ÁTIRAT AZ ÍTÉLETNAPI KÖNYVBŐL
(070114-070526)

Úgy határoztam, jobb lesz, ha megpróbálok mindent rögzíteni. Mr. Gilchrist azt mondta, reméli, hogy a középkor megnyitásával majd képesek leszünk szerezni első kézből való beszámolót a fekete halálról. Azt hiszem, ez az.

Az első pestises eset itt az írnok, aki a püspök követével érkezett. Nem tudom, vajon beteg volt-e, amikor megjöttek, vagy sem. Talán az volt, és azért jöttek ide ahelyett, hogy mentek volna tovább Oxfordba, hogy megszabaduljanak tőle, mielőtt megfertőzi őket. Kétségtelenül beteg volt karácsony reggelén, amikor a többiek távoztak, ami azt jelenti: valószínűleg fertőző volt az előző este, amikor kapcsolatba került legalább a fél faluval.

Továbbadta a betegséget Lord Guillaume lányának, Rosemundnak, aki mikor is lett beteg... Huszonhatodikán? Teljesen elvesztettem az időérzékemet. Mindkettejüknek klasszikus bubóik vannak. Az írnok bubója kifakadt és szivárog. Rosemundé kemény és egyre nő. Már csaknem dió nagyságú. A körülötte lévő rész gyulladt. Mindkettejüknek magas láza van és időről időre félrebeszélnek.

Roche atya meg én elkülönítettük őket a lányszobában. Megmondtuk mindenkinek, hogy maradjanak a házukban és kerüljenek minden érintkezést egymással, de attól félek, késő. A faluból csaknem mindenki részt vett a karácsonyi lakomán, s az egész család bent járt itt az írnoknál.

Bárcsak tudnám, a betegség fertőző-e a tünetek megjelenése előtt, és hogy milyen hosszú a lappangási idő. Tudom, a pestisnek három típusa van: bubópestis, amit a patkányokon lévő bolhák terjesztenek; tüdőpestis, amit cseppfertőzés; végül a szeptikus, ami közvetlenül a véráramba kerül. Tudom, hogy a tüdőpestis a legragályosabb, mivel köhögéssel terjedhet, vagy ha a beteg rálehel valakire, meg érintéssel. Úgy tűnik, mind az írnoknak, mind Rosemundnak bubópestise van.

Annyira meg vagyok rémülve, alig tudok gondolkozni. Hullámokban tör rám. Egész jól elvagyok, és akkor hirtelen eláraszt a rettegés: meg kell kapaszkodnom az ágykeretben, hogy ne meneküljek ki a szobából, ki a házból, ki a faluból, el ettől a kórtól!

Tudom, megkaptam a pestis elleni védőoltást, de kaptam immunerősítést is meg vírusölőket is, és mégis elkaptam valamit – akármi volt is az, amiben megbetegedtem. Így valahányszor hozzám ér az írnok, összerezzenek. Roche atya folyton elfelejti föltenni a maszkját, és félek, hogy ő is el fogja kapni, vagy Agnes. És attól is félek, hátha az írnok meg fog halni. Meg Rosemund. És félek, hogy valaki a faluból tüdőpestises lesz. Esetleg Gawyn nem jön vissza, és én nem fogom megtalálni az ugrás helyét a randevú előtt.

(Szünet)

Egy kissé megnyugodtam. Úgy tűnik, segít, ha beszélhetek magához, akár hall engem, akár nem.

Rosemund fiatal és erős. A pestis nem ölt meg mindenkit. Néhány településen egyáltalán nem halt meg senki sem.