HUSZONÖT

 

 

Amikor kioldozták a takaróból, Devon a padlóra hemperedett, és ott maradt. Annyi ereje nem volt, hogy a szájából kivegye a kendőt. Majdnem megfulladt. Bal szeme csukva maradt. Amikor megmozdult, a teste összerándult, mint a megszigonyozott halé.

Ifjú Goodman lehajolt, hogy kivegye a szájából a kendőt. Az egyik sarkánál fogva feltartotta.

– Ez a Devon mindent beszennyez, amihez csak hozzáér – mondta, és a padlóra ejtette.

Devon megpróbált feltápászkodni; az emberek elhúzódtak tőle.

– Vipera ez, de nincsenek méregfogai – mondta Micah. – Nem kell tőle félni. Mielőtt újra kinőne a foga, megpecsételjük a sorsát.

– Mikor, Vén? – kérdezte Aram.

– Mihelyt a nap lemegy – mondta neki Micah –, mindannyian gyülekezzetek az Imaházban. Ott tanúi lehettek e bűnös gyermek megbüntetésének.

Az emberek lassan elszállingóztak a csűrből. Micah maradt utoljára. Letérdelt, és Devon ép szemébe nézett.

– Elmélkedj a bűneidről; azt hiszem, a te számodra nincs menekvés. – Néhány percig nézte a fiút, azután felállt.

Vén Jubal jelent meg az ajtóban egy teli vödörrel a kezében..

– Itt a víz, ahogy kérted.

– Hozd ide!

Micah becsukta a ketrec ajtaját, rátolta a reteszt, és ráakasztott a súlyos lakatot. Azután Devonhoz fordult:

– Ez a vödör víz nagylelkűségünk jele, Devon. Igyál, mosakodj meg, csinálj vele, amit akarsz.

Azzal otthagyták.

Devon négykézlábra támaszkodott, és fejét beledugta a hideg vízbe. Miután teleitta magát, letépett egy darabot a ruhájából, és lemosta a sebeit. Mostanra már képes volna elmenekülni; az izmai mozognak, érezhetően nincs törött csontja. A horzsolások és zúzódások nem komolyak. Kicsavarta a vizet a rongyból, és a szemére illesztette. Azután nekidőlt a falnak, hogy pihenjen.

A ketrecet ritkán használták eredeti rendeltetésének megfelelően; Cypress Cornersben kevés törvénysértés fordult elő. A kicsiny, ajtóval, ablakkal ellátott lyukat állatketrecként szokták használni. Devon még most is érezte a nagymacska átható szagát. A kevés hegyi macska között akadt olykor egy, amelyik a szarvas helyett a sokkal könnyebb prédát választotta, és belopakodva a faluba megdézsmálta a kecskéket, malacokat. öreg Ahab bölcsen felkészült a fogadásukra, és beszerzett egy erős kerítőhálót. Amikor behozták a prédát a faluba, az emberek körbeállták a kocsiját. Odafarolt vele a bűnözők ketrecéhez, és addig szurkálta a vadállatot, amíg a ki nem mászott a ládából.

A vadállat sokáig attrakciónak számított, de azután a Vének megelégelték a dolgot. Nem tetszett nekik, hogy a polgárok nagy része naphosszat ott lebzselt a ketrec előtt. Az Ifjú Goodman, meg a barátai segítségét kérték. Azok kihegyezett botokkal addig szurkálták a nagymacskát, amíg az el nem pusztult.

Goodman magának követelte az állat bundáját, de elutasították. A pletyka szerint a Vének utasítása ellenére, a hegyi macska a bundája nélkül került bele a szemétgödörbe. A szóbeszéd szerint a bundát a padláson rejtette el, és csak sötétedés után csempészte ki.

A nagymacska szaga még most is ott terjengett Devon körül. Emlékezett rá, miként rótta vadállat a véget nem érőköröket a ketrecben. Ha majd engem is lehajítanak a gödörbe, Ifjú Goodman még egy gereznával gazdagabb lesz? A gondolatra összerezzent.

Árnyék vetődött a ketrecre. Tudta, hogy a nap odafent egyik fazettából a másikba vándorolva, lassan lefelé tart. Tehát nemsokára szembe kell néznie a Vénekkel az Imaházban. Rachel, téged is bántottak? Nem várt választ a kérdésére, de nem is kapott. Remélte, hogy Rachel nem lesz ott az Imaházban.

– Nyugton vagy, fiú?

Devon felpillantott, és meglátta Jubalt az ajtóban, két férfi társaságban. Tudta, hogy a másik kettő azért van itt, hogy vigye, ha önszántából nem menne; hogy kordában tartsa, ha szökni akar.

– Lement a nap – mondta Jubal a zárral matatva. – Megkezdjük a tárgyalásodat.

– Miféle tárgyalást? A büntetésemet már előre kiterveltétek. – Devon maga is meglepődött, milyen könnyedén sikerült talpra állnia.

– Tanúsíts alázatot a Vének előtt, kölyök! – Jubal végre ki tudta nyitni az ajtót. A két férfi belépett, és megragadta a könyökénél fogva.

– Nagyon jól tudod, hogy így van, Vén Jubal.

Jubal elfordította a tekintetét.

– A Teremtő kegyes.

 

 

Szája nincsen, úgy üvölt és egyéb történetek
titlepage.xhtml
index_split_000.html
index_split_001.html
index_split_002.html
index_split_003.html
index_split_004.html
index_split_005.html
index_split_006.html
index_split_007.html
index_split_008.html
index_split_009.html
index_split_010.html
index_split_011.html
index_split_012.html
index_split_013.html
index_split_014.html
index_split_015.html
index_split_016.html
index_split_017.html
index_split_018.html
index_split_019.html
index_split_020.html
index_split_021.html
index_split_022.html
index_split_023.html
index_split_024.html
index_split_025.html
index_split_026.html
index_split_027.html
index_split_028.html
index_split_029.html
index_split_030.html
index_split_031.html
index_split_032.html
index_split_033.html
index_split_034.html
index_split_035.html
index_split_036.html
index_split_037.html
index_split_038.html
index_split_039.html
index_split_040.html
index_split_041.html
index_split_042.html
index_split_043.html
index_split_044.html
index_split_045.html
index_split_046.html
index_split_047.html
index_split_048.html
index_split_049.html
index_split_050.html
index_split_051.html
index_split_052.html
index_split_053.html
index_split_054.html
index_split_055.html
index_split_056.html
index_split_057.html
index_split_058.html
index_split_059.html
index_split_060.html
index_split_061.html
index_split_062.html
index_split_063.html
index_split_064.html
index_split_065.html
index_split_066.html
index_split_067.html
index_split_068.html
index_split_069.html
index_split_070.html
index_split_071.html
index_split_072.html
index_split_073.html
index_split_074.html
index_split_075.html
index_split_076.html
index_split_077.html
index_split_078.html
index_split_079.html
index_split_080.html
index_split_081.html
index_split_082.html
index_split_083.html
index_split_084.html
index_split_085.html
index_split_086.html
index_split_087.html
index_split_088.html
index_split_089.html