BEVEZETŐ

A XVI. század Mohács, a középkori magyar állam bukásának évszázada. A század közepén három részre szakadt az ország: királyi Magyarország, az önálló Erdélyi Fejedelemség és a török hódoltság. 1541 után a folyamatosan támadó törökök szélesítik az ország közepén az uralmuk alatt álló területeket, s ott tartósan (másfél évszázadra) berendezkedtek. A Felvidéket, a Dunántúl nyugati megyéit, valamint Horvátországot és Szlavóniát magában foglaló királyi Magyarország a Habsburg Birodalom része lett, az osztrák császárok I. Ferdinándtól magyar királyok is voltak. A harmadik országrészt a XVI. század második felében létrejött Erdélyi Fejedelemség alkotta, amelynek megteremtése Martinuzzi Fráter György nevéhez fűződik. 1541-től rövid megszakításokkal folyt a háború a törökök és a Habsburgok között. Magyarország területe a folyamatos harcok színtere lett. Kiemelkedő helytállást és hősiességet tanúsítottak a várháborúk során a végvárak: 1552-ben Eger, 1566-ban Szigetvár. Az 1568-as drinápolyi béke a fennálló hatalmi viszonyok alapján a század végéig rögzítette az ország területi megosztottságát. 1593-ban ugyan megkezdődött a törökkel az ún. 15 éves háború, de befejeződése átnyúlt a XVII. századba, s az 1606-os zsitvatoroki béke csak megerősíteni tudta a fennálló viszonyokat.

A gazdaságban konjunktúra bontakozott ki a mezőgazdasági termelésben, hiszen mind a belső, mind a külső piac vevőképesnek bizonyult. Az agrárárak emelkedésének hatására a földesurak növelték a saját kezelésű majorságok (latinul: allódiumok) területét, vagy újakat hoztak létre. Ezeket az emelkedő robotszolgáltatásokkal műveltették meg, s ehhez kapcsolódóan megszüntették a jobbágyok szabad költözési jogát; így Magyarországon kialakult a második jobbágyság. Az ipari fejlődés viszont megtorpant, megrekedt a céhes keretek között. Elsősorban az egyoldalú agrárfejlődés miatt a mezővárosok virágoztak, amelyek a paraszti árutermelés központjai lettek.

A XVI. század közepén elterjedt Magyarországon is a reformáció, amely követőkre leginkább a mezővárosok lakossága és a végvárak vitézei között talált. Erdélyben európai jelentőségű volt az 1568-as tordai országgyűlés határozata, amely szabad vallásgyakorlatot, vallási toleranciát hirdetett. A reformáció ösztönzőleg hatott a kultúra fejlődésére: Sárospatakon, Debrecenben, Sopronban, Pápán, Eperjesen híres iskolák jöttek létre; 1590-ben Károli Gáspár kinyomtatta magyar bibliafordítását, a „Vizsolyi Bibliá”-t. Az irodalom is jeles képviselőket tudott „kitermelni”, Bornemissza Pétert, Balassi Bálintot és más magyarul alkotó személyiségeket.