69. ZRÍNYI ILONA, a munkácsi hősnő

Zrínyi Ilona 1643-ban született horvát főnemesi családból, a Zrínyi grófok családjából. Édesapja Zrínyi Péter horvát bán, akit később – 1671-ben – a Habsburgok a Wesselényi-összeesküvés egyik vezetőjeként kivégeztek. Édesanyja Frangepán Katalin. Apai nagybátyja Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, akinek csáktornyai kastélyában Ilona is gyakran megfordult. Anyai nagybátyja Frangepán Ferenc, akit Zrínyi Péterrel együtt végeztek ki. A család ősei között volt Zrínyi Miklós, az 1566. évi szigetvári hős, valamint számos országos hírű törökellenes vitéz.

Zrínyi Ilona gondos neveltetésben részesült; szép és igen művelt nő volt, tudott a magyar mellett horvátul, németül, latinul, s megtanulta mindazt, amit egy főúr nagy reményekre jogosító lánya ebben az időben megtanulhatott. Mindenesetre egyénisége és jelleme alakulására döntő hatással volt a családi miliő, a családi hősi múlt.

1666. március 1-jén férjhez ment I. Rákóczi Ferenc megválasztott erdélyi fejedelemhez (aki soha nem lépett trónra). A házasságkötés időpontjából és életének más eseményeiből többen feltételezik, hogy Zrínyi Ilona születési éveként az 1643-as év téves, s elképzelhető, hogy tíz évvel is később – 1653-ban – születhetett. Érvként hozzák fel, hogy a középkorban a lányok 13-14 éves korban mentek férjhez, vagy azt, hogy második férjhezmenetelekor már túl idős lett volna, s még egy érv, hogy az 1694-es gyermekszüléskor már elmúlt ötvenéves, ha az 1643-as születési évvel számolunk. Elgondolkodtató adatok, de egyelőre a köztudatban az terjedt el, hogy 1643-ban látta meg a napvilágot.

Folytatva az életutat, leendő anyósa, Báthori Zsófia (II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye) az 1666-os esküvői meghívó szövegében írta, miszerint fia „anyai javallásunkból jegyzette el magának az Méltóságos és Nagyságos Zrínyi Péter horvátországi bán Uram szerelmes hajadon leányát, Gróff Zrínyi Ilonát”. Az esküvőt a Sáros megyei festői környezetű Makovicán tartották, amelyen részt vett a királyi Magyarország minden jelentősebb családja. Az esküvő után néhány nappal az ifjú pár Munkácsra ment, Báthori Zsófia állandó rezidenciájába. Majd ezt követően Sárospatakra, a Rákócziak kedvelt fészkébe költöztek, amely nekik is állandó lakhelyül szolgált a sok kastély és udvarház között. Ilona 1667-ben szülte meg György nevű gyermeküket (nevét a fejedelem nagyapa után kapta), de a gyermek rövid idő múlva meghalt, és az anya ezt követően csaknem 3 éven át betegeskedett. Ezekben az években – 1665-1670 között – szerveződött a királyi Magyarországon a Habsburg-ellenes Wesselényi-féle összeesküvés, amelynek vezetői között ott volt Zrínyi Ilona apja és férje, I. Rákóczi Ferenc is. Ő maga nyilvánvalóan tudhatott a szervezkedésről, talán egyes megbeszéléseken részt is vett, s támogathatta a családot. Az összeesküvés lelepleződött, s Ilona 1671-ben a Habsburg-megtorlásban elveszítette apját, rokonait (az öccsét, Zrínyi Jánost bebörtönözték, ahol meg is halt). Férje, I. Rákóczi Ferenc hatalmas, 300 ezer forintos váltságdíj ellenében megmenekült a fejés jószágvesztéstől, igaz a váraikba császári katonaságot kellett fogadniuk.

Zrínyi Ilona 1672-ben szülte második gyermekét, Juliannát; majd 1676-ban következő gyermekét, Ferencet, a későbbi II. Rákóczi Ferencet. E családi örömök mellett újabb csapás is érte Zrínyi Ilonát, mivel 1676-ban váratlanul, fiatalon meghalt a férje. Ettől kezdve igyekezett felette gyámkodni és zsarnokoskodni az anyósa, Báthori Zsófia, amelyet Ilona csak nagyon nehezen tűrt. El is költözött Munkácsról, az anyósa mellől, és többnyire Sárospatakon vagy Makovicán élt. A kibontakozó és erősödő Habsburg-ellenes kuruc mozgalommal szimpatizált, s anyósa tiltása ellenére támogatta a kurucokat. 1678-ban ismerkedett meg a daliás kuruc vezérrel, a későbbi fejedelemmel, Thököly Imrével. Kölcsönösen szerelemre lobbantak egymás iránt, noha Ilona anyósa ellenezte a kapcsolatot. Báthori Zsófia 1680-ban történt halála után a hatalmas Rákóczi-birtokok úrnője 1682-ben férjhez ment Thököly Imréhez. A kuruc mozgalom ekkor érte el a csúcspontját, Thököly felvidéki fejdelem, s a törökök által királyi címmel is felruházott uralkodó lett. Ilona mindenben támogatta férjét, hiszen a családjáért volt mit törlesztenie a Habsburgoknak.

Ilona 1683-ban fiút szült a második férjének, akit Györgynek kereszteltek. Ám a kisfiú rövid időn belül meghalt. Az 1683-as év más szempontból is balszerencsésnek bizonyult: a Bécset ostromló török nagyvezér – és a seregében Thököly vezetésével ott voltak a kurucok is – hatalmas vereséget szenvedett, s megkezdődött a Szent Liga harca Magyarország területének török alóli felszabadítása érdekében. Mivel Thököly kitartott a törökök mellett, így a császári támadások a kurucokat is érték. Mind a törökök, mind a kurucok sorra szenvedték el a vereségeket. 1685 őszére Thököly kiszorult a Felvidékről, sőt a váradi pasa elfogatta és bebörtönöztette. Később a pasa az életével fizetett a meggondolatlan tettéért, mivel a törökökben csalódott kurucok sorra átálltak a császáriakhoz. Egyedül Zrínyi Ilona védelmezte a Rákóczi-birtokokat. Utasításokat adott a kapitányoknak, személyesen ellenőrizte a várakat. „A várak felszerelése jó, nagy a lakosok száma, de még nagyobb a bátorságuk” – jelentette neki Sárospatak kapitánya. A császáriak túlereje azonban felmorzsolta az ellenállást: Eperjes, Ónod, Patak, Tokaj, Kálló, Kassa a Habsburgok kezére került. 1685 végén a császári seregek körülzárták Munkács várát is. A vár mocsaras síkságból kiemelkedő sziklahegyen épült, a várhegyet széles és mély árok övezte, amelyet a Latorca folyó vize táplált. Magát a várat háromszoros fal vette körül, s 12 zászlóalj gyalogos, 2 század karabélyos, 3 lovasszázad, 60 dragonyos, tüzérek – mintegy 2 ezer főnyi katonaság állt a főkapitány, valójában Zrínyi Ilona vezetése alatt. A várvédőket a környékbeli lakosság beköltözése is növelte. Zrínyi Ilona gondos szervezőmunkával, készletek felhalmozásával készült fel a várható ostromra. „Az egész várnéppel együtt készen voltunk fejünk fennálltáig a várat megtartani” – írta később a férjének.

1685. november 21-étől Caraffa császári generális vezette az ostromot, a megadásra való felszólítás elutasítása után éjjel-nappal lövette Munkácsot, de nem bírt vele. 1686. március 8-án maga a felső-magyarországi császári főparancsnok, Caprara vonult fel újabb hadakkal és ágyúkkal a vár ellen. Ő is felszólította Zrínyi Ilonát a vár feladására, mire Zrínyi Ilona – az ellenállás jeléül – kitűzette a vár ormaira és a palánkra a vörös lobogót, minden bástyáról leadatott egy-egy ágyúlövést. Ezután a császáriak folytatták az ostromot. Az egykorú leírások szerint Zrínyi Ilona a legnagyobb ágyútűzben is megjelent a falakon, buzdított, dicsért és jutalmazott, miközben süvítettek mellette a golyók. A vár sikeresen ellenállt és Caprara 1686. április 28-án elvonult a vár alól, de a lovasságot otthagyta, hogy a várat szoros ostromzár alatt tartsák. A gyermek II. Rákóczi Ferenc így köszöntötte anyját: „Rabság bilincseit kerülő magyarság, egy Munkács várába szorult a szabadság, kit egy Zrínyi-szívű tartott meg, asszonyság.” A párizsi Gazette 1686 áprilisában ezeket írta Zrínyi Ilona hősi harcáról: „Munkács ostroma folyik, de az ostromlottak, akiket a hercegnő elszántsága bátorít és az a remény, hogy rövidesen segítséget kapnak, nem nyugtalankodnak különösebben.” Az elhúzódó ostrom alatt a török rabságból kiszabadult Thököly többször is megpróbált segítséget vinni a védőknek, de kellő haderő híján még ő maga sem tudott bejutni a várba. Az 1687-es év is az elszánt védekezéssel telt el. Fogyott azonban az erő és az elszántság, s végül is Munkács katonai vezetői tárgyalásokat kezdtek Caraffával, majd rábeszélték Zrínyi Ilonát, hogy adják fel a várat. Az osztrák császári seregek túlereje, saját főembereinek meghátrálása (vagy árulása) végső soron rákényszerítették Munkács hős védőjét, hogy a várat közel 3 évi ellenállás után 1688. január 17-én átadja a császáriaknak.

Zrínyi Ilona és két gyermeke, Julianna és Ferenc Bécsbe került. Az anyát elszakították gyermekeitől, életében ekkor látta utoljára fiát, II. Rákóczi Ferencet. Ilona tulajdonképpen házi őrizetben volt, de szabadon levelezhetett, bizonyos cenzúrával még férjének, Thököly Imrének is írhatott.

Thököly 1690. nyár végén betört Erdélybe, a zernyesti csatában legyőzte a császári és az erdélyi haderőt. Heissler császári tábornokot fogságba ejtette, s amikor alig két hónapos erdélyi fejedelemsége után kénytelen volt a császári főerők elől elhagyni Erdélyt, magával vitte Heisslert, s 1691-ben megegyezett, hogy Zrínyi Ilonáért kicseréli a tábornokot. Így 1692-ben a felesége hozzá utazhatott az emigrációba.

A házastársak több mint 7 évig nem találkoztak, ezért természetes, hogy nagy szeretettel és szerelemmel fogadták egymást. A szerelem gyümölcseként 1694 októberében Zrínyi Ilona egy kislányt szült, Thököly Zsuzsannát. Ez is talán azt bizonyítaná, hogy Zrínyi Ilona nem 1643-ban, hanem később, 1652-53-ban született, hiszen így a kislányát alig időseben, mint negyvenévesen szülte volna. Sajnos, bár egészségesen jött a világra a kislány, a rá következő év elején 1695 januárjában meghalt.

Zrínyi Ilona és Thököly Imre tervezgették, hogy magyar főidre léphetnek majd a kurucok élén, de ez többé nem adatott meg a számukra. Az 1699-es karlócai békében a törökök vállalták, hogy Európából eltávolítják Thökölyt, így a kis-ázsiai Nikomédiában élték le utolsó éveiket. 1703 januárjában Zrínyi Ilonát az elhatalmasodó tüdőbaj ágynak döntötte, majd hamarosan, 1703. február 18-án meghalt – mindössze néhány hónappal előbb, hogy fia, II. Rákóczi Ferenc megindította a szabadságharcát a Habsburgok ellen. (A súlyosan beteg, köszvénytől szenvedő Thököly Imre 1705-ben követte feleségét a túlvilágra.)

A száműzött kurucok sírjának feliratában a következőket mondták Zrínyi Ilonáról:

„Itt nyugszik hősies fájdalmai után Zrínyi Ilona, a férfias lelkű nő, nemének és századának dicsősége; a Zrínyi és Frangepán családok utolsó dísze; Thököly, előbb Rákóczi fejedelemnek, mindkettőhöz méltó neje, rangja által kitűnő a horvátok, erdélyiek, magyarok és székelyek között; nagy tettei által híresebb az egész világ előtt.”