2. BOLDOG GIZELLA, Magyarország első királynéja

Gizella 985 körül született bajor hercegi családból. Apja, II. (Civakodó) Henrik bajor herceg, anyja Welf Gizella burgundi hercegnő volt. Testvérei közül Henrik lett később IV. Henrik néven a bajor herceg (majd II. Henrik néven német-római császár). Bruno nevű öccse papi pályára ment, egyik húga, Brigitta, apáca lett és a mélyen vallásos légkörben nevelkedett Gizellát is hasonló szándékok vezérelték.

Gizella életébe azonban beleszólt a történelem: 995-ben meghalt Gizella apja, aki gyakran háborúzott a Bajorországtól keletre elhelyezkedő magyar fejedelemség ellen, mivel a bajor kolonizáció kelet felé terjeszkedett és szükségszerűen beleütközött a gyepűsáv lakatlanságát biztosító magyar határőrökbe. A bajor-magyar viszony javítására 995-ben, Civakodó Henrik halálával nyílt meg a lehetőség. Ezt az alkalmat Géza magyar nagyfejedelem (vagy talán a betegsége miatt már a helyette uralkodó felesége, Sarolt) azonnal megragadta. Követséget menesztett Regensburgba, ahol a hercegi család lelki atyja és fő tanácsadója, Szent Wolfgang töltötte be a püspöki széket – aki egyébiránt a magyarországi térítés 972. évi úttörője is volt -, és rajta keresztül megkérte fia, István számára Gizella hercegnő kezét. Az ifjú IV. Henrik bajor herceg, mint családfő, örömest belement a kelet felé békét biztosító házasságba, s ehhez minden bizonnyal a 996 februárjában Regensburgban tartózkodó III. Ottó német-római császár beleegyezését is megnyerte. A dinasztikus házasság a középkori békekötés elterjedt formája volt, így István és Gizella 996-ban történt házasságkötése is ennek tekinthető.

Gizella népes kísérettel érkezett Magyarországra. Az esküvőt még Géza nagyfejedelem életében, minden valószínűséggel Esztergomban tartották meg. István herceg, aki már ekkor fejedelmi trónörökös volt, ifjú feleségét feltehetően a nyitrai várába, a hercegi udvarba vitte. Ennek emléke lehet, hogy a nyitrai hercegi udvarház mellé épített kápolnát Gizella regensburgi egyháza patrónusának, Szent Emmerámnak szentelték.

Gizella nemcsak papok, hanem lovagok kíséretében jött Magyarországra. Lovagjai már nem svábok voltak, mint a Géza alatt beköltözöttek, hanem bajorok. Ezek a lovagok alkották a fejedelmi testőrség és katonaság gerincét. Géza fejedelem nem sokkal Gizella és István házasságkötése után, talán 997 elején meghalt. Utóda István lett, aki Nyitráról gyorsan Esztergomba sietett. Itt apja temetése után fejedelemmé választották, így Gizella fiatalon, mintegy 12 évesen lett Magyarország fejedelemnéje.

István hatalomátvétele azonban nem volt zökkenőmentes: rokona, az Árpád-házi Koppány az idősebb jogán bejelentette igényét a nagyfejedelmi trónra. Koppány Somogyból kiindulva ostromolni kezdte Veszprém várát, amely az özvegy Sarolt székhelye volt. István összevonta hadait és Veszprém felmentésére indult. Seregében jelentős számban ott voltak a Gizellával érkezett bajor lovagok. A 997 kora őszén Veszprém mellett lezajlott csatában István győzött, a harcban Koppány is elesett. Ezzel megszületett István első győzelme, amely az ország egységéért és a kereszténység megszilárdításáért indult.

Ezt követően, néhány év múlva, 1000. december 25-én (vagy 1001. január 1-jén) Istvánt királlyá koronázták a II. Szilveszter pápától kapott koronával. Vele együtt Gizella immár Magyarország királynéjává vált. Nagy munka és harc előtt álltak: a keresztény magyar államot kellett létrehozniuk.

István a királlyá koronázása után sorra győzte le az országban a különállásra törekvő törzsfőket (erdélyi Gyula, Ajtony), így megteremtette az ország egységét.

István és Gizella házasságából több gyermek született, akik közül kettőt lehet megbízhatóan néven nevezni: Ottó fiuk még bizonnyal 1002 előtt, azaz III. Ottó életében született, legalábbis alapos a gyanú, hogy nevét az éppen trónon levő német-római császártól kapta. Imre születési dátumául a hagyomány 1007-et őrizte meg. Őt az akkor uralkodó Henrikről (István sógora) nevezték el (latinul: Heinricus, Emericus – magyarul: Imre).

István és Gizella többi gyermeke fiatal (csecsemő- vagy kisgyermek-) korában meghalt. Általában a Bernát, az Ágota és a Hedvig neveket emlegetik. Lehet, hogy ők még Imre születése előtt meghaltak, azaz 1000 és 1007 között. A két életben maradt fiú közül Ottó is ifjan, talán 1010-ben távozott az élők sorából, így Istvánnak és Gizellának egyetlen élő gyermeke maradt: Imre herceg – ő volt a trónörökös. A krónikák és a történelmi kútfők leírása szerint Gizella mindvégig támogatta félje, I. István király államépítő munkáját. Különösen nagy szerepe volt a keresztény hit terjesztésében és a magyar egyházszervezet kiépítésében, bajor és német családi kapcsolatai révén művelt papok, egyházszervezők jöttek Magyarországra.

István – talán joggal mondhatni, hogy Gizella hatására – kezdettől szívesen fogadta be az országba az idegen jövevényeket (papok, katonák, tanácsadók), mivel tudta, hogy a segítségükre szükség van. Megfigyelhető volt ez az egyházszervezés területén is. István állandó jellegű egyházszervezet kiépítésébe fogott. A kezdeményezés Gizella nevéhez fűződik, aki Koppány legyőzése után azonnal birtokba vette Veszprémet, mint a mindenkori fejedelemasszony fő udvarhelyét. Ezt követően a kíséretéhez tartozó német papok segítségével hozzálátott a veszprémi püspökség megszervezéséhez. A sikeres kezdet után István sorra hozta létre a többi püspöki székhelyet is.

Az egyházszervezet mellett kiépültek a megyék, szintén nyugati (bajor) minta alapján. Ez is Gizella és a vele érkezett kíséretének hatását bizonyítja. Az István idejében hozott törvények is frank, bajor, pápai jogforrások alapján készültek, noha természetesen a magyar viszonyokra igazítva. Gizella királyné székhelye Veszprém lett, ahol a királyi vár, templom és kápolna (Gizella-kápolna) épült. Székhelyén Gizella az udvarhölgyeivel és a veszprémvölgyi apácákkal térítőket, miseruhákat hímzett az új püspökségek számára. Ők készítették 1031-ben a székesfehérvári egyháznak adományozott miseruhát, amely később a magyar királyok koronázási palástjaként vált híressé. Ezen a paláston látható az egyetlen hitelesnek mondható ábrázolás Istvánról (STEPHANUS REX felirattal) és Gizelláról (GISLA REGINA felirattal), alakjuk között pedig egy fiú mellképe látható, amely minden valószínűség szerint fiukat, Imre herceget ábrázolja.

István és Gizella trónörökösnek és uralkodónak nevelték Imre herceget, akinek éveken keresztül volt tanítómestere és nevelője a nagy műveltségű szerzetes, a későbbi csanádi püspök, a vértanúhalált szenvedett Szent Gellért. A keresztény király legfőbb kormányzati és vallási-erkölcsi elveit külön munkában, az Intelmekben fogalmaztatták meg – talán Gellért által – Imre számára.

Imrének minden bizonnyal bizánci hercegnő volt a jegyese, aki gyermekéveit a király által létesített veszprémvölgyi görög rítusú monostorban töltötte. Joggal feltételezhető, hogy mind Imre, mind jegyese gyakran tartózkodott Veszprémben, Gizella királyné udvarában, és így Gizella még inkább figyelemmel kísérhette, segíthette a fiatal pár életét, elsősorban a keresztény erkölcs és szeretet szellemében. Imre 1023-ban kötött házassága gyermektelen maradt.

1031-ben Imre herceg egy vadkanvadászaton az életét veszítette. A tragédia nagyon megrázta a szülőket, Istvánt és Gizellát. Tekintettel korukra, újabb saját gyermekre már nem számíthattak. Új trónutódra volt szükség. István élete fő művének a keresztény monarchia megteremtését tartotta, s azt vallotta, hogy az ország királya csak hívő keresztény lehet. Éppen ezért unokatestvéreit: a pogány életet folytató Vazult (nevezik Vászolynak is) és a ténylegesen pogány Szár Lászlót kizárta a számításba veendő trónörökösök közül.

Az István körül csoportosuló főemberek – akik között jelentős befolyása volt Gizella királynénak – Orseolo Pétert javasolták trónörökösnek, aki István egyik húgának és a velencei dózsénak volt a fia. Péter apja bukása után – talán már 1026 óta – István udvarában élt, és művelt keresztény volt.

István, ismét csak Gizella javaslatára Pétert a fiává fogadta, majd a trónörökössé nyilvánítása után a serege élére állította őt.

Péter hivatalos kijelölése ellen Vazul és híveinek csoportja fellázadt. Merényletet kíséreltek meg 1032 táján a betegeskedő István király ellen. Tervük nem sikerült, s Vazul és társai súlyos büntetést kaptak.

Egyes krónikai leírások szerint Vazul uralkodásra alkalmatlanná tételében (megvakíttatása, megsüketítése) felbujtóként Gizella játszotta a főszerepet. Ez nehezen képzelhető el a mélyen vallásos és a keresztény erkölcsöt valló Gizelláról, itt valószínűleg Istvánról szerették volna a későbbi krónikaírók elterelni a gyanút, mivel ilyen tett nem illett volna a szent életű királyhoz.

István az életének utolsó időszakában sokat betegeskedett, de Gizelláról gondoskodni kívánt a halála esetén. Pétertől esküt vett arra, hogy tiszteletben tartja Gizella királynét, javaiban nem károsítja és mindenkivel szemben megvédi.

Alig hunyta be azonban 1038-ban István a szemét, az utód Orseolo Péter elvette az özvegy királyné javadalmainak többségét, s nem hagyhatta el Veszprémet. Gizella idegennek érezte Magyarországot, ahol csalódott Péter királyban, de az ellene lázadó pogány érzelmű főurakban is. Amikor 1044-ben Péter III. Henrik hadai segítségével – Aba Sámuelt legyőzve – visszatért a trónra, Gizella Henrikhez csatlakozva elhagyta Magyarországot, ahova többé már nem tért vissza.

Negyvennyolc évi magyarországi tartózkodás után Gizella kolostorba vonult Passauban, s mint az apácakolostor főnökasszonya halt meg – az akkori átlagos életkort figyelembe véve, matuzsálemi korban – 1065-ben.

Gizella királyné történelmi érdemeit nem lehet elvitatni. I. István feleségeként kiemelkedő szerepet játszott a keresztény magyar állam megteremtésében. Egyfelől nagy hatással volt Istvánra, mind keresztény hitével, mind személyes javaslataival; másfelől a kíséretét alkotó bajor lovagok, papok az ország támaszát jelentették. Így értékelte ezt az utókor is, mivel Gizellát „boldog”-gá avatták.