Minden úgy történik, ahogy én akarom.

Hogy ki élhet, hogy kinek kell meghalnia, hogy mikor mi történjék a világban.

Képzeld el, hogy a felhők szélén ücsörögve nézek le rátok, ahogy a halandók szerint az istenek teszik! A végtelen tenger hevesen ostromolja a Kardpartot Gyertyavár alatt, ahol a tudatlanság tornyai magasodnak a hullámok fölé. Egyetlen leheletemmel elpusztíthatnám a hazugság eme fellegvárát, apró darabokra zúzhatnám a magas városfalat, a tengerbe dönthetném az ocsmány tornyokat, és a világ legbűzösebb mocsarába vethetném a hamis tanokat hirdető köteteket.

Most képzeld el, hogy állok! A tenger zölden csillogó faliszőnyegként lóg előttem a mennyek végtelen horizontján. A fehér tajtékot vető hullámok folyamatos záport zúdítanak a partokra. A világ a feje tetejére állt. Gyertyavár tornyai ocsmány bibircsókként lógnak alá a fekete bazaltszikláról. Egyetlen gondolattal felkorbácsolhatnám a tengert, hogy elnyelje a romlás fellegvárát, hogy elárasszam a hazug írásokkal teli könyvtárat, hogy elpusztítsam a könyveket és tekercseket, és még az emléküket is kitöröljem Toril történelméből.

Minden úgy történik, ahogy én akarom. Semmi sem bizonyos, amíg én meg nem vizsgálom, amíg el nem döntöm, hol a helye a világban, amíg működésbe nem hozom. Hadd emeljenek csak templomot Oghmának, a tudatlanság istenének, hadd imádják az örökké fecsegő Deneirt és az üllő fémes szagától bűzlő Gondot, hadd imádkozzanak a sikoltozó Mililhez! Vessenek csak meg, ha mernek! Én vagyok az Egy isten, a mindenség ura, az arc a maszk mögött.

Én vagyok minden.

Így szólt Cyric, a mindenség ura a kétségbeesés éjszakáján, és én nem értettem meg a szavait. Gyerek voltam: egy gyerek fülével hallottam, egy gyerek szemével láttam. Egy gyerek agyával gondolkodtam. Kétségbeestem, és elveszítettem a hitemet, amiért drágán megfizettem, ahogy azt látni fogod. De azt is tudnod kell, hogy az Egy isten visszatért hozzám, rávezetett a hit útjára, megmutatta a dicsőség és az igazság lángnyelveit, melyek beleégették magukat az agyamba. Láttam, hogy mi történt a mennyben és a birodalmakban. Ő mutatta meg nekem, és cserébe annyit kért, hogy írjam le az igazságot. Írjam le, mi mindent tettek a halandók és az istenek, pontosan úgy, ahogyan történt.

Malik el Sami yn Nasser vagyok. A kém, aki egy neves calimshani családból származik, és akinek szabad bejárása van a Najron királyi családba. Ezennel elmesélem neked életem történetét, hogy miként kutattam a Cyrinishad, a legszentebb könyv után, hogyan szolgáltam Cyricet, a mindenség urát, hogyan szeltem át Faerűn végtelen birodalmát, és elmondom, milyen jutalomban részesültem, és mi mindent kellett kiállnom érte.

Áldott legyen Cyric, a mindenség ura, a leghatalmasabb és legfőbb úr, a Sötét Nap és a Fekete Nap, három korona királya és a Hazugság Hercege! Áldott legyen minden papja és híve, akiknek uralniuk kellene a birodalmakat, és örökké kellene élniük a mészárlás évét követően! A figyelmedbe ajánlom ezt a szerény írást, ó istenek istene, bár halandó szóval ki sem lehet fejezni a hatalmadat, sem tetteid nagyszerűségét!