ÁTIRAT AZ ÍTÉLETNAPI KÖNYVBŐL
(066440-066879)

1320 Szenteste (régi időszámítás). Nincs annyi időm, mint hittem. Amikor épp az előbb bejöttem a konyhából, Rosemund szólt, hogy Lady Imeyne látni akar. Imeyne komoly beszélgetésbe merült a püspök követével. Föltételeztem az arckifejezése alapján, hogy Roche atya bűneit sorolja, ám amikor Rosemund meg én odaértünk, rám mutatott és azt mondta:

– Ez az a nő, akiről beszéltem.

Nő, nem pedig hajadon, a hangneme is kritikus volt, csaknem vádló. Eltűnődtem, vajon elmondta-e az elméletét a püspök követének, miszerint francia kém vagyok.

– Azt állítja, nem emlékezik semmire – folytatta Lady Imeyne ám mégis tud beszélni meg olvasni. – Odafordult Rosemundhoz. – Hol van a melltűd?

– Rajta van a köpenyemen – válaszolta Rosemund. – Kiterítettem a padláson.

– Menj és hozd ide!

Rosemund vonakodva elment. Amint távozott, Imeyne megszólalt:

– Sir Bloet hozott egy melltűt jegyajándékul az unokámnak, amelyen szavak állnak a rómaiak nyelvén. – Diadalmasan nézett rám. – Ez a nő elmondta a jelentésüket, és a templomban ma éjjel mondta a mise szavait, még mielőtt a pap kimondta volna őket.

– Ki tanította meg kegyelmednek a betűvetést? – kérdezte a püspök követe, bortól zavaros hangon.

Először arra gondoltam, azt mondom, Sir Bloet mondta el a szavak jelentését, de féltem, hogy a lovag már letagadta ezt.

– Nem tudom – válaszoltam. – Nincs emlékem az életemről, amióta megtámadtak az erdőben, mert fejbe ütöttek.

– Amikor először fölébredt, olyan nyelven beszélt, amit senki sem értett – közölte Imeyne, mintha ez további bizonyíték lenne. Fogalmam sem volt, miért próbál engem elítéltetni, vagy mi köze van ehhez a püspök követének.

– Szent Atyám, Oxfordba megy kegyelmed, amikor mitőlünk távozik? – tudakolta az öregasszony.

– Biza – felelte a pap, s bizalmatlannak hangzott. – Nem maradhatunk itt, csupán pár napot.

– Örülnék, ha kegyelmed magával vinné őt az apácákhoz Godstow-ba.

– Mi nem megyünk Godstow-ba – felelte a követ, ami nyilvánvalóan csak kifogás. Az apácazárda öt mérföldre sincs Oxfordtól. – De érdeklődni fogok a püspöktől eme nő után visszatérésemkor, és megüzenem kegyelmednek.

– Tudom, hogy ő apáca, mert beszél latinul és ismeri a mise passzusait – jelentette ki Imeyne. – Örvendenék, ha kegyelmed elvinné őt a konventbe, így aztán érdeklődhetnének a zárdákban, hogy ki lehet ő.

A püspök követe ettől még idegesebbnek tűnt, de beleegyezett. Szóval csak annyi időm van, amíg itt maradnak. Néhány nap, azt mondta a püspök követe. Némi szerencsével ez azt jelenti, hogy nem fognak távozni, csak az Aprószentek után. De azt tervezem, ágyba dugom Agnest, aztán beszélek Gawynnal, amint lehet.