TÍZ

Az ejtőaknától egymérföldnyire értünk felszínre. Föllöktem a szűrőfedelet meg az akasztókat, és kimásztunk. Lehetett volna több eszük is a lentieknek. Nem tanácsos összeakasztani a bajuszt Jimmy Cagneyvel.

Nem volt semmi esélyük velem szemben.

Quilla June kimerült volt. Nem is csodálkoztam rajta. De nem volt kedvem a szabadban éjszakázni: olyan dolgok járkáltak odakint, amikkel még világos nappal se találkoztam volna szívesen. Alkonyodni kezdett.

Elindultunk az ejtőakna felé.

Blood még mindig várt rám.

Gyengének látszott, de várt.

Lehajoltam, hogy megemeljem a fejét. Kinyitotta a szemét, és halkan megszólalt:

– Hé.

Rámosolyogtam. Istenem, de jó volt újra látni!

– Sikerült, öreg!

Megpróbált felkelni, de nem tudott. A sebei cudar állapotban voltak.

– Ettél valamit? – kérdeztem.

– Nem. Tegnap fogtam egy gyíkot... de lehet, hogy tegnapelőtt volt. Éhes vagyok, Vic.

Quilla June odajött hozzánk, Blood csak most vette észre. Behunyta a szemét.

– Jó lesz sietni, Vic – mondta a lány. – Tényleg! Lehet, hogy feljönnek az ejtőaknán.

Próbáltam felemelni Bloodot. Dögnehéz volt.

– Ide süss, Blood, bemegyek a városba, és szerzek kaját. Hamar megjárom. Te meg csak pihenj.

– Ne menj oda, Vic – mondta. – Jártam ott felderítőben. Másnap, hogy elmentél. Rájöttek, hogy nem égtünk oda a tornateremben. Nem tudom, miből. Lehet, hogy a korcsok szagolták ki a nyomunkat. Állandóan résen vagyok azóta is, de nem próbáltak utánunk jönni. Nem is csodálom! Fogalmad sincs, milyen idekint az éjszaka... fogalmad sincs!

Megborzongott.

– Most már nyugodj meg, Blood.

– Feketelistán vagyunk a városban, Vic. Nem mehetünk vissza. Valahol másutt kell meghúznunk magunkat.

Ez megváltoztatta a leányzó fekvését. Nem mehettünk vissza, és amilyen állapotban Blood volt, előre se mehettünk. Márpedig szóló létemre tudtam, hogy nélküle nem élek meg. Ott kint meg nem volt semmi ennivaló. Kajára volt szüksége azonnal és elsősegélyre. Muszáj volt kitalálnom valamit. Valami okosat, méghozzá gyorsan.

– Vic – szólalt meg Quilla June magas, nyafogó hangon –, gyere már! Nem lesz semmi baja. Sietnünk kell!

A lányra néztem. A nap lebukóban volt. Blood a karomban reszketett.

Quilla June durcás képet vágott.

– Ha szeretsz, jössz!

Nem lettem volna képes megélni Blood nélkül odakint, ezt tudtam. Ha szeretsz, jössz! Azt kérdezte tőlem ott a bojlerban, tudom-e, mi az, igazán szeretni valakit.

A tűz nem volt nagy, messze nem akkora, hogy valamelyik galeri kiszúrhatta volna a külvárosból. Semmi füst. Miután Blood belakott, elcipeltem egymérföldnyire, a szellőzőaknához. Az éjszakát odabent töltöttük egy kis párkányon. Egész éjjel az ölemben tartottam őt. Jól aludt. Reggel egész rendesen sikerült bekötöznöm. Túl fogja élni. Erős kis dög.

Megint evett. Volt elég maradék az előző estéről. Én nem ettem. Nem volt hozzá étvágyam.

Reggel nekivágtunk a pusztaságnak. Majdcsak találunk egy másik várost, azt’ megleszünk.

Lassan mentünk, Blood bicegett még. Sok idő eltelt, de még mindig ott zengett a fülemben a kérdés: Tudod, mi az, igazán szeretni valakit? – hallottam folyton.

Hát persze hogy tudtam.

Elvégre a kutyámat igazán szerettem!

Nagy Sándor fordítása