XII.

Joseph Risso a távolsági sikló pilótafülkéjében ült, és fél szemmel az alatta elsuhanó szavannát nézte, fél szemmel pedig a műszereket.

– Hamarosan megérkezünk – figyelmeztette a mellette ülő, roppant csinos nő.

Joseph rávillantott egy könnyű mosolyt, és bólintott.

– Látom. Úgyhogy ismételjük át még egyszer a melót.

– Drágám, ennyire te sem tarthatsz hülyének – sóhajtott Sybill, aki nemcsak gyönyörű volt, de profi pilóta, mellé ügyes droidműszerész, és az Unió legtöbb államában körözték, kisebb-nagyobb balhékból kifolyólag.

– Sybill, drágám, tudod, hogy szeretem, ha a dolgok rendben mennek. Akció előtt mindig ismétlünk, mert nem lenne jó, ha valamilyen részletről elfeledkeznénk. Tehát.

– Tehát, tehersikló, amire a torony rászólt, hogy eltért az útiránytól. A másodpilóta szabályosan jelentkezik, majd rá tíz perccel eltűnik, a géppel együtt.

– Némi szkepticizmust hallok ki a hangodból.

– Képzelődsz, Joseph drágám! Teljesen feldobsz ezzel az ismétléssel, abszolút az óvodába érzem magam. A libidóm is a plafonon, ezt leplezem unott hanggal – gúnyolódott a nő, de a férfi úgy tett, mintha nem is hallaná.

– Hamarosan elérjük a koordinátákat, ahol eltűntek, ott majd lemegyünk talajszintre, és megkeressük a roncsokat. De előtte tegyél egy nagy kört száz méteren. Szeretnék körbenézni, hátha más is rárepült a szajréra.

– Jó lesz az százhúsznak is – javította ki Sybill, és lágyan a magasba emelte a gépet.

Joseph nem válaszolt, tovább figyelte a szavannát. Gyerekként még francia volt, de tizenhat évesen meggondolta magát, és átállt a németekhez. Azóta profi fejvadásszá küzdötte fel magát, saját siklója volt, és hat jó fegyverese. Plusz a gyönyörű Sybill, akit nem számolt az emberei közé. Ezt a melót például felesben csinálták.

Abu-Szimbelben szálltak fel, és egy lezuhant csempészsiklót kerestek, még pontosabban egy ládát, illetve egy Sven Henderson nevű férfit, aki feltehetőleg némi tartozást hátrahagyva távozott az Unióból. Hogy csak pénzről van szó, vagy más, személyes problémákról is, azt Joseph nem tudta, mint ahogy azt sem, hogy mi van abban a nagyon fontos ládában. Csak annyit tudott, hogy a két tételt egymástól függetlenül fizetik, és külön-külön is busásan fedezik az akció költségét. Ha pedig mindkét tételt leadja, akkor utána fél éven át nyaralnak Sybillel Csád Beachen egy ötcsillagos szállodában.

Ezért pedig igazán megéri küzdeni!

– Van itt egy másik gép is – zavarta meg az álmodozásban a nő. – Tizenegy óránál, és gyorsan halad, egyenes vonalban. Egy új szériás GM, tizenkét személyes, fekete. Napirányban vagyunk hozzájuk képest, talán még nem vettek észre.

– Állj be mögé! De óvatosan, nem akarom, hogy feltűnjünk nekik.

– Nem most csinálom először, drágám – sóhajtott Sybill, és széles manőverrel a másik sikló mögé fordultak.

– Látod már a felségjelüket?

– Al-Watanya.

– Hm. Jönnek ők is a szajréra.

– Itt a remek alkalom kipróbálni az új gépágyúkat! – javasolta Sybill, és Joseph rábólintott.

Ha ezek Al-Watanyából jönnek, akkor vagy lengyelek, és azok gyengék, nem kell félni tőlük. Vagy franciák, de azokkal már úgysem lehet sokkal rosszabb a viszonyuk.

– Remek ötlet, drágám! – mosolygott a nőre, majd bekapcsolta a mikrofont, és hátraszól az embereinek: – Srácok, ébresztő! Mindenki harcállásba, elő a gépágyúkat, meg a rosszabbik modorotokat! Leszállás előtt még szét kell lőnünk egy konkurens GM-et!