ÁTIRAT AZ ÍTÉLETNAPI KÖNYVBŐL
(078926-079064)

Lady Imeyne, Guillaume D’Iverie anyja.

(Szünet)

Rosemund egyre gyengül. Egyáltalán nem tudom kitapintani a pulzusát a csuklóján, a bőre sárgásnak, viaszszerűnek tűnik, amiről tudom, hogy rossz ómen. Agnes keményen küzd. Még mindig nincsenek bubói, nem is hány, ami, azt hiszem, jó jel. Eliwys levágta a haját. Folyton húzogatta s értem sikoltott, hogy menjek és fonjam be.

(Szünet)

Roche föladta az utolsó kenetet Rosemundnak. Természetesen nem tudott meggyónni. Úgy tűnik, Agnes jobban van, bár nem sokkal ezelőtt vérzett az orra. Elkérte a csengettyűjét.

(Szünet)

Te szemét! Nem hagyom, hogy elvidd! Ő még csak kisgyerek! De ez az erősséged, nem igaz? A kisdedek lemészárlása! Már megölted a sáfár csecsemőjét, Agnes kutyakölykét meg a fiút, aki segítségért ment, amikor a kunyhóban voltam – ám mindez nem elég? Nem hagyom, hogy őt is megöld, te gazember! Nem hagyom'.