TÍZ

Aram birtoka talán a világ legszebben megművelt földje volt. Szorgalmasan dolgozott, és évről évre a legjobb minőségű búzát, kukoricát, szóját és kukoricát takarította be. És ott volt a lucernás, meg a legelő a juhainak, kecskéinek és teheneinek. Parcellái a farmház két oldalán helyezkedtek el. Olykor egy-egy szarvas is letévedt idáig a hegyekből. És egy tiszta vizű patak is végigkanyargott a földjei között, mielőtt a Kitartás nevű tóba ömlött.

A farm kezdett kicsúszni Aram gondos kezei közül, mivelhogy nem volt fia. A törvény szerint Garthé lenne, mint legközelebbi unokájáé, csakhogy Garth a kovácsmesterséget választotta. Így azután a földek nyilván annak a tulajdonába fognak átmenni, aki Aram fiatalabb lányát, Ruthot veszi majd feleségül. A szomszédok valóságos teológiai vitát folytattak arról, hogy vajon miért sújtotta a Teremtő Aramot az átokkal, hogy két lánya született. A Teremtő útjai olykor kifürkészhetetlenek.

Devon sötétedés után bukkant fel Aram házának közelében. Az éjszakai rovarok már belekezdtek a cirpelésbe. Kutya, a névtelen kutya nem ugatta meg; felismerte. Feléje rohant, vadul csóválta a farkát. Devon lehajolt hozzá és megvakarta a füle tövét. Együtt mentek tovább a ház felé, Kutya boldogan körözött Devon lába körül.

Devon pár méternyire a verandától megállt. Kivette a plasztik kazettát a zsebéből; az megcsillant a konyhából kiszűrődő fényben. Sokáig. tétovázott. Most – gondolta. Most kell megtenni.

Négy, lépés felfelé a lépcsőn, négy az ajtóig. Kopogott, de nem jött válasz. Újra kopogott, s akkor megpillantotta az árnyat .a függöny mögött. Öreg Rachel lépett az ajtóhoz. Meglátta a kitárt ajtón át kiszűrődő fényben álldogáló Devont, és le sem véve róla a szemét, hátrakiáltott:

– Aram!

Aram arca bukkant fel a válla fölött, és Devonra nézett. Egy hang – Devon felismerte, Rachel volt –, megkérdezte:

– Ki az?

Az apja félig hátrafordult.

– Senki, lányom. Ne zavartasd magad.

Devon felemelte a hangját.

– Rachel! Én vagyok. Nagyon fontos!

Áram kezdte becsukni az ajtót, de Devon gyorsan a résbe dugta csizmás lábát.

– Várj. Valamit mutatni akarok nektek.

– Devon? – kukkantott ki Rachel anyja válla fölül.

Aram egy lépést hátrált, és védelmezőn a felesége és nagyobbik lánya elé állt.

– Nincs ott senki; még csak egy éjszakai szellem sem.

Devon kihasználta az alkalmat, és kitárta az ajtót. Belépett a házba. Mit sem törődve Arammal, és Öreg Rachellel, felmutatta a kazettát.

– Rajtakaptam, Rachel. Rajtakaptam Micah-t, amint megmondta a Teremtő-gépnek, hogy mit mondjon.

Ruth jött lefelé a padlásszobából. Apja egy kézmozdulattal megállította.

– Nincs itt semmi, lányom. Térj vissza az ágyadba. – Beszédjével a Vének modorát utánozta. – te pedig távozz, Devon. Menj, mielőtt bajt okozol. Én nem hibáztatlak téged, de ha itt maradsz, istenkáromlást követsz el.

Mit sem törődve, Devon tovább beszélt Rachelhez.

– Rachel, hallgass meg! A gépezet nem az, aminek a Vének mondják! Azt hiszem, eltört. Nem tudom, mióta törött, De Micah mondatta vele, hogy neked Garthoz kell menned feleségül. Nem a Teremtő szólt belőle! Nézd: itt van a gépezet lelke... ezen van a hangja.

Öreg Rachel megrémült.

– Kivetted a Teremtő gépezetéből?

Aram kikapta a kezéből.

– Ez szent ereklye. Te elloptad...

Devon hajthatatlan maradt.

– Rachel, kérlek! Hallgass rám! Azt mondom, hogy mi ketten egymáséi lehetünk… verekedtem Micah-val és Juballal... el akarták rejteni előlem... meg akartak állítani.... meg akartak ölni...

– Te megütéd a Véneket? – kérdezte Aram.

– Devon... – rejtélyes kifejezés suhant át Rachel arcán..

– Ezt mindenkinek meg kell mutatni, Rachel. Mindannyiunkat bolonddá tettek, hazudtak nekünk. Csak a Teremtő tudja, mióta teszik ezt velünk... lehet hogy már száz ciklus óta...

Aram kisietett a konyhába, és felkapta a tűzhely mellé támasztott fejszét. Fenyegetően lóbálta, miközben Devon felé közeledett.

– Menj innen, Devon. Menj innen, mert megbánod. – A fejsze kifényesedett éle megcsillant a lámpafényben.

Devon hátrálni kezdett a verandán. Tétován odaszólt Rachelnek:

– Gyere velem, kérlek...

Egy pillanatra, de csak egy pillanatra úgy tűnt, feléje lép. De a szülei ezt azonnal észrevették, Öreg Rachel megmarkolta a karját; Aram eléje állt, és fenyegetően megemelte a fejszét. Ruth tágra nyílt szemmel figyelt a lépcső legfelső fokán.

– Én apám és anyám lánya vagyok – mondta Rachel, de hangjából aggodalom érződött. – Azt teszem, amit tennem kell. Menj, Devon. Menj, amíg nem késő.

Aram egy lépést tett feléje. Devon hátrált a fejsze elől. A kazetta felé intett.

– Nem hisztek nekem? Az ott a teremtő hangja. Figyeltem Micah-t, amikor rábeszélt a kazettára.

– Utoljára figyelmeztetlek, fiú – mondta Aram. – Lehet, hogy éntőlem nem félsz, de ha tényleg megtámadtad a Véneket, a többiek hamarosan itt lehetnek. Te eretnek vagy és bálványimádó. Be fognak zárni, vagy még rosszabbat műveinek veled.

– A hegyekbe... – hallotta Rachel hangját. – Ott bújj el.

– Visszajövök érted – mondta Devon. – Így nem élhetünk; küzdenünk kell ellenük. – Lemondón elindult lefelé a verandáról.

Rachel megpróbálta kiszabadítani magát anyja szorításából.

– Devon! Szeretlek...

Aram becsapta az ajtót.

Öreg William, a vaskovács már régen hazament vacsorázni. A hold korongja már fent ragyogott a keleti égbolton, amikor Garth nekilátott, hogy eltakarítsa napi munkájának maradékait. Az ajtónyitásra felpillantott.

– Mit akarsz? – pendült Garth hangja oly keményen, mint az edzett acél.

Ifjú Goodman fogai kivillantak a gonosz mosolytól.

– Vén Micah küldött. A Vének azonnal látni akarnak téged.

Garth elrendezte a szerszámokat a munkaasztalon.

– És mi okból?

– A barátod – mondta Goodman, és gúnyosan folytatta: – A kis kíváncsi Devon.

– Miről beszélsz?

Goodman elégedetten folytatta:

– Devon bizonyságát adta, hogy megszállták a démonok. Megtámadta a Véneket, és ellopta az Imaházból a szent relikviát.

Garth eltátotta a száját, azután becsukta.

– Ezt nem hiszem el.

Goodman állati vigyorra húzta a száját.

– Majd elhiszed, ah megtudod, hogy Vén Micah embereket toboroz Devon elfogására.

– Még nem végeztem a munkámmal – mondta Garth és elfordulva tovább rendezgette a szerszámait.

– Ez a Tanács határozott parancsa.

– Akkor pedig engedelmeskednem kell – felelte Garth hátra sem pillantva.

– Igyekezz – mondta Goodman. – Micah szerint Devon a hegyekbe igyekszik. Ha feljut, nehéz és veszélyes lesz megtalálni.

– Mint egy hegyi nagymacskát?

Goodman elsápadt. Dühösen kezdte:

– Ha valaha is... – de nem fejezte be a fenyegetést.

– Menjünk –mondta Garth, és ellépve a felindult Goodman mellett, kilépett az éjszakába.