Marciano, Val di Siena
1486. május 2., kedd

Pirkadat előtt a súlyos tolózár csikorgása törte meg a csendet, azután nem hallatszott semmi. Giovanni óvatosan az ajtóhoz lopózott, s nyitva találta. Leereszkedett a meredek falépcsőn, ahol néhány órával korábban összekötözött kézzel vezették fel, és kilépett a szabadba. Egy pompásan felnyergelt paripa állt előtte, úgy tűnt, csak rá vár. Erős és izmos, sűrű sörényű, gyönyörű salernói pej volt, széles orrlyukaiból finom gőz párállott. Élettel teli szemeiben nemcsak az éjszaka utolsó csillagainak és a hajnal első fényeinek ragyogása tükröződött, hanem félelem és feszültség. Giovanni finoman végigsimított a nyakán, s amikor úgy érezte, az állat a bizalmába fogadta, felszállt a nyeregbe. A kapuk nyitva álltak, még a külső erődítmény kapuja is, Giovanni Pico sietve kilovagolt hát Marciano várából, és a fogadó felé vágtatott, ahol az előző este megszállt.

Mészárlás nyomai fogadták: a szolgák, akik az épület előtt hevertek, tekintetükben még a váratlan halál döbbenetével. Lezárta szemüket, majd a bent heverő szolgákkal is ugyanígy cselekedett.

Nekivágott a nyílt mezőnek, míg egy fügefára nem talált, a fügefára, az őskezdet fájára, amely minden vallás számára szent. Letelepedett friss hajtásai árnyékában, és lábát keresztbe vetve mélyen beszívta a fa illatát. Így ült egész álló nap és éjszaka, majd még egy teljes napon át, míg alkonyattájt azt nem érezte, hogy végre ismét a felsőbb tudatszintek birodalmába jutott. A keresztény szentek extázisnak, az iszlám bölcsei ébredésnek, a zsidó kabbalisták misztikus felismerésnek, Buddha követői megvilágosodásnak nevezik ezt az állapotot. Csupán várnia kellett, mindenfajta türelmetlenségtől mentesen, tudta, hogy megtörténik. És valóban, hamarosan meglátta a tűzgömböt, ugyanazt a gömböt, amely több szemtanú szerint a születése napján is megjelent. Az orvos, aki világra segítette, pontosan, minden apró részletével együtt leírta a jelenséget. Asztrológusok, tudósok és papok, akiket a Mirandola udvarba hívattak, eltérő magyarázatokkal szolgáltak a jelenséget illetően, abban azonban mindannyian egyetértettek, hogy az újszülött egészen bizonyosan valami különleges feladatra rendeltetett. Giovanni Pico most végre megértette, mi is az.

Édesanyja halálát követően számos alkalommal, élete legnehezebb pillanataiban érzékelte e fény jelenlétét. Nyugalommal töltötte el, hogy újra ott érzi magában, és emlékeztette arra, hogy semmi sem térítheti el küldetésétől. Egész életét egyetlen célnak szentelte, még ha kezdetben ennek nem is volt tudatában. Most már készen állt, az elmélkedések ideje véget ért. A gömb fénye lassan kihunyt, Giovanni felnyitotta szemét. A fájdalom többé nem állhatja útját.