemeit a lány. Feltehetőleg lezuhant a gép, gondolta, és nem mozdult, némán feküdt tovább a hideg padlón. Az utolsó emléke, hogy minden megbillen, és valami iszonyúan megüti a fejét. Most pedig itt fekszik a földön, és hiába simul rá az arca a padlóra, nem érzi a motorok működése okozta remegést. Világos, a repülőgép lezuhant. Nem várt, ám annál szerencsésebb fordulat!

Csak ez az átok sötétség ne lenne! Semmit sem látott, még halvány maszatokat sem, tehát mozdulatlanul hallgatódzni kezdett. Elsőnek is vízcsöpögést hallott, amitől nagyon megijedt. De nem biztos, hogy kintről folyik be. Lehet, hogy csak a gép egyik belső tartálya szivárog, nyugtatta meg magát. Más neszt nem hallott. Semmit. Főként emberi légzést nem, aminek viszont nagyon örült. Persze lehet, hogy valaki más is lapul itt vele együtt a sötétben, és ugyanúgy, lélegzet-visszafojtva kémleli a semmit, mint most ő.

Legjobb az ilyesmit rövidre zárni!

– A nevem Nagasawa Mitzuki. Ha barátként fordulsz felém, erős és hű támaszod leszek minden bajban és veszélyben, ami fenyeget minket. Ha ellenségként közeledsz, akkor harcolni fogok, míg egyikünk meg nem hal – közölte tényszerűen. Előbb angolul, majd megismételte kínaiul is, biztos, ami biztos. Nem kapott választ. Tehát feltehetőleg egyedül van. Egyre jobb!

Óvatosan feltérdelt. Végigtapogatta magát, hogy megsebesült-e. Azt érezte, hogy enyhén szédül, és a tarkója felett kicsivel volt is egy sajgó, ragacsos tapintású pont. A ruhája viszont ép, keze-lába szabad, és a fején kívül semmije sem fáj. Ő egy pokoli mázlista!

Tapogatódzva kezdett körbejárni, egyelőre négykézláb. Körülötte törött, első tapintásra felismerhetetlen kacatok hevertek, összevissza, rendszer nélkül. De az apró fülke falai épnek tűntek, bár ferdén álltak, mint ahogy a padló is lejtett egy kicsit, és aztán megtalálta az ajtót is. Körbetapogatta, megpiszkálta, de a tökéletes sötétben semmire sem jutott vele. Még a nyitópanel ledfényei sem világítottak, és hiába nyomkodta a gombokat, semmi hatást sem ért el. Ezek szerint a gép tényleg komolyan megsérülhetett, ha már ez sem működik. Ha pedig nincs áram, akkor egyelőre nem tud ajtót nyitni, és nem tud fényt gyújtani sem. Maradt a tökéletes sötét, ami egy kicsit már kezdte idegesíteni.

Mindegy, hisz él, és ez a lényeg. Négykézláb vándorolva folytatta a fülke felfedezését a berendezés szétzúzódott roncsai között. Az utazás kezdetén, a felszálláskor nem volt ebben a helyiségben semmi, csak két ülés, melyek ezek szerint összetörtek. De csak talál valami használhatót a romok között! Bizonytalanul válogatott a bizonytalan eredetű roncsok között, míg a kezébe akadt egy alkarnyi hosszú műanyag rúd. Remek! Most már fegyvere is van. Itt az ideje, hogy felvegye a kapcsolatot a külvilággal.

Kényelmesen elhevert a padlón, lehunyta a szemét, és bekapcsolta a direktlinkjét. Egy ideig keresgélt az általa elérhető frekvenciák között, de nem talált semmi adást. Néma csend. Vajon hol zuhanhattak le? Nyilván nem lakott területen. Kicsit töprengett, hogy ennek örüljön, vagy sem, végül annyiban hagyta.

Az valószínű, hogy ebből a fülkéből egyedül nem jut ki, segítséget kell hívnia. De óvatosan. Azzal nem megy semmire, ha idejön valaki, akinek az az első dolga, hogy őt megölje. Tehát segítséget kell hívni, méghozzá anélkül, hogy bármi információt kiadna magáról. Még egyszer bekapcsolta a direktlinket, és adást nyitott az egyik vészhelyzet sávon.

– Van odakint valaki? – suttogta angolul, annyira kislányosan és kétségbeesetten, amennyire csak képes volt rá. – Segítene valaki? Azt hiszem, bajban vagyok!

Ezzel kikapcsolta a direktlinket. Aztán csak feküdt, csukott szemmel a sötétben. A retinája szegletében egy panel szorgalmasan számolta az eltelő másodperceket. Öt perc múlva megismételte a segítségkérést. És újabb öt perc múlva ismét. Majd csak jelentkezik valaki!

Idehívja, és ha az illető tényleg idejön, akkor elintézi. Aki egy védtelen, bajba jutott kislányt készül megmenteni, az általában könnyű préda.

Holdnak ​árnyéka
titlepage.xhtml
index_split_000.html
index_split_001.html
index_split_002.html
index_split_003.html
index_split_004.html
index_split_005.html
index_split_006.html
index_split_007.html
index_split_008.html
index_split_009.html
index_split_010.html
index_split_011.html
index_split_012.html
index_split_013.html
index_split_014.html
index_split_015.html
index_split_016.html
index_split_017.html
index_split_018.html
index_split_019.html
index_split_020.html
index_split_021.html
index_split_022.html
index_split_023.html
index_split_024.html
index_split_025.html
index_split_026.html
index_split_027.html
index_split_028.html
index_split_029.html
index_split_030.html
index_split_031.html
index_split_032.html
index_split_033.html
index_split_034.html
index_split_035.html
index_split_036.html
index_split_037.html
index_split_038.html
index_split_039.html
index_split_040.html
index_split_041.html
index_split_042.html
index_split_043.html
index_split_044.html
index_split_045.html
index_split_046.html
index_split_047.html
index_split_048.html
index_split_049.html
index_split_050.html
index_split_051.html
index_split_052.html
index_split_053.html
index_split_054.html
index_split_055.html
index_split_056.html
index_split_057.html
index_split_058.html
index_split_059.html
index_split_060.html
index_split_061.html
index_split_062.html
index_split_063.html
index_split_064.html
index_split_065.html
index_split_066.html
index_split_067.html
index_split_068.html
index_split_069.html
index_split_070.html
index_split_071.html
index_split_072.html
index_split_073.html
index_split_074.html
index_split_075.html
index_split_076.html
index_split_077.html
index_split_078.html
index_split_079.html
index_split_080.html
index_split_081.html
index_split_082.html
index_split_083.html
index_split_084.html
index_split_085.html