ÁTIRAT AZ ÍTÉLETNAPI KÖNYVBŐL
(079110-079239)

Roche atya meg én elmegyünk Skóciába. Gondolom, nincs semmi értelme ezt elmondani magának, hiszen sosem fogja hallani, ami ezen a felvevőn áll. De talán valaki belebotlik egy fenyéren egy szép nap, vagy Ms. Montoya ásni fog Észak-Skóciában, miután végzett Skendgate-tel. Ha ez így esne, szeretném, ha tudná, mi történt velünk.

Tudom, a menekülés alighanem a legrosszabb, amit tehetünk, de el kell vinnem innen Roche atyát. Az egész udvarház meg van fertőzve pestissel – az ágynemű, a ruhák, a levegő – és mindenhol hemzsegnek a patkányok. Láttam egyet a templomban, amikor elmentem Roche albájáért és stólájáért Rosemund temetéséhez. Még ha nem is kapja el tőlük, itt van a pestis körülöttünk mindenütt, és nem fogom tudni meggyőzni, hogy maradjunk itt. El akar majd menni, segíteni.

Nem fogjuk az utakat használni, és távol maradunk a falvaktól. Egy hétre elég ennivalónk van, s aztán már elég messze leszünk északon ahhoz, hogy tudjak élelmiszert venni valamelyik városban. Az írnoknál volt egy zacskó ezüst. És ne aggódjon! Nem lesz semmi bajunk. Ahogy Mr. Gilchrist mondaná: „Minden lehetséges óvintézkedést megtettem.”