54
3028. május 20.
Michi mentőakciójának eredménye nem lehetett tartós. Néhány percen belül a Dragonyos mechek megújították támadásukat a parancsnoki központ ellen. A kék és arany íjász nem tartott velük.
Minobu végignézett az odakint tomboló zűrzavaron, aztán a holotank füstölgő roncsára tévedt a tekintete. Semmi kétség: nem sok értelme lenne itt maradni. Átvágott a hómezőn a Sárkányához. Michi emberei fedezték, amíg felkapaszkodott a vezetőfülkébe, és beindította a gépezetet. Amint biztonságban érezte magát odabent, megnyitotta a kommunikációs csatornát.
– Zárkózzanak fel hozzám! Megpróbálunk áttörni, és csatlakozni a Ryuken-go maradékához.
– Az meg mire jó? – kérdezte egy ismeretlen hang.
– Nem sok mindenre… De talán kapunk néhány százalék esélyt, hogy velük együtt átverekedjük magunkat a bunkerekig. Ha egyszer ott vagyunk, egy kis szerencsével kitarthatunk addig, amíg a Dragonyosok tartalékai kimerülnek.
Szavai közben már meg is indította a Sárkányt a mondott irányba. Nehézkesen eldöcögött Michi Ostrocja mellett, majd nagyobb sebességre kapcsolt. Féltucatnyi Kurita-mech követte őket; Michi parancsára ék alakba rendeződtek.
A Dragonyosok kezdetben alig tüzeltek, hiszen nyilvánvalóan csak egy-két pilótájuk vehette észre, hogy a kuriták nekiindultak. Ám ahogy a parancsnokuk hírül vette a kuriták manőverét, azonnal átcsoportosította a közelben tartózkodó erőit. Azok a gépek, amelyek eddig a parancsnoki központot támadták, most megfordultak, és igyekeztek elvágni a menekülők útját. Az ezt követő heves tűzharcban a kuriták embereiknek majdnem a felét elvesztették. De a Dragonyosok mechjei közül is öt erősen füstölt már, amikor a pilóta úgy döntött, hogy inkább visszavonul, és futni hagyja ellenfelét. Így a kuritákat csak ötletszerű, messzebbről leadott lövések kísérték, ahogy mind jobban sikerült eltávolodniuk a parancsnoki központtól. Úgy tűnt, a reggeli vihar végre csitul valamelyest, de a kavargó hó még így is eltakarta őket a központot fosztogató Dragonyosok szeme elől.
Amint biztonságos távolságba kerültek, Minobu pihenőt rendelt el, hogy a túlmelegedett gépek lehűlhessenek. Ehhez nem is kellett túl sok idő Misery fagyos éghajlatán. Tulajdonképpen nem is akart mást, mint rögtönzött seregszemlét tartani megfogyatkozott erői fölött, és megpróbálta felvenni a kapcsolatot Sederasuval a Ryuken-go részéről.
Minobu Sárkánya nem nézte tétlenül az elmúlt napok harcait, és ez erősen meglátszott nemcsak a külsején, de a készletein is. Noha a legutóbbi összecsapást viszonylag könnyű sérülésekkel megúszta, gépágyúja muníciójának már legalább egynegyedét elhasználta. Sejtette, hogy a többieknél talán még rosszabb a helyzet.
Aggódva pillantott végig társain, akik most jobb híján a szakaszát jelentették.
Michi vörös Ostrocja volt a legnehezebb közöttük, és talán őt érte a legtöbb sérülés a legutóbbi ütközetben. Egyik Fuersturm lézerének foglalata törötten himbálózott a mellkasán. Michi jelentése szerint a többi fegyver használható volt, de nem említette a mech bal karját, amely szemlátomást teljesen kicsavarodott, és használhatatlanná vált. Vállának szerelékei között több helyen átütött a reggeli fény.
A második legnehezebb mech egy Párduc volt. Vezetőfülkéjének oldalán egy hosszú, mély vágásból gőz szivárgott. Horpadozott, toldott-foldott páncélzata eltorzította fejének alakját: kecses ragadozó macskaféle helyett inkább torz vigyorú koponyára hasonlított már. A pilóta jelentette, hogy erős túlmelegedést észlel, de a mechje máskülönben működőképes.
A negyedik Kurita-mech egy forradásokkal teli Jenner volt; nem emberi alakján szinte mindenütt friss sebesülések nyoma látszott. Úgy tűnt, egyedül a pilóta páncélozott fülkéje maradt valamelyest érintetlen a formátlan szerkezet tetején. A mech-harcos indokolatlanul vidáman sorolta elő a mechanikai sérülések és rendszerhibák egész sorát, és Minobu végül azon kezdett töprengeni, hogyan lehetséges, hogy egyáltalán mozogni tud.
Miután szemlét tartott maroknyi serege fölött, Minobu megpróbálta elérni Sederasut. Noha a kavargó hóesés jó szolgálatot tett, amikor elrejtette őket az ellenség szeme elől, most egyben a hátrányukra is vált, hiszen használhatatlanná tette még azt a kevéske távolsági kommunikációs lehetőséget is, amit a környező hegycsúcsok nem árnyékoltak le. A kapcsolatteremtés sehogyan sem akart sikerülni.
Mivel a főhadiszállás kommunikációs központját is lerombolták, Minobu ezen keresztül sem tudott kapcsolatba lépni a századával. Abban reménykedett, hogy eléri Sederasu Küklopszának számítógépét, és nagyteljesítményű kommunikációs berendezését használhatja majd helyette. Ha össze tudná hívni a szétszóródott Drakónis-erőket, és együtt átjutnának a Hamar-völgytől nyugatra fekvő bunkerekig, a Dragonyosok nem tudnának élni helyzeti előnyükkel, és a kuritáknak talán még lenne esélyük összeszedni magukat.
Minobu kiadta a parancsot az indulásra. Ahányszor felértek egy-egy dombhátra vagy kisebb magaslatra, Minobu megpróbált kapcsolatba lépni a környéken levő baráti egységekkel, de ha sikerült is, legföljebb csak rövid időre, és a vonal szinte használhatatlan volt. Végezetül megfordult a szél, elfújva róluk a védelmező hófüggönyt. Minobu abban reménykedett, hogy a széliránnyal együtt a szerencséjük is megfordul.
Ez be is következett, de nem úgy, ahogy szerette volna. Nem hogy esélyt adott volna a kommunikációra, de egy egész sereg Dragonyost küldött a nyakukra.
Mielőtt jobban meggondolta volna, Minobu már meg is célozta a közeledő mecheket, és kilőtte rájuk nagy hatótávú fegyvereit. A Sárkány tüzet okádott, de az ellenség már megkezdte a felzárkózást támadó alakzatba. A rakéták elsüvítettek az élen haladó páros, egy fehér Griff és egy sötétkék Árnyéksólyom mellett. A hátuk mögött óvatosan közeledő Ostscout ködbe burkolózó alakja körül füstfelhők röppentek fel; a mech megrázkódott a zárótűz alatt, hátratántorodott, egyik karja tőből kiszakadt. A gépezet érzékeny szenzorai bemérték a kuritákat, noha az ismét feltámadó hóvihar erősen korlátozta a látási viszonyokat. Minobu kijének segítségével hamar lefaragta az ellenfélnek ezt az előnyét, amikor szinte találomra adta le az első lövéseket. Most már nem tehettek mást, mint hogy megküzdjenek a háromszoros túlerőben lévő csatamechekkel.
Amint a meglepetés ereje odalett, a Dragonyosok tüzet nyitottak. A kuriták viszonozták a lövéseket.
Minobu a legtávolabb állókat igyekezett támadni, mivel az ő Sárkánya büszkélkedhetett a legnagyobb hatótávolságú fegyverekkel a csapatból. Ahány Dragonyos mechet leszed, mielőtt közelebb érhetnének, annyival kevesebben támadhatnak a szakasztársaira. Bízott benne, hogy Michi és a többiek majd csak elbánnak azokkal, akik közelebb merészkednek.
Minobu a mushint hívta segítségül: gondolat és tett eggyé vált. Ő maga volt a Sárkány, a mech pedig nem volt más, mint a kuriták nagy hatalmú sárkánya, amely halált és pusztulást lehelt ellenségeire. Dicsőség és erő feszült a mozdulataiban, páncéllal borított testén kidomborodtak acélos izmai, könnyedén kitért a feléje záporzó lövedékek elől, miközben ő maga tűzbe borította a közeledőket. A Sárkány nyomában a halál járt. A könnyebb Dragonyos gépek közül több is használhatatlanná vált, vagy visszavonult.
Miután kilőtte távfegyvereit, a Sárkány belevetette magát a körülötte tomboló közelharcba. A helyzet semmit sem javult: a Jenner összetörve hevert, bár vezetőfülkéje furcsa módon még mindig sértetlennek látszott; a Párducból csupán elszenesedett roncsok maradtak. Michi vörös Ostrocja még állt a lábán, bár máris kézitusába bonyolódott az ellenséges Griffel.
Az Ostroc mellkasára szerelt lézer egy telitalálata hátratántorította a Griffet, amely maga elé kapta a karját, mintha csak puszta kézzel akarná védeni érzékeny belső szerkezetét a további károsodástól. Lába megcsúszott a keményre fagyott talajon, és a hatalmas gépezet hangos csattanással ért földet.
A mech eleste azonban csak ráirányította társai figyelmét az állva maradt ellenfélre. Az Árnyéksólyom gépágyújának dörgése elnyomta az Ostroc fegyvereinek kerepelését.
A pilóta jó lövész volt. Az Ostroc megremegett, páncélzatának néhány darabja levált. A mech szinte összegörnyedt a közvetlen közelről becsapódó lövések erejétől, a szikrázó acél felsikoltott.
Ebben a pillanatban a Sárkány lézere is eltalálta az Árnyéksólymot, megosztva a pilóta figyelmét. A Dragonyos abbahagyta a tüzelést, hogy védekezni tudjon.
A segítség azonban már túl későn érkezett Michi mechjének. Az Ostroc füstölögve és szikrázva az oldalára dőlt.
Sötét csomag repült át a fekete füstködön: Michi talán a szükségesnél egy pillanattal tovább késlekedett a katapultrendszer kioldásával, és a pilótaülés veszélyesen alacsony szögben vágódott ki a feldőlő mechből. A fékezőernyő kinyílt ugyan, de alig csökkenthétté a talajba vágódó ülés veszedelmes sebességét.
Dragonyos rakéták záporoztak a Sárkányra, ám a hatalmas mech meglepő gyorsasággal és könnyedséggel mozgott. A lövedékek elfütyültek mellette, ő maga pedig sértetlenül vágtatott a felé a hely felé, ahol Michi ülése leesett.
Hirtelen erős lézertalálat érte a Sárkány bal lábszárának hátsó felét. Vörös vészjelző lámpák gyulladtak ki a vezetőfülkében; az irányítókarok használhatatlanná váltak, a láb pedig kissé hajlított helyzetbe merevedett. A Sárkányt jócskán lelassította ugyan a sérülés, de tovább sántikált célpontja felé. Az ellenséges lézerek mind több helyen égették át páncélzatát.
A vezetőfülke belsejét vörös fénnyel töltötték meg az egymás után felgyulladó vészjelző lámpák, az érzékelők pedig folyamatosan villogtak, nagy tömegű támadó közeledtét jelezve. Minobu megfordult, és megrázta magát. Ahogy az Árnyéksólyom megbotlott, a Sárkány ökle lecsapott rá. Csövek reccsentek, lemezek hajlottak, ahogy a hatalmas ököl átszakította a mech páncélzatát. A vezetőfülkét csak a használhatatlanná görbült Armstrong gépágyú ellenállása mentette meg a végleges lerombolástól. A Dragonyos mech a földre zuhant; remegés futott végig rajta, aztán végképp mozdulatlanná dermedt.
A Sárkány folytatta útját.
Megkönnyebbülésére mozgást látott a talajba mélyedő ülés környékén. Ezzel egy időben azonban háromhatvanas képernyője is jelzett valamit; Michi iránt érzett aggodalma azonban elterelte a figyelmét, és túl lassan reagált.
A következő pillanatban egy mech mért ütést a bal oldalára, ám hiába találta telibe, a támadó túlságosan könnyűnek bizonyult ahhoz, hogy komolyabb sérülést okozzon a Sárkány hatvan tonnás tömegében. Noha Minobu reakciója elkésett, még mindig félre tudott ugrani annyira, hogy a második csapás élét elvegye. A könnyebbik mech belekapaszkodott a Sárkány oldalába, és öklével hadonászva azon igyekezett, hogy lerombolja a vezetőfülkét.
A Sárkány gépágyú-karja felemelkedett, belevágva torkolatát az ellenséges mech oldalába. Minobu belelőtte utolsó tárát az ismeretlen gépbe. A robbanások hangja kis híján beszakította a dobhártyáját, repeszdarabok kopogtak a vezetőfülke üvegablakán. A sérülések azonban elhanyagolhatóak voltak ahhoz képest, ami a Dragonyos mechhel történt. Hanyatt vágódott, és úgy feküdt a hóban, mint egy eltaposott rovar.
Az elkeseredett manőver tönkretette a Sárkány saját Imperator-A gépágyúját is. Sebaj. Úgysem volt már hozzá muníció.
A Dragonyosok hamarosan feladták a kézitusát, és ehelyett inkább ismét energialövedékekkel és rövid távú fegyvereik tüzével árasztották el a Sárkányt. A sebesült mech támadó fegyverzetéből mindössze egy öt centis lézer maradt használható, mégis tovább tántorgott, hogy tüzet zúdítson kínzóira. Úgy vélte, nem maradt más lehetősége, mint a közelharc.
A Griff visszatértét a csatasorba protonágyújának tüze jelezte. Elektrosztatikus kisülések ionizálták a levegőt a Sárkány béna lába körül, és kék villámfény tört át a sérült páncélzaton. Megkopott izomkötegek pattantak szét sikoltva, és a támasztórendszer nem volt többé képes hordozni a mech több tonnányi súlyát. A nyomorék láb reccsenve kettétört. A Sárkány egy hosszú másodpercig ingadozott még épen maradt lábán, erősen balra dőlt, majd elveszítette az egyensúlyát, és feldőlt.
Minobu kábultan lógott a fékezőszíjakon. A mushin odalett, és ő nem volt többé más, mint ember a gépben.
Az érzékelők fáradt pityegése Dragonyos mechek közeledését jelezte. Igyekezett fókuszálni kijét, hogy eltompítsa a testét görcsbe feszítő fájdalmat. Szinte kívülállóként figyelte, miként emelkedik föl a Sárkány bal karja. Rubinvörös fénysugár terítette le a közeledő Dragonyosok egyikét.
A Dragonyosok koncentrált lézertámadással viszonozták a tüzet.
Még több vörös vészjelző lámpa villant fel, a Sárkány rohamos hanyatlását mutatva. Az irányítópult vészfénye a lézer használhatatlanná válását jelezte. Aztán a fények lassanként kihunytak a vezetőfülkében, ahogy a Sárkány haláltusája a végéhez közeledett. Legutoljára a szenzorok álltak le, magára hagyva Minobut a vezetőfülke füstölgő burkában, amelyet csak az elektromos tüzek kormos fénye világított be.
A Sárkány még egyszer megrázkódott valami különös, belsejéből feltörő görcstől, olyan erővel, hogy Minobu fájdalmasan nekivágódott a kabin falának. Noha a neurosisak még mindig a fején volt, a koponyáját erős ütés érte. Látása elhomályosult. Furcsa melegséget érzett: az orrát elöntötte a vér, és lassan végigcsorgott a felső ajkán, de erre csak akkor jött rá, amikor felismerte csípős, sós ízét. Az ózonnal telített levegőn át mintha cseresznyevirág illatát érezte volna egy pillanatra. De még mielőtt végiggondolhatta volna, mi történik vele, ráereszkedett a mindent elborító sötétség.