ÁTIRAT AZ ÍTÉLETNAPI KÖNYVBŐL
(082808-083108)

Nem hiszem, hogy vissza fogok jutni, Mr. Dunworthy. Roche elmondta nekem, hol az ugrás helye, de azt hiszem, eltört néhány bordám, és az összes lovat elvitték. Nem hiszem, hogy föl tudnék ülni Roche szamarára nyereg nélkül.

Megpróbálok gondoskodni arról, hogy Ms. Montoya majd megtalálja ezt. Mondja meg Mr. Latimernek, a névszói ragozás még jelen volt 1348-ban. És mondja meg Mr. Gilchristnek, hogy tévedett. A statisztikák nem túloztak.

(Szünet)

Nem szeretném, ha önmagát hibáztatná azért, ami történt. Tudom, ha tud, eljött volna értem, de amúgy sem mehettem volna, úgy nem, hogy Agnes beteg lett.

Én akartam jönni. Ha nem jöttem volna, ők teljesen egyedül lettek volna, és soha senki nem tudta volna meg, milyen rémültek, bátrak és pótolhatatlanok voltak mind.

(Szünet)

Furcsa. Amikor nem tudtam rátalálni az ugrás helyére és megérkezett a pestis, maga olyan távolinak tűnt, hogy nem lettem volna képes újra megtalálni magával a hangot. Most már tudom, hogy végig velem volt, és semmi sem, még a fekete halál sem; hétszáz év vagy a halál sem; az eljövendő dolgok, sem semmiféle lény el nem választhat engem a törődésétől és együttérzésétől. Az velem volt minden percben.