95. SZÁLASI FERENC, a nyilas nemzetvezető és „nemzetvesztő”

Szálasi Ferenc (eredeti nevén: Szalosjan) 1897. január 6-án született Kassán. Apja, id. Szálasi Ferenc a katonaságnál mint gazdasági tiszt teljesített szolgálatot, anyja Szatmári Erzsébet. Öten voltak testvérek, négy fiú és egy lány. Ferenc volt a legidősebb fiú. Az apa anyagi meggondolásból mind a négy fiát katonának adta. Ferenc nem akart katona lenni, csak kényszerűségből lett az. Később írta: „Amikor beírattak a kőszegi alreáliskolába és elszakadtam a szülői háztól, Kassától Kőszegig sírtam.” Szálasi 1915-1918 között mint hadnagy harcolt az első világháborúban. Sem a világháborús, sem az 1918-19-es forradalmak alatt kifejtett tevékenységéről nem lehet közelebbit tudni feljegyzései, naplói nyomán. Vélhetően nem vitézkedett különösebben, mert azzal dicsekedett volna.

Szálasi Ferenc 1921-ben Miskolcon szolgált főhadnagyként a 13. honvéd gyalogezredben, ott készült hadiiskolai felvételi vizsgájára, állítása szerint ekkor kezdett foglalkozni szociológiával. 1923-ban sikeresen letette a hadiiskolai felvételi vizsgát, s az iskolát el is végezte. 1925-től vezérkari százados, majd őrnagy. 1926 februárjában Budapestre, a vezérkar központjába került, éspedig a vezérkari főnökség legfontosabb békebeli osztályára, a tábornoki és a vezérkari főnökség továbbképzés és a vezérkari személyügyek osztályára. Egykori elöljárója, Rátz Jenő így jellemezte: „1920 óta ismerem Szálasit. Tanára és igazgatója voltam a hadiiskolában. A vezérkaron is dolgozott az osztályomon. Vasszorgalmú ember volt. Rövid idő alatt sokat szedett magába, de nem tudta megemészteni. Fellengzős ember volt.”

Szálasi 1930-tól a Magyar Élet Szövetsége titkos fajvédő társaság tagja és hangadója. Programjában keveredett a szélsőséges sovinizmus, antiszemitizmus a totális fasiszta diktatúra (vezérelv) vonatkozó elképzeléseivel.

1935. március 1-jén nyugalmaztatta magát. Három nappal később, március 4-én Budapesten egy lakásban megalakította a Nemzet Akaratának Pártját. Az alakuló ülésen Szálasi ismertette „Cél és követelések” című eszmefuttatását, amelyet nem csekély önhittséggel „nemzetépítő alapelvek”-nek nevezett. Itt, ebben a zavaros munkában – a Mein Kampf hatása alatt – fejtette ki szélsőséges nacionalista elképzeléseit a „hungarista birodalom”-ról. Az egykorú rendőrségi jelentés Szálasi gondolatmenetét így foglalta össze: „Szálasi megkülönböztet Magyar Földet, Erdély Földet, Rutén Földet, Tóth Földet, Horvát-Szlavón Földet és Nyugat Gyepűt, az országot Hungária Egyesült Földek címmel jelöli meg, a népet Ősföld népének, a Nemzet Akaratának Pártját életszövetségnek nevezi, általában egzotikus és romantikus fogalommegjelölésekkel operál, nyilván azon célból, hogy híveit a miszticizmusban levő helyzeti energiával is maga mellé kényszerítse.”

Szálasi úgy vélte, hogy a „Hungária Egyesült Földek” megteremtésének semmi sem áll útjában, „mindössze” két előfeltételt állított fel, éspedig 1. a „Földek” közös akaratát az államalakulás létrehozására, 2. Anglia, Németország, Lengyelország és Oroszország garanciáját, amely elismeri és biztosítja a „Hungária Egyesült Földek”-et, mint „megszállástól és átvonulástól szent és szabad, önálló, feloszthatatlan területet”.

Szálasi sem a különböző nemzetiségű „Földek” közös akaratában, sem a megjelölt hatalmak garancianyújtási készségében nem kételkedett. Egyébként a „Hungária Egyesült Földek” politikai berendezkedésénél a német és az olasz fasizmust akarta utánozni. Nem csinált titkot abból, hogy eszméit „meggyőzéssel” ülteti át a gyakorlati életbe, de ha ez nem megy, „korbáccsal” érvényesíti elgondolásait.

Szálasi ettől kezdve a szélsőjobboldali (később: nyilas) mozgalom vezérének számított, bár a teljes egységet nem tudta megteremteni. A nyilas mozgalom 1935-1939 között erősödőben volt, egyre nagyobb gondot okozva a kormányzatnak. 1937-ben feloszlatták a Nemzet Akaratának Pártját, Szálasit rövid szabadságvesztésre ítélték. Kiszabadulása után még 1937-ben új pártot, a szélsőjobboldali pártokat egyesítő Magyar Nemzeti Szocialista Pártot alapította meg, amelynek az elnöke lett. 1938-ban ezt is betiltották, Szálasit pedig háromévi fegyházra ítélték az alkotmányos rend felforgatása vádjával, és a szegedi Csillagbörtönbe zárták.

1939-ben – Szálasi egyetértésével – Hubay Kálmán megalapította a Nyilaskeresztes Pártot, amely az 1939 májusában rendezett választáson megszerezte a képviselői helyek 19%-át. A pártnak, 1940. szeptemberi kiszabadulását követően, Szálasi lett az elnöke.

1941-42-ben a náci Németországhoz való viszony kérdésében Szálasinak ellentéte támadt több alvezérével, ami pártszakadáshoz vezetett. A németek Szálasi hanyatló mozgalmától 1941 után megvonták támogatásukat. Szálasi 1942-től a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom nevű pártot vezette.

Szálasinak sikerült elérnie, hogy a németek 1943-ban felújítsák a mozgalma támogatását. A német megszállás – 1944. március 19. – után Szálasi felajánlotta szolgálatait a németeknek. A Lakatos-kormány idején (1944. szeptember-október) Szálasi megkezdte a hatalom átvételének előkészítését. Edmund Veesenmayer, a Német Birodalom teljhatalmú magyarországi megbízottja már 1944. szeptember 26-án közölte Szálasi Ferenccel, hogy a német kormány minden vonatkozásban őt tekinti „felelős tényezőnek”.

Szálasi 1944. október 16-án Horthy Miklós kormányzó háborúból való sikertelen kiugrási kísérletét követően, német segítséggel került hatalomra. Lemondásakor a megfélemlített Horthy „Szálasi Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával” bízta meg, így lehetett törvényes alapot teremteni Szálasi uralmának. Közben a felfegyverzett nyilas osztagok megszállták Budapest minden stratégiai pontját.

Szálasi már október 17-én megtartotta az első minisztertanácsi ülést. Minden német követelést vállaltak: az ország háborús hozzájárulását 200 millió pengőről 300 millióra emelték, megalakították a Hunyadi-páncéloshadosztályt és növelték a mozgósítást, megkezdődött a nyílt terror a zsidókkal és a háború esztelensége miatt tiltakozókkal vagy ellenállókkal szemben. Működni kezdett a nyilas „Nemzeti Számonkérő Szék” szervezet, sorra mondta ki a halálos ítéleteket.

1944. október 30-án a 4800/1944. számú rendelet alapján az egész országot hadműveleti területté nyilvánították (az orosz csapatok már az Alföldön jártak). Szálasit az országgyűlés november 4-én államfővé választotta és a „nemzetvezető” címmel ruházta fel. Ilyen minőségében a budai királyi várban lakott.

Szálasi 1944. november 14-én megegyezést írt alá, amelynek értelmében „a termelés folytatásának biztosítása céljából bizonyos – a háború továbbfolytatása szempontjából fontos – termelési ágakat átmenetileg Magyarországból a Birodalom, illetőleg a (Cseh-Morva) Protektorátus területére kell áttelepíteni”. Ekkor kezdődött az ország javainak, mezőgazdasági és ipari anyagainak, gépi berendezéseinek kiszállítása, az ország kifosztása.

A Pénzügyminisztérium 1946-ban készített kimutatása szerint: Nyugatra vitték 415 gyár berendezését, nyersanyagkészletét, az Állami Pénzverdéből 59 kilogramm színaranyat, 8 vagon ezüstöt, a Nemzeti Bankból 42 kilogramm rúdaranyat, 570 uszályhajón 135 000 tonna, vasúton 60 000 vagon árut és nyersanyagot. A Harmadik Birodalom fennhatósága alá tartozó területre hurcoltak 26 000 személygépkocsit, 5600 tehergépkocsit, 30 000 motorkerékpárt, 793 mozdonyt, 2058 személy- és 33 481 tehervagont, továbbá 13 személyhajót, 111 uszályhajót, 3 tengerjáró hajót, 28 vontatóhajót, 66 csavargőzöst.

Szálasi nagy álma teljesült 1944. december 4-én, amikor Berlinben előbb Ribbentrop, majd Hitler fogadta. Gyakorlatilag meghallgatta az újabb német követeléseket. Közölték vele: a szovjet hadsereget a Margit-vonal, Budapest és a Mátra előtt akarják feltartóztatni, de ennek előfeltétele, hogy a magyar egységek tartsanak ki. Szálasi mindenbe beleegyezett, még abba is, hogy Magyarország területén „egységes” parancsnokság legyen, vagyis a Legfőbb Hadúr jogait a német katonai parancsnokság vegye át. A Szálasi-kormány kiadta a jelszót a „nemzet totális hadba vetésé”-re. „Kitartani!” „Felkoncoltatik!” – hirdették a nyilas plakátok. Teljes katonai mozgósítást rendeltek el 14-től 60 éves korig, a nem engedelmeskedőkre halál várt.

Hadszíntérré vált a még nyilas (és német) kézen levő középső és nyugati országterület, és megsemmisült Magyarország nemzeti vagyonának 40%-a. A budapesti zsidóságot is gettóba zsúfolták össze, de a deportálásukra már nem került sor. A nyilasok viszont ezreket lőttek közülük a Dunába, más ezreket gyalog hajszoltak Bécs felé, hogy ott építsenek új védővonalat.

A Hitler által „Budapest-erőd”-dé nyilvánított fővárosból Szálasi a Dunántúlra ment, új és új főhadiszállásokat állított fel: előbb Farkasgyepűre („Gyepű I.”), majd Brennbergbányára és Kőszegre („Gyepű II.”) menekült.

A front közeledésével aztán Ausztriába volt kénytelen áttenni székhelyét, emberei vitték még a Szent Koronát is. Mit hagyott hátra? Romokban heverő országot. Így lett a nemzetvezetőből „nemzetvesztő”. És ő még mindig bízott az új német „csodafegyverekben”, s a határon túlra kényszerítették a magyar katonák és leventék tízezreit, hogy ott is harcoljanak a végső győzelemért.

Még egy adalék Szálasi jelleméhez: 1945. április 28-án elérkezettnek látta az időt, hogy Lutz Gizellával – az élettársával – házasságot kössön. Erre a Salzburg melletti Mattsee-ben került sor, a házassági tanúk Szöllősi Jenő miniszterelnök-helyettes és Mészáros István ezredes, Szálasi testőrségének parancsnoka voltak. Házasságkötéséhez személyesen gratulált Veesenmayer követ, akivel ekkor találkozott – szabadlábon – utoljára.

Az amerikaiak itt Mattsee-nél fogták el Szálasit május 1-jén. Őt és más háborús bűnösöket kiadták a magyar hatóságoknak, s 1945. október 3-án Szálasit Budapestre vitték. Népbírósági pere Jankó Péter elnök vezetésével 1946. február 5-én kezdődött. Az ítéletet 1946. március 1-jén hirdették ki Szálasi Ferenc és hat társa ügyében. A Népbíróság mindannyiukat bűnösnek mondotta ki háborús bűncselekményekben és kötél általi halálra ítélte őket. Miután a Népbíróság nem tartotta kegyelemre méltónak Szálasit, Nürnbergből pedig megérkezett a Nemzetközi Katonai Törvényszék engedélye a kivégzésre, 1946. március 12-én a Markó utcai fogház udvarán végrehajtották rajta a halálos ítéletet.