XLVIII.

Greg kereken negyvenéves volt, és tudta, hogy hamarosan meg fog halni. Ha néha el is felejtkezett róla, az a rohadt fájdalom a veséi környékén, az emlékeztette rá, hogy már nem lehet neki sok hátra. Persze, mire számított? Több mint egy évtizede élt a határon kívül, egy félradioaktív zónában, ahol a sugárzás szintje jellemzően az egészségügyi határérték két-háromszorosa. Ha pár hétig kapod, semmi bajod sem lesz. Pár hónapot is komoly kockázat nélkül túlélhetsz benne, miért ne? De ő tizenkét éve itt volt, és ennél sokkal többet itt senki sem húzhat le. Meg fog halni, és kész.

Igyekezett nem gondolni rá. Eleinte még reménykedett, hogy valahogy visszajut. Ugyan az a négy, minősített kegyetlenséggel elkövetett rablógyilkosság, ami miatt az Unió államaiban körözték, nem évül el, de van más megoldás is. Szerez pénzt, azon hamis személyazonosságot, és akkor visszamehet a világ valamelyik lakott, civilizált területére. Legalább a Kalahári-övezetbe. Aztán valahogy nem sikerült. Másnak sem szokott, ő sem lett kivétel. Beletörődött, hogy meg fog halni. Hamarosan.

De nem mutatta a többiek miatt.

A többiek nem tudhatják, hogy már nagyon beteg. Ő a főnök, de csak addig, amíg nem látják rajta, hogy gyengül. Amíg ő vezeti a társaságot, addig övé a legnagyobb rész a zsákmányból, még akkor is, ha csak egy fél üveg italról van szó. És fél üveg ital, nos, egészen sokat ér, ha valaki szeretne tartósan elfeledkezni bizonyos kellemetlenségekről Mondjuk, Hogy hamarosan meg fog halni.

Itt egyébként most nem fél üveg italról volt szó. Leszedtek egy csempészrepülőt, jó zsákmány, rengeteg pénz. Sok száz angol-egyiptomi font. A társaságon is látszik, mindenki fel van dobva. Már megbeszélte a találkozót a kereskedővel, aki kijön az Unióból, és átveszi. Nagy buli lesz, csak ezt a rohadt vihart kell kihúzni, és aztán lazíthatnak. És ha közben elfognak egy gazdag kínait, nos, az lesz csak a szép!

Minden kínai gazdag, Greg ezt jól tudta. Sok vizük van, jól élnek, garantáltan nem radioaktív sivatagok mélyére telepített városokban, és droidok dolgoznak helyettük. Elkapni egy kínait, az jó üzlet. A rokonai majd fizetnek érte. Persze egy ENSZ-tiszt sem rossz buli, bár azok szegények. De nem hagyják cserben egymást, szóval kis pénz, de biztos. Ám egy kínai! Az szuper fogás! És most meg fogják szerezni.

Gregnek eszébe sem jutott, hogy egyedül menjen el a találkozóra, a nyolcas szintre. Vitt mindenkit. Szépen meglapulnak, csapdába csalják a fickót, elfogják, aztán benyújtják a számlát. Könnyű ügy. Ha meg ellenkezik, akkor még könnyebb. Akkor megölik, bosszúból. Nem ők kezdték a gyilkolást, nekik már van egy halottjuk, a kínai is mellé halhat. A százados még akkor is pénzt ér, csak vigyázni kell rá.

Tehát Greg hátrahagyta két emberét, hogy őrizzék a nőt. A hülye Lolát, aki nem tud csendben maradni, mert mindig vihog meg dudorászik. Őt amúgy sem lehet elvinni egy rajtaütésre. A másik a csapat legfiatalabb tagja volt. Hans még csak tizenhét, de állandóan vérzik az orra. Még fél évet talán kihúz, de utána neki annyi. Gyenge, jobb, ha nem jön.

A többi tizenegy embert vitte. Lementek a nyolcas szintre, meglapultak a nagyterem mellett, és elég hosszan vártak, de hiába. A kínai nem jött.

Tehát nem akart megegyezni. Persze aki rögtön lövöldözni kezd, attól mit lehet várni? Mondjuk Josh is hülye volt, hogy odament kirabolni őket, de ezen már nem lehet segíteni.

– Oké, gyerekek – gyűjtötte maga köré a csapatot. – Nem egyezünk meg, a kínai nem akar. Tehát most szétválunk, kettesével átkutatjuk a bunkert, és leszedjük a hülye pénzeszsákot, meg a spanjait.

– Hányan vannak? – kérdezte valaki hátulról.

– Nemtom. Abban a siklóban max hatan férnek el. A százados már nincs velük. Szóval legfeljebb öt idegen, aki nem ismerős itt. Nem ügy.

– Tényleg, a százados – szólt közbe valaki más. – Vele mi lesz?

– Megtartjuk, és pénzért elengedjük. A többit kinyírjuk. Mindet.

– A kínai sokat érhet...

– Sokat ér, de nagy vele a kockázat! Ezek az alakok nem megbízhatóak. Ne feledd, azzal kezdték, hogy lelőtték Josht.

– Josh a saját szakállára ki akarta rabolni őket.

– Tudom, vazze, rohadtul tudom, és még rohadtabbul nem örülök neki! Mondtam annak a baromnak, hogy üljön nyugton a seggén, mert most két hétig össze leszünk zárva ezekkel az idegenekkel, és ügyelni kéne a jó viszonyra, de az a seggfej képtelen volt rá, hogy dekkoljon! Úgyhogy most már nincs választásunk. Muszáj mindet megölni, különben ők ölnek meg minket! Szétválunk, átfésüljük a bunkert, és leszedjük őket, világos?

– Persze. És ezzel szerzünk egy siklót is – tette még hozzá valaki, amire mindenki részéről elégedett bólogatás volt a válasz.

Úgyhogy Greg párokba osztotta őket, és nekivágtak átfésülni a bunkert. Hatszor két ember indult el elintézni minden idegent, akit felkutatnak.