Egy akkora birodalomban, mint Faerűn, ezer és tíz haláleset hamar bekövetkezik. A halálszeráfnak nem kellett soká várnia, hogy visszatérhessen a Holtak városába, és jelentést tehessen Kelemvornak.

– A Nether-mocsárban egy fekete sárkány fölemelkedett a föveny alól, amelyen éppen Szénaerdei Goodwin lovagolt. Amint az ősgyík kitátotta a pofáját, Goodwin előrántotta a kardját, és egyenesen beleugrott, a fogai közé.

– Minek? – ráncolta a homlokát Kelemvor.

– Céltalanul. A föveny süppedni kezdett, és a társai már vagy megfulladtak, vagy sikerült elmenekülniük, és biztonságba értek. Goodwinnak semmi oka sem volt rá, hogy feláldozza az életét.

– És gondolom azoknak sem, akik megfulladtak.

– Pontosan. – A halálszeráf istene arcát fürkészte. – Goodwin halála volt az ezer és tizedik. Akarod, hogy elrepüljek, és tovább nézelődjek?

Kelemvor nem felelt. Vannak pillanatok, amikor még a legmegveszekedettebb bolond is rádöbben a hibájára. Be kellett látnia, hogy pocsék halálisten vált belőle. Különösen Cyrichez képest, aki megértette az emberi természetet, és tudta, hogy bármire képesek önzőségükben. Mindig a könnyebb utat választják, kivéve, ha rettegnek a rájuk váró fájdalomtól és kíntól. Cyric éppen ezért változtatta az elkeseredés és a fájdalom birodalmává a Holtak városát. Egyszerűen nem engedte, hogy a hitetlenek és az álnokok a halálba meneküljenek, és nem hagyta, hogy a hívők elforduljanak istenüktől. Mindezt Faerűn halandóinak érdekében tette. Akárcsak egy szigorú apa, aki végtelen szeretetében attól sem riad vissza, hogy időnként keményen megregulázza a gyermekét.

Végre megértette mindezt. Hosszú percekig a gondolataiba merülten üldögélt. Mint mindenkit, őt is bosszantotta, hogy az ellenfelének igaza van, neki pedig nincs. Minél tovább morfondírozott a dolgon, annál jobban megérlelődött benne a gondolat, mely szerint őt valóban Faerűn halandóinak a sorsa vezérelte, miközben Cyric kegyetlen és zsarnoki birodalma csak a véletlennek köszönhetően szolgálta olyan jól Faerűn érdekeit.

Mikor végre kellőképpen meggyőzte önmagát gondolatai igazáról, Avner felé fordult.

– Akár tízezer és tíz halált is végignézhetnél. Egyik sem változtatna a dolgokon. Ha a méltók nem félnek a haláltól, akkor a méltatlanok élnek helyettük tovább, és egész Faerűn szenvedni fog!

A szeráf leszegte a szárnyait.

– De gondolom nem bűn igazságosnak lenni a holtakkal?

– Nem az én dolgom, hogy igazságos legyek – mondta Kelemvor, majd elnézett Avner mellett. – Jergal!

A sárga szemű árnyalak azonnal megjelent.

– Szolgálatodra, mint mindig! Miben lehetek a segítségedre?

– Elhanyagoltam isteni kötelességemet. Összeállítottad a listát az ítéleteimről?

Egy óriás derekának vastagságával vetekedő pergamentekercs jelent meg Jergal fehér kesztyűs kezében.

– Igen.

– Helyes – bólintott Kelemvor, majd ismét a szeráfhoz fordult. – Avnerrel kezdjük.

Ha Avner még élt volna, biztos, hogy minden erő kiszállt volna tagjaiból, és hányinger fogta volna el. Ehelyett elhullajtott pár hirtelenjében megszürkült tollat, majd megpróbálta kihúzni magát. Elhatározta, hogy nem borul térdre, és nem könyörög az életéért.

Kelemvor nem mutatta, hogy észrevette a férfi elszántságát.

– Add ide a listát! – parancsolta az isten, és elvette Jergaltól, majd átfutotta a neveket. – Menj, és hívd ide a tolvajok istenét, ha hajlandó abbahagyni a Mystra bebörtönzése felett érzett örömét!

– Nem lesz választása.

Jergal nem fordult a kijárat felé, csak elsuhant a megfelelő irányba. Avner kitért az útjából, és közben lopva belenézett a hatalmas tükörbe. A szárnyas halálszeráf helyett egy tízévesforma kisgyereket látott, aki a cinizmus és a ravaszság álarca mögé próbálja rejteni a félelmét. Ráncos homloka nem egy határozott, veszélyes ember benyomását keltette. Sokkal inkább magányosnak és reménytelennek tűnt. Remegni kezdett.

Kelemvor felpillantott a tekercsből, felvonta a szemöldökét, majd újra a listára nézett, és magára hagyta Avnert a félelmeivel.

Jergal hamarosan megjelent.

– Mask az előcsarnokban várakozik.

– Milyen kedves, vezesd be!

Az Árnyékúr rekedt, suttogó hangja egyszeriben betöltötte a termet.

– Tyr védelme alatt állok! – mondta bevezetésképpen.

Egy második Jergal jelent meg az ajtóban, és egy rángatózó árnyékpacát húzott maga után.

– Figyelmeztetlek Kelemvor! – abbahagyta a rángatózást, és felvette egy óriás alakját. Mindkét lába megvolt, de csak egy karja nőtt, amelyben a Tang hercegtől lopott mágikus pengét szorongatta. A penge alig érte el az óriás alkarjának hosszát. – Ha osztozni akarsz Mystra sorsában…

– Helmet teljesen lefoglalja Mystra őrzése. De nem azért hívtalak ide, hogy megtámadjalak. Semmi értelme nem lenne.

Kelemvor a tükör felé biccentett. Mask odanézett, és egy kicsiny, kutyaképű, kecskeszarvú lényt látott. A furcsa, torz koboldnak egy lába volt csak középen, és egy akkora kardot tartott a kezében, amely hosszabb volt a testmagasságánál.

Mask felrikoltott, és átváltozott egy minotaurusszá. A tükörképe ugyanaz maradt. A halandók szemével követhetetlen gyorsasággal öltötte magára a dicső harcosok alakjait. Mindhiába. A tükörből folyton ugyanaz a szánalmas kis kobold nézett vissza rá.

Mask végül feladta, és beletörődött a sorsába. Hagyta, hogy Jergal a trón elé vezesse.

– Azért hívtál ide, hogy ezt megmutasd nekem?

– Nem egészen. Azért hívtalak ide, mert átgondoltam Avner ügyét.

Mask ekkor nézett először a halálszeráfra.

– Átgondoltad?

– Talán tévedtem, amikor nem adtam át neked.

– Tévedtél?! – fakadt ki Mask dühösen. Végtelen arroganciájában azt hitte, hogy Kelemvor fél tőle, amiért tömlöcbe vetette Mystrát. Egy dühöngő törpe alakját öltötte magára, és egyik lábát rátette a kristálytrónhoz vezető lépcső első fokára. – Elkéstél a bocsánatkéréssel!

– Én nem kérek bocsánatot egy ilyen alacsony rangú istentől, mint amilyen te vagy! Csak átadom neked Avner lelkét, hogy te viseld a gondját a továbbiakban.

– A gondját?

Mask megvakargatta az állát, és elfordult, hogy leplezze a meglepetését és őszinte döbbenetét. Tetőtől talpig végigmérte a szeráfot, ahogyan a marhapiacon teszik az emberek, de elhatározta, hogy nem alkuszik. Csak időt akart nyerni. Ha Kelemvor végre valódi halálistenként kezd el viselkedni, akkor kedvező ítélet születik a tárgyaláson. És akkor szerez magának még egy nagy hatalmú ellenséget!

A halálszeráf büszkén kihúzta magát, és úgy nézett le a tolvajok istenére. Valaha valóban az Árnyékurat szolgálta, de azonnal felelt a kötelesség hívó szavára, és nem hátrált meg. Bármi történjen is, többé nem változik vissza.

Mask végül elmosolyodott, és visszafordult Kelemvorhoz.

– Azt akarod, hogy visszafogadjam? Azok után, hogy tönkretetted?

– Nem várok semmit. Csak annyit kérdeztem, hogy magaddal viszed-e.

– Most nem. Előbb be kell bizonyítania, hogy érdemes rá.

– Mégis hogyan? – kérdezte Kelemvor, és érdeklődve előredőlt.

Mask fölemelte a fejét, és megvakargatta az állát.

– Hadd gondolkodjam! Biztosan eszembe jut valami – motyogta, és teátrálisan nézegette a mennyezetet, mintha onnan várna valamiféle megoldást. – Meg is van! Tehetne valamit, amit te magad többre értékelnél még nálam is. Kiszabadíthatná Mystrát!

– Senki sem képes erre. Senki sem szabadíthatja ki Helm börtönéből.

– Gondoltam, hogy ezt mondod. Kár. Ha sikerült volna neki, megtettem volna a tolvajok szeráfjává. Így azonban attól tartok, hogy patkánnyá kell változtatnod, és elengedned a Sikátorok Labirintusában.

Az Árnyékúr megcsóválta a fejét, mintha csalódott lenne, de mielőtt távozott volna, visszanézett, és szélesen elmosolyodott.

– Meg tudnám tenni.

Mask azonnal megtorpant, majd Avnerre nézett.

– Mit mondtál?

– Meg tudnám tenni. Hadd vigyek magammal néhány tárgyat innen, és kiszabadítom Mystrát.

– Bármit magaddal vihetsz, Avner. – Most Kelemvor mosolygott. – Biztosra veszem, hogy az Árnyékúr megtartja a szavát, ha sikerrel jársz. Igaz, Mask?

Mask első gondolata az volt, hogy a halálisten rászedte, de honnan tudhatta volna Kelemvor, hogy próba elé akarja majd állítani Avnert? És honnan tudhatta volna, hogy miféle próbát eszel ki neki? Sehonnan. Avner csak végső elkeseredésében vállalkozott a próbatételre. Mask felszegte a fejét, és magabiztosan a szeráfra nézett.

– Igen. Ha ki tudod szabadítani Mystrát, akkor jobb tolvaj vagy még nálam is!