A Mámor-körút tükrözte legjobban Kelemvor személyiségét a Holtak városában. Valójában egy több kert alkotta hatalmas kör alakú tér volt, ahol számos kerület is találkozott. A közepén emelkedett a Bűnbánás dombja, ahonnan az egész várost beláthatta. A Csendkolostorban, egy homályos dombokkal és völgyekkel övezett területen éltek a remeték, akik semmi mást nem akartak, csak magányt és csendet. Mellette húzódott Idillfalva, ahová azok a lelkek költöztek, akik a családot és a társas kapcsolatokat helyezték a vagyon és a hatalom elé. Ezeket az Éneklő város és a Gyümölcserdő övezte. Kelemvor azokat a lelkeket küldte ide, értelemszerűen, akik itt találtak végső nyugalmat; a peremterületen azok a nemes és békés lelkek pihentek, akik elfordultak az istenüktől, vagy sosem leltek hitet senkiben.

A háta mögötti kép már korántsem bizonyult ilyen derűsnek. A Savmocsárban azok a sarlatánok és csalók kaptak helyet, akik még halálukban is folyton kéregettek az arra járó lelkektől. A mellette húzódó Karmazsin-erdőbe a gyilkosok és kíméletlen emberkínzók kerültek. Mind vérszomjas ragadozó alakjában jelentek meg, és folyton egymást marcangolták, így meg sem fordult a fejükben, hogy esetleg kimenjenek az erdő mélyéről. Mögöttük kanyargott a Sikátorok Labirintusa és a Fagyváros, a tolvajok és cinkosok lakhelye. Őket a gyakorlatias lelkek övezték, akik eltökélték, hogy csakis önmagukkal törődnek, és nem foglalkoznak a külvilággal.

– Tudod, Jergal, volt idő, amikor minden tettemet az önzés vezérelte – mondta Kelemvor. Az alaktalan szellem azonnal megjelent az oldalán, neve említésére.

– Ó igen, a Lyonsbane-átok: tégy valami önzetlen dolgot, és változz emberevő szörnyeteggé.

– Te hová küldenél engem? – kérdezte az isten, és a Kígyók Hálója felé fordult. – Oda? A reménytelenül zavarodottak közé?

– Sehova sem küldenélek – felelte Jergal kitérően. – Myrkul a Testek Falába rakott volna, és ki tudja, Cyric mit tett volna veled.

– Nekem van egy ötletem. – A hang Mystrához tartozott, aki akkor jelent meg Kelemvor oldalán. – Ezért küzdöttem ellene annyira, mielőtt rád talált volna.

Kelemvor egy gondolattal elküldte maga mellől Jergalt, majd Mystrára nézett.

– Köszönöm, amiért megmentettél Cyrictől, de időnként elgondolkodom, vajon miért adtátok a kezembe a hatalmát.

– Én nem adtam neked semmit. A pokolfajzatok választottak meg uruknak.

Kelemvor hirtelen elszomorodott.

– Igen, tudom. Azt hiszem, jobb lenne valódi halálistennek lenni, de képtelen vagyok rá.

– Nem tetszik nekem ez a „gondolkodás”, Kelemvor. Képes vagy a nagy tettek végrehajtására, mégsem teszed meg őket.

Kelemvor meghökkent a szavak hallatán, majd kihúzta magát.

– Talán igazad van. Csak azért jöttél, hogy ezt elmond?

– Nem. Azért, hogy elmeséljem, hogy Mask áll a dolgok hátterében, nem Cyric.

– Tudom. Avner visszatért a Kristálypalotába, és jelentést tett.

– Azt is elmondta, hogy csapdába akar csalni minket?

– Nem csak akar. Eljött hozzám, hogy adjam neki az álnok Avner lelkét. Én pedig szépen belesétáltam a csapdába, és megtagadtam tőle.

– De hisz Avner a királynő szolgálatában halt meg, vagy nem?

– Ez valóban sokat számítana, ha Torm híve lett volna. De ő csak a tolvajok istenének áldozott.

– Értem – mondta Mystra, és az ínyébe harapott. – Vajon mit tervelt ki ellenem? Tőlem nem kért eddig semmit.

– Nem tudom – rázta meg a fejét Kelemvor. – Azt viszont tudom, hogy csak egyféleképpen szabadulhatunk ki a csapdából.

– Éspedig?

– Számot kell vetnünk önmagunkkal. Meg kell bizonyosodnunk róla, hogy csakis a kötelességünknek megfelelően cselekszünk, és kizárólag az egyensúly fenntartását tartjuk szem előtt.

– Szerintem jobban járnánk, ha meggyőznénk a vádlóinkat, hogy vonják vissza a vádakat. Én majd elbánok Maskkal, de neked dűlőre kell jutnod Tempusszal.

– Dűlőre? És mégis hogyan?

– Senki se haljon meg a vétlen seregek oldalán a háborúkban!

– Micsoda? Hogy egyetlen harcos se haljon meg? – Kelemvor túl tompa volt ahhoz, hogy értelmezni tudja a szavakat.

– Ennél gyorsabban és egyszerűbben nem lehet megszüntetni a háborúkat Faerűnön. Tempus kénytelen lenne azt tenni, amit mi mondunk.

– Ugyanolyan őrült vagy, mint Cyric! – kiáltott rá Kelemvor. Persze nem volt igaz, már csak azért sem, mert Mystra koránt sem volt annyira agyafúrt, mint Cyric. – Még ha el is dönthetném, hogy melyik a vétlen fél, ami mellesleg Tyr feladata, Tempus akkor sem szegné meg a szavát. Megegyezett Maskkal.

– Mire végzek vele, Mask könyörögve rohan majd Tempushoz, hogy vonja vissza a vádakat.

– Azt hittem, nem akarsz beleavatkozni a tárgyalás menetébe.

– Az még Adon megkísértése előtt volt. Mindenesetre Masknak eddig sem volt semmi köze a tárgyaláshoz, és ezután sem lesz. Sőt, tárgyalás sem lesz. Legalábbis nekünk.

Kelemvor nagy levegőt vett, de nem szólt semmit.

– Nem akarsz részt venni ebben, igaz? – kérdezte az istennő, miután alaposan végigmérte Kelemvort.

Kelemvor megrázta a fejét.

– Azt kívánod tőlem, hogy szegjem meg isteni kötelességemet.

– De Adon érdekében tennénk!

– Tudom – felelte a halálisten, majd becsukta a szemét. – De nem őt tagadom meg. Ha megteszed, amire készülsz, elbuksz.

Mystra döbbenten elhátrált tőle.

– Mi történt veled? – kérdezte értetlenül, és a levegőbe emelkedett. – Majd beszélgetünk, ha visszatért a józan eszed.

Kelemvor megvárta, amíg az istennő eltűnik, majd visszafordult a Kígyók Hálója felé.

– Jergal!

– Szolgálatodra, uram, mint mindig. – Az udvarmester üres köpenye megjelent az isten mellett. – Miben lehetek a segítségedre?

– Hallottad, miről beszélgettünk Mystrával?

– Akarod, hogy emlékezzek rá?

Kelemvor egy pillanatra elgondolkodott, majd megrázta a fejét.

– Nem. Azt hiszem, nem.

Jergal elfordította a tekintetét, és egy csokor karmazsin színű liliomra nézett.

– Akkor nem hallottam semmit. Kívánsz még valamit?

Kelemvor bólintott, majd szembefordult a szolgájával.

– Mystrának egy dologban igaza volt: ideje cselekednem.

Egyetlen lépéssel a tróntermében termett, pedig mintegy kétnapi lovaglásra volt tőle.

– Jergal, azt akarom, hogy készíts egy listát arról, milyen ítéleteket hoztam, amióta isten lettem.

Az udvarmester már ott is lebegett a trón mellett.

– Az összesről, uram?

– Igen. Avner hamarosan visszatér, és jelentést tesz. Ha minden úgy alakul, ahogy gondolom, akkor sok dolgunk lesz.