KILENC

A pincelejáró az Imaház mögött volt, és egy ferdén felnyitható fémajtó fedte. Felül zsanérok, alul bonyolult zár tartotta csukva. Odafent a napnak csak egy háromszögletű szelete látszott, amikor Devon óvatosan megközelítette az Imaház hátsó fertályát.

Kezében a fémrúd, amivel korábban a kis kölyök hajtotta a fakereket. A ciprusfák jó rejteket biztosítottak neki. Devon a rúd egyik végét a lakat alá dugta, a másik végét pedig erősen megmarkolva ránehezedett. Mielőtt a rúd még meghajolt volna, a zár halk roppanással engedett. Devon figyelmesen hallgatózott, de nem hallott hangokat, Nem tűnt fel egyetlen Vén sem a ház sarka mögül. Még mindig a kezében tartva a rudat, Devon felnyitotta az ajtót, és belépett a sötétbe.

Az alagsorba két apró ablakon át szűrődött be a fény. Devon egy percre megállt, és várta, hogy a szeme hozzászokjon a sötéthez. A pad lón mindenféle csomagok sorakoztak; különös formájú tartályok, használaton kívüli templompadok és még használatlan zsoltároskönyvek.

A távolabbi sarokban lépcső vezetett a földszintre. Devon óvatosan fellopakodott a poros lépcsőkön; egy egyik lépcsőfok megcsikordult a lába alatt. Odafent is ropogott a padlózat, mintha többen járkálnának rajta. De a csapóajtóban senki nem bukkant fel. Devon tovább lopakodott felfelé.

Hangokat hallott, de távolról jöttek, nem értette őket. Óvatosan letette a fémrudat az egyik lépcsőfokra. Azután lassan felnyomta a csapóajtót, és a résen át kilesett.

Látta a Teremtő gépezetét, ahogyan a pulpitusból kiemelkedik. Vén Micah háttal a csapóajtónak valamit matatott rajta. A pulpitus mögül egy másik alak bukkant elő. Vén Jubal volt, temetési ruhát viselt.

Micah megnyomta ugyanazt a gombot, amit a Devon elleni diktum elhangzása előtt nyomott meg. A gép azt mondta:

– A génállomány összetétele alapján az eredeti párosítás tartandó fent. Új faktor kódolva; Devon nem megfelelő. Az egyensúly fenntartandó. A válassz...

Micah erőteljesen rácsapott a gép tetejére.

– ...lasssz. – Kattanás. – A válasz: nem.

– Istenverte vacak – mondta Micah. – Imádkozzunk, hogy ne menjen tönkre. Nem tudjuk megjavítani. – Megnyomott egy gombot, mire a szerkezetből kiemelkedett egy négyszögletes plasztikdoboz. Micah a kezébe vette és gondosan megnézegette. – Gyanítom, ez a kazetta is elhasználódott már, mint a többi. De még egy tárgyalást ki kell bírnia.

– Hogyan kívánod elérni? – kérdezte Jubal.

– A végső kiközösítést? – kérdezte Micah. – Ha megszégyenítem a gyülekezet előtt, aligha léphetne az igazság útjára. Hamarosan leszámolunk Devonnal.

– Túl sokat kérdezősködik.

– Á, a kérdései nélkül is van éppen elég bajunk. Ha egy valaki kérdezni kezd, a többi is azt teszi. – Micah becsúsztatta a plasztikdobozt a készülék nyílásába. Megnyomott egy gombot, és beszélni kezdett egy apró, rácsozott nyílásba: – Törölni a korábbi felvételt. Rögzíteni és visszajátszani a következő, "Kívánságomat..." kezdetű üzenetet. Kiegészíteni a megfelelő gépi elemzéssel. – Micah kissé megköszörülte a torkát, majd folytatta: – Kívánságomat a hitetlen Devon elutasította. Jelenléte a hívők között veszélyes lehet. Ki kell űzni a földekről, amiket néktek adtam, fel a hegyekbe, hogy soha többé ne kerülhessen az emberek szeme elé. Mindezt a Teremtő nevében rendelem így.

Micah megnyomott egy gombot. A gépezet halkan dorombolni kezdett.

Devon a rejtekéből figyelte a vallási megszállottság e bűnös megnyilvánulását. No nem mintha meg akarna térni, ellenkezőleg, a látottak csak megerősítették lázadó gondolatait. A Teremtő-gépet Micah manipulálja – gondolta Devon. Márpedig Micah nem a Teremtő Ezek szerint a Teremtő már halott volna? Vagy netán soha nem is létezett? A teológia sosem volt Devon erőssége. De még így is rájött a dolgok lényegére. A pulpituson a gépezet most elcsendesedett.

Azután megszólalt belőle egy gépies hang. Devon felismerte: a Teremtő hangja volt.

– A génállomány párosítása változatlan. Új faktor kódolva: Devon meg akarja bontani az optimális genetikai egyensúlyt. Megbontási kísérlet ellentétes a programmal. Bomlasztó faktort törölni kell, ismétlem törölni kell a génállományból. A Teremtő nevében új faktort kódolok be: Devont el kell távolítani. Bármilyen eszközzel. Minden eszköz szentesítve. – A hang elhallgatott.

Micah és Jubal látható elégedettséggel pillantott egymásra.

– Ez szégyen – mondta Jubal. – Néha már-már kedveltem a fiút.

– De szükség van a Teremtő Munkájának fenntartására. Az jelenti a rendet.

– A Teremtő Munkája csalás! – kiáltotta Devon, és előbújt a pincéből. A csapóajtó csattanására Micah és Jubal egyszerre fordultak meg.

– Te? – kiáltott fel Micah, miközben Devon fellépett az utolsó lépcsőfokon is. Fiatal lévén határozottan, erőteljesen félrelökte a véneket, és a gépezet felé igyekezett. Szentségtörő vakmerőséggel csapott rá az egyik gombra

– Állj, fiú! – szólt rá Micah.

– Istentelenségedért a pokol tüzében fogsz elégni!

– Még mindig jobb, mint a hegyekben – felelte Devon, de nem fordult meg. Jubal megragadta a karját, hogy elvonszolja a gépezettől. Devon ösztönösen az öreg felé sújtott. El is feledkezett róla, hogy még mindig a kezében tartja a fémrudat. A rúddal az orrán találta el a Vént, aki vérző orral zuhant a padlóra.

– Láttam, mit tettél – mondta Micah. Hosszú kezeivel átölelte Devont, és szorosan fogva tartotta. Úgy mászott rá Devon hátára, mintha nyeregbe akarna ülni.

Devon nem foglalkozott az öregemberrel. Rásújtott a Teremtő-gépre, mire a kazetta kiugrott belőle. Devon felkapta a műanyag dobozkát, és a kijárat felé indult. Micah megpróbálta megállítani, eközben a padlóra zuhant. Megragadta a fiú bokáját, ujjai indaként fonódtak Devon lábára. A fiú majdnem elvágódott, de kiszabadította magát, és az ajtó felé lódult. Micah teljes hosszában végignyekkent a padlón.

Devon és a kazetta eltűnt, felolvadt az ajtó négyzetében beszűrődő fényben.

Vén Micah lassan feltápászkodott. De tehetetlen dühében csak a kezét tudta ökölbe szorítani.

Ifjú Goodman lépett be az Imaházba.

– Mi a baj? Kiáltásokat hallottam. – Először egyik Vén sem válaszolt. Goodman körülnézett. – Vén Micah? Vén Jubal?

Jubal a padlón gubbasztott, hátát a pulpitusnak vetette, kezével az állát szorongatta. A Szeme könnybe lábadt, ujjai közül vér csepegett a padlóra.

Micah sem állt fel, csak a falnak támaszkodott. A fájdalom merev maszkot vont az arcára; kezét a mellére szorította, mintha valami láthatatlan sebet igyekezne összefogni. Amikor végül megszólalt, a hangja nem volt több suttogásnál:

– Ezért meg fog fizetni.