100. ANTALL JÓZSEF, a rendszerváltó miniszterelnök
Antall József 1932. április 8-án született Budapesten. Apja id. Antall József, aki 1939-1944. között menekültügyi kormánybiztos volt Magyarországon, együttműködött az ellenállási mozgalommal, 1945-1946-ban újjáépítési államtitkár, kisgazda politikus, 1946-ban újjáépítési miniszter, majd ideiglenes pénzügyminiszter. Édesanyja Szűcs Irén.
Antall József az elemi iskola elvégzése után a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, 1942-től egészen 1950-ig. A gimnáziumban részt vett a történelmi önképző kör munkájában, később ő volt annak elnöke. Sportolt is, mint a Ferencváros ifjúsági úszója. Nyolcadikos gimnazista korában ő szerkesztette az iskolaújságot.
1950-ben felvették és megkezdte tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-történelem szakon. Előbb történelem-levéltár, majd magyar szakon szerzett tanári diplomát, később pedig könyvtárosi és muzeológusi képesítést. Állást polgári származása és gondolkodásmódja miatt nehezen talált: az Országos Levéltárban és a Pedagógiai Tudományos Intézetben teljesített alkalmi jellegű megbízatásokat, 1955 őszén a budapesti Eötvös-gimnáziumba került. A diákjai szerették és becsülték a nem szokványos történelmi előadásaiért, őt, aki „a lódenkabát és a svájcisapka korában kifogástalan öltönyt viselt, és mindig jól fésült volt”.
1956. október 23-án a diákjaival részt vett a délutáni tüntetésen, majd a parlament előtti, azt követően pedig a Rádiónál történt eseményekben. A következő napokban megalakult a gimnázium forradalmi bizottsága, amelynek 24 évesen az elnökévé választották. Részt vett október utolsó napjaiban – édesapjával együtt – a Független Kisgazdapárt újjászervezésében és a Semmelweis utcai székház visszavételében (akkor a Szovjet-Magyar Baráti Társaság központja volt). A székház őrzésére fegyveres csoportot szervezett. Antall József tevékenyen közreműködött a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalapításában is.
1956 novembere, a forradalom leverése után Antalit többször őrizetbe vették, kihallgatták, de időlegesen visszatérhetett az iskolába. 1957 őszén a Toldy-gimnáziumba helyezték át, mivel az Eötvösben túlságosan nyilvánvaló volt az 1956-os ténykedése. Itt is éveken át követték, besúgókat állítottak rá, a lakását lehallgatták. Egy titkosrendőri jelentés így fogalmazott: „Ifj. Antall József, az ismert FKP politikus Antall József volt miniszter fia, akit adataink szerint apja politikusnak akart nevelni... ifj. Antall szovjet- és népi demokrácia ellenes magatartást tanúsít. Tevékenyen részt vett és részt vesz az FKP jobboldali politikai életében. Kapcsolatot tart a Nyugatra szökött FKP politikusokkal.”
Antall 1957. október 23-án „néma tüntetést” szervezett a gimnáziumban diákjaival, ezért 1959-ben fegyelmi úton eltávolították az oktatásból: „politikai magatartása miatt nem alkalmas a pedagógiai pályára. A többpártrendszer híve, a szovjet csapatok kivonását és az ország függetlenségét követelte”.
Elbocsátása után hónapokig nincs munkahelye, aztán egy színháznál pénzbehajtó. 1960-1962 között könyvtárosként sikerült elhelyezkednie. Mivel 1963-ig publikációs tilalom alatt állt, álnéven (legtöbbször felesége, Fülepp Klára nevén) írt különféle cikkeket a Központi Sajtószolgálatnak, így jutva némi keresetkiegészítéshez.
1963-tól kezdett orvostörténettel foglalkozni, 1964-ben a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos munkatársa lett. Később főmunkatárs, igazgatóhelyettes, majd 1974-től megbízott, végül kinevezett főigazgató. Megszerezte a doktori címet is. A Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkárává, majd elnökévé választották, s ő lett az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztője is. A Nemzetközi Orvos- és Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagja, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság alelnöke. Több magyar és külföldi akadémiai bizottság tagja, számos hazai és nemzetközi kitüntetés birtokosa, köztük a Munka Érdemrend arany fokozatáé 1982-ben. Ezekben az években, évtizedekben elsősorban tudományos munkát végzett, de készült a politikai szerepre is.
Antall József az 1987. szeptember 27-i – később legendás hírűvé vált – lakitelki MDF által szervezett tanácskozáson külföldi útja miatt nem vett részt, de 1988-ban belépett a Magyar Demokrata Fórum tagjai közé. Közben 1988 őszén a Független Kisgazdapárt (FKgP) újjászervezésében is részt vállalt. 1988 őszétől kapcsolatai egyre szorosabbá váltak a szerveződő MDF-fel, mint párttal. A második lakiteleki találkozón szeptember 3-án már jelen volt, és innentől az élete összeforrt az MDF-ével.
1988. novembertől az ideiglenes elnökség tagja. 1989 nyarán az Ellenzéki Kerekasztal- és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon az MDF egyik fődelegátusa volt. A megbeszélések eredményeként a békés átmenet legfontosabb kérdéseiben kialakult a politikai egyeztetés, egyetértés, amely hat sarkalatos törvényjavaslatban öltött testet: törvényjavaslat az alkotmány módosításáról, az alkotmánybíróságról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az országgyűlési választásokról, a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény módosításáról, valamint az Állami Számvevőszékről. Ezek a törvények a jogállam megszületését jelentették 1989 őszén. Október 23-án – az 1956-os forradalom évfordulóján – megtörtént a Magyar Köztársaság mint államforma törvénybe iktatása.
A fokozatosan előtérbe kerülő Antall Józsefet az MDF II. országos gyűlése 1989. október 21-én 97%-os többséggel a párt elnökévé választotta. A párt a vezetésével készült fel az 1990. évi országgyűlési képviselői választásokra, amely első fordulója március 25-én, a második fordulója pedig április 8-án volt. Az MDF a parlamenti helyek 42,7%-át szerezte meg, s ezzel a választásokon győztes párt lett. Így az új, szabadon választott parlamentnek felelős kormány megalakítására az MDF elnökeként Antall József kapott megbízást. Ő és pártja az ország kormányozhatósága érdekében április 29-én megállapodást kötött a legerősebb ellenzéki párttal, a Szabad Demokraták Szövetségével.
Az 1990. május 2-án összeült új országgyűlés május 23-án elfogadta Antall József jobbközép irányzatú kormányzati programját. A kormány a választásokat megnyert MDF, a Független Kisgazda, Földműves és Polgári Párt, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt politikusaiból koalíciós kormányként kezdte meg működését. Antall József a hazai feladatok felvázolásán túl hitet tett a határokon kívül élő magyarok mellett is: „Mi együtt mondjuk Ady Endrével azt, hogy »kitárul afelé karom, kit magyarrá tett értelem, parancs, sors, szándék, alkalom.« Mi is így értjük a magyarságot, ebben a lelki, kulturális közösségben, amelybe mindenki beletartozik, aki bele akar tartozni... Lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.”
Antall József nehéz körülmények között vette át a miniszterelnöki tisztséget, neki kellett a rendszerváltást békés keretek között megvalósítania, át kellett vezetnie az országot egy egypárti diktatúrából egy többpárti demokráciába. Az eladósodott Magyarországon gazdasági nehézségek jelentkeztek: ipari termelés csökkenése, munkanélküliség, privatizáció, szegénység jelentkezése, a keleti piacok összeomlása. A koalíciós kormány a gazdaság problémáit nem nagyon tudta kezelni, ez is hozzájárult az 1990. október 26-28 közötti „taxis blokádhoz”. A feszültségek csökkentek ugyan, de mind a termelés, mind az életszínvonal jelentős mértékben esett.
Antall József a fő sikereket elsősorban a demokratikus intézmények kiépítésében, a jogállami keretek megteremtésében érte el: 1990 nyarán köztársasági elnök választása, 1990. őszi önkormányzati választások, 1991 júniusában az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot, 1991 nyarán a Varsói Szerződés megszüntetése (Magyarország ezzel vált újra független állammá), nyugati kapcsolatok kialakítása.
Közben 1990 őszétől egyre súlyosbodó betegséggel is küszködött. Igyekezett az MDF-et és a koalíciót összetartani, de ez nehezen sikerült, az MDF-ből csoportok és személyek váltak ki, s a párt népszerűsége – a kormányéval együtt – mélypontra került 1993 nyarára.
Antall József 1993. december 12-én – az elhatalmasodó betegség következtében – elhunyt. December 18-a, a temetésének napja országos gyásznappá vált. Személyének és munkásságának igazi jelentőségét az adta, hogy a rendszerváltás utáni első szabadon választott parlamentnek felelős miniszterelnökként nagymértékben hozzájárult a demokratikus Magyarország megteremtéséhez. A rendszerváltó miniszterelnök – ha talán hibákkal is – elvégezte munkáját: békés átmenetet biztosított az országnak és népének a diktatúrából a demokráciába, a jogállamba. Magyarországon politikai meggyőződéséért, pártállásáért nem üldöztek, nem börtönöztek be, nem végeztek ki senkit. Egy forradalmi jellegű változásnál ez óriási dolog, ez Antall József érdeme is.