Róma
1487. július 21., szombat

Rodrigo Borgia győzelmi mámorban úszott. Aragóniái Ferdinánd király és felesége, Kasztíliai Izabella vonult a Szent Péter-bazilikába pompázatos öltözetű lovagok és dámák kíséretében. Azelőtt ő, Borgia bíboros is köztük lett volna, de most már ott ült VIII. Ince pápa jobbján, hogy fogadja őket. Az illemszabályok szerint a királyi párnak a pápa elé kell majd járulnia, hogy fejet hajtsanak előtte, s a gyűrűjét megcsókolják. És minthogy ő, Borgia bíboros, a pápa mellett foglalt helyet, az Isten első számú szolgája előtti térdhajtás mindenki számára olybá fog tűnni, mintha a tiszteletadás az ő bíborosi rangjának is szólna. Az uralkodói pár mögött Tomás Torquemada alakjára lett figyelmes. Ha bárdot emelne a vállára, kiválóan beillene bakónak izmos testalkatával, mélyen ülő szemeivel, vékony vonalú szájával és kifejezéstelen arcával. Csak a dominikánus szerzetesek jellegzetes tonzúrája utalt arra, hogy valójában az Isten szolgája.

Ifjú kora óta ismerte, és már akkor sem állhatta vallásos hitbuzgalmát; épp úgy viselkedett, mint Giovanni nagybátyja, aki a subiacói apátság élén állt őelőtte. Fölötte már ítélkezett, azóta már meg is halt és el is temették rendben, előbb-utóbb az unokaöccsére is gondol majd. De most Tomás akár még a hasznára is válhat, amennyiben szent tüzét nem a zsidókra, hanem inkább a nőkre árasztja. A zsidók nagy ellensége volt ő, mintha éppenséggel valami személyes ügyről lenne szó, pedig azok valójában semmit nem ártottak neki. Ügyes bankárok, kiváló orvosok és mélyértelmű filozófusok, akik akár szövetségesei is lehetnének. Tán nem imigyen fohászkodtak-e első reggeli imájukban: „Köszönöm, Uram, hogy nem nőnek teremtettél e világra”? A királyi pár letérdelt, Rodrigo úgyszintén.

Borgia bíboros mindent megszervezett, elvárásaival nehéz helyzetbe hozva Riario bíboros kamarást, akire a nagy ceremóniamester szerepe hárult. Főként az ülőhelyeket illetően. Azt kérte ugyanis, és kérése meghallgatásra is talált, hogy Ferdinánd király balján ülhessen, meggyőzvén a pápát arról, hogy a tisztelethely Izabella királynő jobbján található. De igencsak meglepődött, amikor meglátta a jelentéktelen lovagot, Cristoforót, a pápa fattyúgyermekét, a királynővel szemközti helyen, Coimbra grófja, a Spanyol Királyság újdonsült seregfőparancsnoka oldalán. Még azt is észrevette, hogy Cristoforo egy papirost nyújt át a királynőnek, aki ezen cseppet sem csodálkozik. Majd később kideríti, mely események zajlottak titokban, a háta mögött.

Az ebéd hosszan elhúzódott, jellegzetesen római étkek és spanyol ízlésvilágú fogások követték egymást. Sajtos lepény és libahúsos mártással leöntött makaróni váltotta az olajban sült fürjet, a gyöngytyúkot és a sózott sonkát. Az ebéd végeztével a bazilika mögötti kertben sétálgattak. Miközben undorral figyelte della Rovere bíborost, ahogy a legújabb kiszemeltjével társalog nagy odaadással, akiről éppenséggel nem lehetett megállapítani, hogy nőnek öltözött férfi vagy épp ellenkezőleg, Ince pápa magához intette. Rodrigo tiszteletteljesen megcsókolta a királynő kezét, és könnyedén meghajolt a király előtt. Nem kerülte el a spanyol uralkodópár figyelmét bizalmas kézmozdulata, mellyel megérintette Ince pápa vállát, közben kedvesen mosolyogva rá.

– Kedves Rodrigo – szólt a pápa széttárva karjait –, adjunk hálát az Úrnak vendégeink kitűnő egészségéért! Dominus vobiscum.

– Et cum spiritu tuo – felelt a király.

– Amen – tette hozzá Rodrigo.

– Fontos egyezséget kötöttünk, Rodrigo, és azt akarom, hogy te légy az első, aki tudomást szerez róla.

– Örömömre szolgál – felelte Borgia bíboros gyanakodva.

– Szeretett és hű bíbornokaink kérésére jóváhagytam Tommaso de Torquemadának a Spanyol Királyság legfőbb Inkvizítorává való kinevezését. Továbbá egyfajta pénzügyi egyezséget is kötöttünk, mely előnyös mind a mi magunk, mind pedig a Spanyol Korona számára, mely oly közel áll szívünkhöz.

– Az én szívem az egyházé és a spanyol földé, tehát rendkívül boldog vagyok. És mit tartalmaz ez az egyezség?

– Hogy a zsidóktól elkobzott minden birtok és vagyon kétharmada őfelségét illeti, a fennmaradó egyharmad pedig az Inkvizíciónak jár, mely a bevétel felét megtartja magának a költségek fedezésére, a másik felét pedig a rendelkezésünkre bocsátja.

Rodrigo legszívesebben saját kezűleg folytotta volna meg. Giovanninak teljesen elment az esze.

– Deo gratias! – szólt a király, magasba lendítve karjait, amint Coimbra grófja végre lefordította a pápa szavait.

„Hijo de una perra y de puta madre” – gondolta Rodrigo, miközben a királyra mosolygott. Kasztíliai Izabella Coimbra grófjának fülébe suttogott.

– Királynőm szeretett fia, Rodrigo számára még azt kívánja magyarázatképp hozzáfűzni, hogy mindennek fejében biztosítják a számára oly fontos vállalkozáshoz szükséges mindenfajta segítséget, és fedezik a költségeket.

Rodrigo ekkor úgy érezte, hogy mindkét oldalról félrelökték, mintha egyszerre két hamiskártyással ült volna egy asztalnál. A királynő közben megértette, hogy ő valójában semmit sem tud az egyezségről, és hogy kevéssé tartja azt előnyösnek. Szavaival ily módon üzenetet közvetített számára, mintha csak azt kívánta volna tudatni vele: „Nézd, van itt még valami, amibe a pápa egyáltalán nem kíván beavatni. Kérdezz csak rá, és meglátod, sok mindent megértesz majd!”

A bíboros nem felelt, de ezúttal a királynő kesztyűbe bújtatott kezére sokkal határozottabb csókot lehelt, s közben mélyen a szemébe nézett. Fiam, így nevezte őt, pedig az asszony jóval fiatalabb volt nála. Még mindig kívánatos nő – gondolta –, sűrű szőke hajával, és méltóságteljes, mint amilyen az anyja is volt, bár azt mondják, a hitvesi ágyban kíméletlen és szenvedélyes.

– Bebamos y celebremos en honor de nuestro diós!

Ferdinánd hangja térítette magához buja ábrándjaiból, melyeket már a királynőről szövögetett öntudatlanul. A kertbe egy csapat spanyol divat szerint öltözött szolga vonult be, sapkájukon pávatoll díszelgett. A meghívottak rávetették magukat a citromszorbettel csurig töltött poharakra. Az elkészítéséhez szükséges jeget a bazilika külön e célra kialakított, északi fekvésű, föld alatti raktáraiban őrizgették már jó ideje, s ebben az évszakban igazi kincsnek számított. A muzsikusok közben játszani kezdtek. Egy ifjú spanyol mesteri lantjátékát kürt- és fuvolaszó kísérte. Egyesek megpróbálkoztak néhány tánclépéssel, de a fullasztó meleg hamar elfojtott mindenfajta felbuzdulást. Kora délután a királyi pár távozott. A kikötőben a királyi tengernagyi hajó, az Invencible várt rájuk. Rodrigo ekkor Ince pápa közelébe férkőzhetett, aki egy pillanatra végre magára maradt, kísérete nélkül.

– Mit rejtegetsz előlem, Giovanni? – kérdezte, miközben a nemesek és a főpapok főhajtásaira mosollyal válaszolt.

– Mire gondolsz? – kérdezte a pápa védekező hangon.

– A hitvány egyezségre, amelyet Ferdinánddal és Izabellával kötöttél anélkül, hogy nekem bármit szóltál volna róla.

– Nem tűnt oly életbevágóan fontos ügynek.

– Jóváhagytad annak az őrült Torquemadának az inkvizítori kinevezését, és felhatalmaztad a Spanyol Koronát arra, hogy jó kétharmadát megtartsa a spanyol zsidóktól elkobzott javaknak. Sok tízezer emberről van szó!

– Az egyharmad fele az egyház kincstárába kerül.

– Ugyan, ne játssz a számokkal! Ráadásul az Inkvizíciónak a nőket és a boszorkányokat kellene üldöznie, s nem a zsidókat.

– A nőknek nincs pénzük, a zsidóknak ellenben van.

– Megfeledkezel a célunkról, mely ugyebár a nőkről, a nőiségről kialakult kép lerombolása.

– Arra elegendőek a germán föld máglyái és azok, melyeket itt építünk. Ugyanakkor az aranyra is szükségünk van.

– Kétségkívül, de az arany nem minden.

Borgia bíboros türelme fogytán volt. Látta, hogy Ince pápa vonakodik, támadásba lendült tehát.

– Mit ígért neked a királynő az egyezményért cserébe? – Semmit.

Borgia bíboros ekkor megragadta a pápa egyik karját és megszorította. Magával vonta a kert egy félreeső szegletébe, egy szilvafa sűrű lombjai alá.

– Ne feledd, Giovanni, hogy megegyeztünk valamiben! Ne hívd ki hát a haragomat magad ellen, és értelmemet se becsüld alá sértő módon!

Ince pápa erősen izzadt, és nem csak a meleg miatt. Rodrigo egyre erősebben szorította a karját.

– Megígértem a fiamnak, Cristoforónak, hogy segítek neki. Rodrigo megütközve hallgatta.

– Várom a magyarázatodat.

– Cristoforo évek óta keres támogatókat egy terve végrehajtásához. Meg van győződve afelől, hogy Európa és Ázsia közt létezik egy kontinens, mely a tengeren keresztül megközelíthető. És a Spanyol Koronához tartozik a legközelebbi kikötő, ahonnét útnak indulhat.

– És azután?

Ince pápa elővette zsebkendőjét és megtörölgette homlokát.

– Engedd el a karomat! Figyelnek bennünket. Rodrigo enyhített a szorításon.

– Izabella királynő – folytatta – mindazt megadja neki, amire szüksége lehet. Rendelkezésére bocsát egy teljes flottát, és biztosítja számára az általa felfedezett összes földterület kormányzóságának jogát Kasztília és Aragónia királyságainak nevében.

– De hiszen neked teljesen elment az eszed! Hogyan fogadhattál el egy ilyesfajta egyezséget?

– Nem tehettem másként. Az a fattyúfajzat megzsarolt!

Ince pápa hangja panaszossá vált. Rodrigo Borgia intett egy szolgának, hogy hozzon két széket. A pápa egész súlyával rogyott az egyikbe.

– Nem értem… hatalmas gazdagságról mondasz le egy zsaroló fenyegetés miatt… Mégis mivel zsarol?

– Cristoforo mindent tud, pontosabban szólva, mindenre ráérzett. Azaz… hát nem érted? Mindezt értünk tettem, az egyházért, így kellett cselekednem, mert ellenkező esetben, meglehet, mindannyiunknak végünk.

– Mit tud Cristoforo? – kérdezte hűvösen Rodrigo.

– Ismeri Pico Titkos Téziseit.

A pápa tovább magyarázkodott, elmesélte, hogyan jutott el odáig, hogy Cristoforo segítségét kérje, akiben teljes mértékben megbízott. Hogyan jutalmazta meg a különböző európai udvarokhoz szóló ajánlólevelekkel és Cristoforo hogyan tért vissza, hogy megzsarolja, miután véghezvitte tervét.

– Értem már – szólt Rodrigo, miközben gondolatait próbálta rendezni. – Azaz, ezek szerint, amíg el nem indul, viszonylag nyugodtak lehetünk. Neki pénzre van szüksége meg a flottára. Egyvalamit mégis tehetsz, megkérheted Izabellát, hogy ne siessen, tartsa még pórázon. Még ha nálam is a kötél, melyen inkább fel kellene lógatni! A királynő számára is így előnyös: minél inkább múlik az idő, annál jobban telik a királyi kincstár. Nekünk meg lesz elég időnk arra, hogy végleg leszámoljunk a gróffal és az eszméivel. De most már nem várhatunk tovább. Elküldte neked a védőbeszédét, igaz?

– Igen, meglehetősen rövid és arrogáns írás. Apológiának nevezi, s az összes vádat visszautasítja benne.

– Remek, hívasd ide, ígérj neki méltányos peres eljárást és egy menlevelet! Fontos, hogy itt legyen Rómában, azonnal.

A pápa felállt székéből és a kert kijárata felé indult. Rodrigo ott maradt még, s onnan figyelte a távolodó pápát. Háta hajlott volt, és úgy látta, igen nehézkesen mozog. Talán megpróbálhatna Cristoforóval egyezkedni, de ahhoz előbb az atyjának is el kell tűnnie a színről, örökre. Ha a betegsége esetleg túlságosan elhúzódna, ő maga is tudná siettetni a folyamatot. Rómának és az egyháznak kétségkívül új pápára van szüksége, aki lendületesebb, bölcsebb, erősebb és óvatosabb az ellenséggel szemben. Rodrigo felállt, az Isten újdonsült kiválasztottja készen állt.