LIV.

Takamura szemrebbenés nélkül simult neki a falnak, amikor felkapcsolódtak a ledek. Senki sem volt a közelben, ezt hallotta, de azért várt egy kicsit. Ám nem történt semmi, tehát hamarosan továbbindult. Végül is mindegy, hogy mindenki sötétben van, vagy mindenkinek jut fény. Az erőviszonyok így is, úgy is kiegyensúlyozottak, és a cél sem változik. Neki Mitzukit kell megtalálnia.

Golyó körül már teljesen valószerűtlenné vált a világ, amikor egy éles fénysugár a szemébe vágott. Először azt hitte, ez a halál, de aztán pislognia kellett, és ettől valahogy magához tért. Élt, még mindig élt, egy betonfolyosón fekve, vérző sebbel, gyengén, de élt. Csak most valahogy világos volt. Valaki felkapcsolta a lámpákat, gondolta. Talán van itt valaki, aki segítene. Talán, ébredt fel a szívében a remény, és megkísérelt megmozdulni.

Rosa és Ricardo nem jutottak messzire az eredeti szobájuktól, amikor felhangzott a harmadik, magányos lövés. Megtorpantak, és hosszan belehallgatóztak a semmibe.

– Messze volt.

– Ennyivel is kevesebb jut ránk – indultak tovább, aztán pár lépés után felgyulladt a fejük felett egy led, meg egy másik, sokkal előrébb.

Azonnal hasra vágódtak, és fegyverrel a kézben néztek szét, ki akar rájuk támadni, de úgy tűnt, még mindig egyedül vannak a folyosón.

– Ez a fény nekünk szól? – kérdezte végül Ricardo suttogva.

– Nem hiszem. Inkább arra gondolok, valaki végre megtalálta az irányítótermet, és felkapcsolta a villanyt.

– De akkor most van itt áram, vagy nincs?

– Valamennyi van, mert égnek a fények, te marha. Használjuk ki, fésüljünk át minél nagyobb részt! – intett Rosa a fejével, és folytatták bunker felderítését.

Sid és Mitzuki már éppen befejezte az evést, amikor felhangzott a két lövés.

– Messze volt – ítélte meg a lány, de azért lehalkította a hangját. Aztán jött még egy lövés. – Ez meg valahol egészen máshol. Gondolom, itt most több banda is háborúzik.

Aztán felgyulladtak a fények. Egy a teremben, egy másik led valahol oldalt.

– Most lett világos! – közölte Sid diadalmasan.

– Gratulálok hozzá! – hajtott fejet Mitzuki mosolyogva, és nem fűzte hozzá, hogy ő ebből sajnos semmit sem lát.

– Alice Springsben majd megcsinálják a szemedet – válaszolta meg a lány arcát látva a ki nem mondott gondolatot Sid, aztán gyorsan összepakolta csekély holmijukat. – Gyere! Addig is térjünk vissza az eredeti szereposztáshoz. Én megyek elöl, te kapaszkodsz a vállamba.

– Remek! Kerítsük elő azt a századost!