ÁTIRAT AZ ÍTÉLETNAPI KÖNYVBŐL
(064996-065537)

1320 Szenteste (régi időszámítás). Jött egy követ a püspöktől, két másik egyházi emberrel együtt. Épp az éjféli mise után lovagoltak ide. Lady Imeyne el van ragadtatva. Meg van róla győződve, hogy válaszul érkeztek az új káplánt kérő üzenetére, ám én nem vagyok olyan biztos ebben. A papok szolgák nélkül jöttek, idegesség lengi őket körbe, mintha valami titkos, sietős küldetésben járnának.

Bizonyára Lord Guillaume-hoz van köze, noha az esküdtszék világi bíróság, nem egyházi. Talán a püspök Lord Guillaume barátja, esetleg II. Edwardé, és valamiféle megállapodást jöttek kötni Eliwysszel, cserébe a férje szabadulásáért.

Bármi legyen is az oka, nagy pompával érkeztek. Agnes azt hitte, hogy ők a napkeleti bölcsek, amikor először megpillantotta őket. Valóban fenségesen néznek ki. A püspök követének keskeny, arisztokratikus arca van, és mindannyian királyi pompával öltözködnek. Egyiküknek van egy bíborbársony köpenye, melynek hátára fehér keresztet hímeztek selyemmel.

Lady Imeyne azon nyomban ráakaszkodott szomorú elbeszélésével arról, hogy mennyire tudatlan, ügyetlen és lehetetlen alak Roche atya.

– Nem méltó önálló parókiára – szögezte le az öregasszony.

Sajnos (és Roche atya szerencséjére), a fickó nem a követ, hanem csak az írnoka. A követ az, amelyik vöröset visel, szintén nagyon fényűzőt, arany hímzéssel és cobolyprém szegéllyel.

A harmadik egy cisztercita barát – legalábbis azok fehér csuháját hordja, habár még az én köpenyemnél is finomabb gyapjúból van, selyemzsinór az öve, és a barát olyan gyűrűt visel minden egyes hájas ujján, amit egy király is elirigyelne – egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy szerzetes. Mindketten, ő meg a követ, még mielőtt leszálltak volna a lóról, máris bort kértek, és nyilvánvaló, hogy az írnok már jó sokat ivott, mielőtt idejöttek. Épp most esett el, miközben leszállt a nyeregből, és a kövér szerzetesnek kellett betámogatni őt a csarnokba.

(Szünet)

Nyilvánvalóan tévedtem idejövetelük okát illetően. Amint beértek a házba, Eliwys és Sir Bloet elhúzódtak az egyik sarokba a püspök követével, de csak pár percig beszéltek vele. Épp most hallottam, amint Eliwys azt mondta Imeyne-nek:

– Semmit sem tudnak Guillaume-ról.

Imeyne nem tűnt meglepettnek vagy különösebben aggódónak ettől a hírtől. Világos, azt hiszi, azért jöttek, hogy hozzanak neki egy új káplánt, és kezét-lábát töri igyekezetében, hogy a kedvükben járjon. Ragaszkodott hozzá, hogy tüstént tálalják föl a karácsonyi lakomát, és a püspök követe üljön az uraság helyére. A jövevényeket jobban érdekli az ivás, mint az evés. Imeyne maga vitt nekik bort egy-egy kupával, s ők máris megitták mind és még kérnek. Az írnok elkapta Maisiy szoknyáját, amikor a lány odavitte a kancsót, könnyűszerrel lefogta és bedugta a kezét a lány ruhája alá. Ő meg, persze, a fülére csapta a kezét.

Az egyetlen jó az ittlétükben az, hogy hihetetlen mértékben hozzájárulnak az általános felforduláshoz. Csak pár szót tudtam Gawynnal váltani, de valamikor holnap vagy azután biztos tudok majd beszélni vele anélkül, hogy bárki észrevenné – különösen akkor, ha Imeyne figyelme a követre összpontosul, aki épp most vette el a kancsót Maisiytől és töltött saját kezűleg magának – és rávehetem, mutassa meg az ugrás helyét. Bőven van idő. Még csaknem egy hetem van addig.