Mystra Adon hálószobája előtt várakozott a fogadóteremben. Kinézett az ablakon, és a pillantása az Árnydomb-tó vizére esett, amely új templomának körvonalait tükrözte vissza. Bár még hat hónap, mire elkészül, már így is pompás látványt nyújtottak a tornyok, kupolák és kristály támfalak.

Elfordult az ablaktól, és a térdeplő emberekre nézett, akik összekulcsolták a kezüket. Ketten Elversult városi őrségének láncingét viselték, míg a többiek a templomának egyszerű köpenyét. Csupán egyvalaki nem borult térdre előtte. Egy sou idegen, aki a népére jellemző bő ujjú tunikát, úgynevezett maitugot viselt.

Enyhén biccentett ugyan, amikor az istennő felé fordult, de ennél többre nem volt hajlandó. Tang herceg, Kao Cao Sou Tang, Sou Lung császára harmadik ágyasának fia csakis a maga istenei előtt volt hajlandó meghajolni. Mystra szó nélkül hagyta a dolgot, nem akart filozófiai vitába keveredni a ficsúrral a lét kérdéseit illetően. Ellépett mellette, és a kilincs felé nyúlt. A herceg azonban elé állt, és nem engedte tovább.

– Kérlek, hagyd Adont pihenni!

– Micsoda? – Mystra meg sem próbálta leplezni a haragját. – Hogy merészelsz…

– Adtam a dicső főpapnak egy varázsitalt, amelytől jobban alszik. Meglehetősen zavartnak tűnt.

– Zavartnak? – Mystra természetesen nem tudott a Nhaskar házban történtekről, mert mással volt elfoglalva, amikor meghallotta Adon hívását. Hirtelen feltámadt benne a gyanú, hogy talán a varázsitaltól vált olyan furcsává. – Mégis mit adtál neki?

– Lázfű teát. Elűzi a komor gondolatokat, és…

– Tudom, milyen hatása van a lázfűnek, Tang herceg! – Minden egyes növény hatását ismerte, így jól tudta, hogy a lázfű segít ellazítani és tompítani az elmét. Azt is tudta, hogy ha túl nagy mennyiségben vagy túl erős főzetben adagolják, akkor károsíthatja az agyat. – Figyelmeztetlek! Ha valami bántódása esett a főpapomnak…

– Én csak segítettem rajta! Adon megőrült. Azt képzeli, hogy meggyűlölted, és még egy beteg embert is megölt emiatt.

– Adon? Adon nem lenne képes gyilkolni.

– A saját szememmel láttam, hogy megölte Nadisu Bhaskart – makacskodott a herceg.

Az istennő dühösen és értetlenül nézett a térdelő híveire.

– Igazat mond?

Egy vörös hajú lány, akit Chandrának hívtak, bólintott, hogy igen.

– Legalább százan látták. Nadisu haldoklott, és mindenki az örömrituáléra várt, amikor…

– Ez a férfi azt akarta, hogy több százan nézzék végig a halálát?

Chandra elsápadt, érezve istennője neheztelését.

– A felesége akarta, és Adon volt az a pap, aki… – a hercegre nézett, majd folytatta. – Még Vaerana Hawklyn is azt állítja, hogy Adon megőrült, és ok nélkül ölte meg azt az embert.

– Mindig van rá ok, Chandra – mondta Mystra, és az arca kőkeménnyé változott. – Méghozzá úgy hívják: Cyric.

Az istennő átlépett a herceg testén, aki fájdalmasan feljajdult, majd belépett Adon hálószobájába, anélkül, hogy kinyitotta volna az ajtót. A szoba ugyanolyan pompázatos volt, mint maga a templom. A kazettás mennyezet tölgyből készült, a falakat Mystra csodatettei ékesítették. Adon ágya viszont már ugyanolyan puritán volt, mint bárki más fekhelye: egy hevenyészetten összeeszkábált fakeret, rajta egy elnyűtt matraccal. Az ágyat a szoba távolabbi végébe tolták, egy ablak elé, amelyen keresztül Adon az Árnydomb-tavat nézhette.

A főpap egy szürke takaró alatt feküdt. Folyamatosan motyogott maga elé, és egész testében remegett, a herceg varázsitalának mellékhatásaként. Mystra behatolt az elméjébe, de csak a lázfű kavargó ködfelhőjét találta. Fenntartotta a mentális kapcsolatot, miközben suhanni kezdett az ágy felé, nesztelenül, akár egy dzsinn.

– Adon! – szólongatta a papot.

A főpap oldalra fordult, és ránézett. A szeme kidülledt, a vér kifutott az arcából, és élesen felsikoltott. Valaki megpróbálta kívülről kinyitni az ajtót, de Mystra egy gondolattal bezárta, és tovább közeledett Adon felé.

A férfi lelökte magáról a takarót, felállt, és Mystrára szegezte a karját, mintha csak egy nyílpuska lenne. Az istennő látta, hogy a gyűrűsujja, amelyen egykor a gyűrűjét viselte, megfeketedett. Keserves fájdalom nyilallt a szívébe. Csakis Cyric közvetlen jelenléte okozhatott ekkora hőt.

– Ne közelíts, boszorkány!

Adon fejében Mystra kavargó ködként jelent meg. Elátkozta Tang herceget, amiért megitatta Adonnal a varázsitalt. Ebben a ködben sokkal nehezebb lesz rálelnie a baj forrására.

– Adon. Semmi okod félni tőlem. Én vagyok az, Éjfél.

– Éjfél? – Adon leeresztette a karját.

– Igen. Én vagyok az – mondta Mystra, és barátságosan rámosolygott.

Adon megdörzsölte a szemét, mintha homályosan látna.

– Agyarak!

– Nem, Adon, nincsenek agyaraim – rázta meg a fejét az istennő.

Kinyújtotta a kezét, hogy átölelje a férfit.

– Karmok! – hörögte döbbenten Adon, és Mystra karcsú ujjaira mutatott.

A következő pillanatban az erkély felé iramodott. Kétségbeesetten forgatta a fejét, mint egy sarokba szorított állat, aki menekülési utat keres. Az erkély a tópart fölé nyúlt, mintegy kétóriásnyi magasságban. Arra nem menekülhet.

Mystra széttárta a tenyerét, és megtáncoltatta az ujjait.

– Nincsenek karmaim, Adon. Cyric meg akar téveszteni.

– Tűz és méreg! – üvöltötte a férfi, majd nekilendült, hogy átvesse magát a korláton.

Mielőtt még megmozdulhatott volna, Mystra egy másik alakja jelent meg mellette. A főpap nekiütközött nagy igyekezetében, de még csak ki sem billentette az egyensúlyából. Mystra könnyedén a levegőbe emelte, mint egy csecsemőt, és ügyet sem vetett a keményen kapálózó férfi ökölcsapásaira.

– Tudom, hogy ez Cyric műve, ezért nem haragszom rád.

Mystra visszavitte Adont a szobába. Ekkor észrevette, hogy vér szivárog az ujjai közül. Hosszú és mély vágások sértették fel Adon vállát, ahol hozzáért. Óvatosan lefektette az ágyra, de a főpap a levegőbe vetette magát. Mystra a mellkasára szorította a tenyerét, és visszanyomta. Négy, ujjnyi széles sugárban tört fel a vér az érintése nyomán.

Ekkor meghallotta Ruhha imáját, melyben azt kérte tőle, mutassa meg, hogyan használhatja újdonsült erejét. Mivel túlságosan is aggasztotta Adon állapota, nem szentelt túl sok figyelmet a Hárfásnak, aki valószínűleg csak azt akarta megtudni, hogy használhatja-e minden mágikus erejét Rinda és Gwydion gyilkosa ellen. Útjára engedett egy fényes csillagot az égbolton, hogy tudassa vele, bármit felhasználhat, ami a hatalmában áll. Tette ezt azért, mert természetesen nem tudott a villámról, amely eltalálta Ruhhát, és amely felruházta a pusztítás eszközeivel.

Ezalatt az első avatárját kiküldte a váróterembe, hogy segítséget kérjen. Tang herceg azonnal beviharzott, a nyomában a testőrökkel és a hívekkel, akiknek Mystra megparancsolta, hogy fogják le Adont.

– Mi történt? – kérdezte a herceg, és ide-oda kapkodta a fejét Mystra két alakja között. – Önmagával tette ezt?

– Nem. Azt hiszem, én okoztam – felelte Mystra második avatárja, amely ellépett Adon ágya mellől, és egyesült az elsővel. – Valamiféle szörnnyé változtam az elméjében.

– Ezt nem értem – ráncolta a homlokát a herceg.

– Én sem – ismerte el Mystra, és maga mellé intette a herceget. – Az ital meggátolja, hogy belelássak az elméjébe.

Tang háromlépésnyire az istennőtől megállt, és bűnbánó pillantást vetett rá.

– Bocsánatot kérek a szerencsétlen balesetért, de nem tudtam, hogy jössz, nagytiszteletű istennő. Csak a lehető legjobban próbáltam segíteni.

– És fogsz is, Tang herceg – mondta Mystra, majd az alakja teljesen áttetszővé vált, és hirtelenjében a férfi vállán termett.

Lassan belecsusszant a férfi testébe.

– Ne! Ez tilos! – tiltakozott a herceg, de Mystra nem foglalkozott vele. – Én egy birodalmi…

Mystra köpenyének utolsó csücske is eltűnt, és a herceg elnémult. Többször is megdörzsölte a szemét, majd kinyújtózkodott, mintha csak most ébredt volna.

– Ez megteszi – szólt Mystra Tang hangján. Az ágy mellé lépett, és Adon fölé hajolt. – Nézzük, mit tett veled Cyric, öreg barátom.

Adon gyanakvóan mérte végig a herceget, de nem próbált meg kitörni a hívek szorításából. A két testőr ott téblábolt körülöttük, és bizonytalanul markolászták a buzogányuk nyelét. Vaerana Hawklyn megparancsolta nekik, hogy üssék le Adont, ha megpróbálna elszökni, de lebénította őket a mágia istennőjének jelenléte.

Mystra levette Tang egyik gyémántgyűrűjét, és a tenyerébe szorította. Amint a herceg rádöbbent, hogy mire készül, kétségbeesetten felvisított.

Ne! Az egy mágikus gyűrű! Kaméleon-erő lakozik benne!

Mystra ügyet sem vetett rá, tovább morzsolta a gyémántot. Eléggé arrogánssá vált már ahhoz, hogy maga ítélkezzen a mágikus tárgyak fölött. Porrá zúzta a drágakövet. Csípős füst szállt fel, és éles fény töltötte meg a hálószobát. Beszórta Adon testét a gyémántporral, hogy kiűzze belőle Cyric varázslatát.

– Méreg! – visította Adon.

A bőre kivörösödött, és felhólyagosodott, ahol a por hozzáért. Vonaglani kezdett, és sikerült kiszabadítani az egyik kezét és lábát. A két őr azonnal megindult felé, buzogánnyal a kezükben.

Mystra egy pillantással füstté változtatta a fegyvereiket, majd intett nekik, hogy álljanak az ágy széléhez.

– Segítsetek lefogni! – mondta nekik, majd Chandrához fordult. – Mosd le! Azonnal!

Chandra lekapta a mosakodótálat Adon éjjeliszekrényéről, és lelocsolta vele. Adon felhagyott a kapálózással, de továbbra is gyilkos pillantással méregette a herceget. A bőre vörös maradt és hólyagos, ő maga pedig remegni kezdett.

Senki sem merte megkérdezni, hogy mi történt. Jobban tették, mert maga Mystra sem tudta. Adon rosszulléte valószínűleg nem mágikus eredetű, mert azt feloldotta volna a varázslattal. Ebben csakis Ao akadályozhatná meg. Egyre dühösebb lett a hercegre, amiért megitatta a főpapjával azt az átkozott varázsitalt. Egész egyszerűen nem látta, hogy mi lehet a baj. Ha megpróbálná kiűzni a ködöt az agyából, azzal kitörölné az emlékei egy részét.

– Chandra! Add azt ide! – mondta, és a lány nyakában lógó ezüstszimbólumra mutatott: egy ezüst napkitörésre, a rejtélyek templomának szimbólumára. – Hajtsd szét Adon köpenyét!

A főpap nem ellenkezett. Mystra a herceg szájához emelte a szimbólumot, és megcsókolta.

Adon szeme ismét kikerekedett, és újult lendülettel esett neki a fogvatartóinak.

– Tűz! – üvöltötte.

Mystra már épp elfordult, amikor eszébe jutott, Cyric mennyire álnok is valójában, előre látta, hogyan reagál majd ebben a helyzetben, hogy semmi áron nem bántaná a főpapját. Ugyan hogy védhetné meg jobban a varázslatát, ha nem úgy, ha a fájdalommal szembesíti Mystrát és legfőbb hívét? Meggondolta magát, és Adon mellkasára nyomta a szimbólumot, amely még mindig magán viselte csókja nyomát.

Éles, sistergő hangot hallottak. Adon felült, és fájdalmasan felüvöltött, de Mystra kitartott.

– Vedd el innen! – kiáltotta Adon. Bár a herceghez intézte a szavait, Mystra biztos volt benne, hogy tudja, ki is ő valójában. – Mivel szolgáltam rá a haragodra? Miért gyűlöltél meg ennyire?

– Semmivel, Adon. Sosem gyűlölnélek meg.

Sárgás lángnyelvek jelentek meg a szimbólum körül. Adon újabb velőtrázó sikolyt hallatott. Chandra és a többiek rémülten nézték az istennőt, aki továbbra is Adon mellkasához szorította a szimbólumot.

Csak úgy szüntetheted meg Cyric átkát, ha megölöd a főpapot? – kérdezte Tang.

Mystra nem foglalkozott vele. Továbbra is a főpap mellkasán tartotta a szimbólumot. Narancsszínű lángnyelvek csaptak fel az amulett körül. Adon elhallgatott. Mystra egy pillanatra azt hitte, hogy a terve bevált, de a lángok tovább nőttek. Az égett hús szaga ülte meg az ágyat, és Adon halálra váltan nézte, mint ég el a bőre.

Mystra elvette a szimbólumot.

– Cyric! – A hangja az összes mennyeken végigsöpört. – Ezúttal túl messzire mentél!

Lehet, hogy te mentél túl messzire. Ez az égés elég súlyosnak tűnik – jegyezte meg a herceg.

Mystra kisiklott Tang testéből. Pont úgy helyezkedtek, hogy a férfi teste eltakarta Adont.

– Majd felépül a sérüléséből, ha gondoskodnak róla, Tang herceg.

– Azonnal ellátjuk a sebét – sietett oda Chandra. – Legalább egy tucatnyi pap…

– Nem, Chandra – mondta Mystra, és eltolta a papnövendéket az ágytól. – Ki kell derítenem, hogy mit tett Cyric. Addig csak további fájdalmat okoznánk neki a varázslatainkkal – magyarázta, majd visszaadta a lánynak a szimbólumot.

Chandra félve Adon égési sebére nézett, és egy pillanatig habozott, hogy elvegye-e a medált. Legyőzte a félelmét, és visszaakasztotta a nyakába. Ugyanolyan hűvös volt, mint mindig.

– De ha nem gyógyítjuk meg a főpapot, akkor…

– Adon gyorsan felépül a herceg felügyelete alatt – mondta Mystra, és Tang fölé magasodott. – A varázsitala is megtette a kellő hatást.

A herceg elvörösödött szégyenében.

– Valóban meg tudom gyógyítani a főpap égési sebét, de az őrületével nem tudok mit kezdeni…

– Az legyen az én gondom – szakította félbe Mystra. – Nincs több lázfű tea! Legalábbis amíg ki nem derítem, hogy mit tett vele Cyric. Azonnal értesíts, ha Adon elméje kitisztulna – fordult Chandra felé.

– Hát nem őrködsz felettünk? – kérdezte a lány.

– Sok dolgom lesz – mondta kitérően, és a nyomorult Adonra nézett. – Ahogy Cyricnek is.