Királyi udvar, Avalon City, Új-Avalon

Crucis határvidék. Egyesült Világok

3026. november 15.

Quintus Allard elsietett a palota privát szárnyánál posztoló őrök előtt, barátságosan köszönt, majd tovább igyekezett. Hanse herceg palotaőrségének tagjai jól ismerték már az idős férfit és az általa hordott, kissé túlméretezett, de elegáns öltönyt, melyet általában viselt. Az őrök előre üzentek a hercegnek, hogy Hírszerzési-, Hírközlési- és Hadműveleti minisztere megérkezett.

Amint a privát fogadóterem nehéz ajtaja félrecsusszant, Hanse Davion őszinte mosollyal köszöntötte látogatóját.

– Különleges küldemény, Quintus? Remélem, nem rossz hír.

– Abban sem vagyok biztos, hogy hír-e egyáltalán, hercegem – felelte Allard, és előhúzott egy zöld és arany holodiszket a zsebéből.

Hanse ettől kissé meglepődött. Ha Quintus Allard nem biztos a dolgában, a körülmények csakugyan zavarba ejtők lehetnek.

– Nem a körülmények igazán zavarba ejtők – beszélt tovább Allard, mintha csak olvasott volna a herceg gondolataiban. – Engem a szándék ejt zavarba, amely arra készteti az ön szeretett sógorát, hogy ilyen üzenetet küldjön. Nem tudom, milyen nyereségre számít ezáltal.

– Most már én is nagyon kíváncsi vagyok. Lássuk azt az üzenetet!

Allard bólintott, és a lejátszó megfelelő nyílásába helyezte a lemezt.

A fények elhalványultak, miközben a képernyő életre kelt. Az első kép Michael Hasek-Davion személyes címerét ábrázolta, egy arany oroszlánt zöld mezőben. A grafika ezután áttetszővé vált, majd teljesen eltűnt, helyén Michael látszott, amint az asztalánál ül. A holotech aprólékos munkával úgy állította be a felvételt, hogy Michael zöld szeme ugyanott jelent meg, ahol az oroszláné volt. A hasonlat, mely Michaelt a nemes ragadozóval azonosította, erősen sántított a valódi szemekben csillogó nyugtalanság miatt. A hangszórókból áradó hang már jobban illett az oroszlánhoz: egy hadvezér hangja volt, mély, telt és szépen zengő.

– Üdvözletem, testvér. Remélem, hogy ez üzenetem és Marié jókívánságai jó egészségben találnak. Tudom, mennyi energiát emészt fel az Egyesült Világok kormányzása, ezért nem rablom el túl sok idődet.

Ennek hallatán Hanse és Allard összepillantott. Mindketten tudták, milyen szívesen tenné Michael a kezét erre a rendkívül sok energiát felemésztő feladatra, ha lehetőség nyílna rá. A holofilmen Új-Syrtis nagyhercege hátravetette hosszú fekete hajfonatát makulátlan egyenruhája válláról.

– Nemrég a birtokomba került néhány érdekes adat, ami esetleg téged is érdekelhet – mondta.

Michael csettintett valakinek, aki a felvevő látószögén kívül volt, mire a kép megváltozott, és egyszerű fekete-fehér videofelvétellé silányult. Ezután egy elsötétített terem képe tűnt fel, melyet egy, az asztal közepére helyezett, rendszertelenül villódzó kék parázsfény-lámpa világított meg. Egy alacsony, gondozatlan külsejű férfi ült az asztalnál, a fény furcsa árnyékokat vetett éles arcvonásain. Ijedten ide-oda rebbenő pillantásaival először felmérte a szobát, mielőtt tekintetét végleg egy, a képen nem látszódó tárgyra vagy személyre szegezte.

A kevéske bútordarab és a mocskos fal nem könnyítette meg a feladatot, hogy beazonosítsák, hol játszódik a jelenet. Mivel különböző italreklámok tarkították a helyiséget, valószínűleg egy lerobbant kocsma hátsó szobája lehetett, amilyet a Belső Szféra bármely szegletében lehet találni.

Michael hangja festette alá a jelenetet.

– Ezt az üzenetet egyik ügynököm Le Blanc-on fogta el. Egy bizonyos Sten Weller részére küldték, aki hírhedt szabadúszó fejvadász. Azt hiszem, eredetileg valamilyen megbízatáshoz akarták csatolni.

A nagyherceg hangja elhallgatott, épp mikor a képernyőn látható férfi beszélni kezdett.

– Montam már a levélbe'. Senki más nem lehetett. Még az a mechjük is fekete vót. Kimentem a Kempis városba magam is, mikó' má' lecsendesűtek a dógok. Beszétem egy fickóvá' aki látta aztat a nőt. E'monta milyen alakja meg veres haja vót nekije. Még a puccos vasakró' is mesét, amiket visel. Egy másik bugris meg mesé't a csaj Pörölyérő'. Aszonták, igazi profik vótak. Láttam a Világokbú gyövő mech karját, amit csalókán otthagytak. Főszedték ami kellett nekik, osztán kipucúták a Kígyókat, de alaposan. Igazi profik. Így tejjes a kép. Csak ők lehettek. Jó munkát végeztem, aszondom.

Egy másik férfi lépett be félig a látószögbe. A parázsfény-lámpa enciánkék fénye visszatükröződött a szelvényezett és dombormintás mellvérten és alkarvérten. Bár a férfi feje árnyékban maradt, néhány kósza fénysugár elárulta, hogy sisak is van rajta. A besúgó összerezzent, amikor a páncélos férfi kinyújtott karral előrelépett. Amikor azonban kinyitotta kezét, egy pénztárca puffant az asztalra. A patkányképű fickó úgy csapott le rá, mintha attól félne, hogy mindjárt köddé válik. Ezután a tárcát sürgősen eltüntette szakadozott ruhájában.

– Atyavilág, haver! Jó munka vót. Mint valami igazi nyomozó, olyan vótam.

– Remélem, tényleg úgy történt, ahogy mondod, én drága barátom – mondta a férfi elektromosan eltorzított hangon, ami vagy azt jelentette, hogy sisakja légmentesen záródó darab, vagy, hogy egy igen drága hangátalakítója van, s az ugyanúgy álcázza hangját, ahogy a sisak az arcát. – Billy, ha ez csapda, nincs az a hely, ahol biztonságban lennél előlem.

– Úgy vót az, ahogy mondom, becsszó! Az életemre mondom! – A besúgó egyértelműen rettegett a másiktól.

– Bizony, hogy arra. – A hang hűvössége az eskü szövegét ígéretté változtatta.

A kép szertefoszlott, és ismét Michael arca jelent meg a monitoron.

– Ha még nem jöttél volna rá, testvérem, a beszélgetés tárgya a híres-hírhedt Fekete Özvegy, Natasa Kerenszkij. Úgy tűnik, hogy az általa összekapart senkiháziak és söpredékek szedett-vedett gyülekezete különböző rémtetteket követett el a Kurita-ház ellen Új-Mendham bolygóján. Amint azt az emberke is megfogalmazta, igazi profik módjára dolgoznak. Profi gyilkosok, nem katonák. Tisztában vagyok vele, mennyire lenyűgöznek Wolf Dragonyosai, ezért gondoltam, talán sikerül felnyitnom a szemed, hogy átláss a csillogó álcán. Nem többek ezek, mint bűnözők, a Perifériáról szalajtott banditák. Igaz, hogy jó a felszereltségük manapság, a használt, elavult mechek és félig-meddig működőképes gyárak idején is. Kétségtelen, hogy megtaláltak és kifosztottak egy elfeledett pihenőponton, Kerenszkij tábornok exodusának mentén. A felszereltségüktől eltekintve azonban ezek csupán jöttment zsoldosok, akik egy gondosan felépített hazugság, a profi katonák álcája mögé bújtak. Valójában ők profi fosztogatók, akik átrágják magukat a Belső Szférán, és inkább össze kell zúzni őket, mintsem hogy a kegyeiket keressük.

– Mint bizonyára tudod, én csupán az Egyesült Világok és a mi dicső uralkodóházunk érdekeit szeretném képviselni szívvel-lélekkel. Gondoltam, ezt látnod kellene, mielőtt ügynökeid a Galateán aláírnak egy szerződést, mely komoly presztízsveszteséget okozhat. Mivel azt mondtam, nem rabolom el túl sok idődet, most búcsúzom, és hagylak elgondolkodni mindazon, amit megtudtál. – Michael arcáról lehámlott az aggódó, komoly kifejezés, és a megszokott, nyájas mosoly foglalta el helyét. – A legközelebbi találkozásunkig búcsúzom, testvér.

A képernyő elhalványult, mire Allard ismét teljes erősségre állította a szoba megvilágítását.

Hanse arcán kelletlen fintor ült.

– Rémtettek? Nem lenne jellemző arra a Natasa Kerenszkijre, akit húsz évvel ezelőtt ismertem.

Az a Kerenszkij húsz évvel fiatalabb volt, és még nem fosztotta meg a szerelmétől egy utódúr árulása, gondolta Allard. Azóta sokat változhatott.

– Elismerem, hogy merész és szókimondó, de ő ennél nyíltabb és egyenesebb. Senkit nem döfne hátba. – Annak ellenére, hogy gyakorlatilag védőbeszédet tartott Kerenszkij mellett, Hanse fontosnak tartotta, hogy megkérdezze: – Igazat beszélt a fickó?

– Épp ez olyan zavaró – vallotta be Allard. – Egy kurita, felszerelésekkel megpakolt szállítókonvojt kifosztottak és megsemmisítettek Kempisnél a kérdéses időpontban. Rengeteg civil áldozat is volt. Kétségtelen, hogy az eset valóban megtörtént. A támadók személyének kérdése azonban a mai napig nyitott. Az Új-Mendhamre küldött zsoldoscsapat nem jelentette, hogy találkozott volna a Fekete Özvegyekkel, beosztottaim pedig képtelenek megbízhatóan meghatározni, hol tartózkodtak az Özvegyek akkortájt. Lehetséges, hogy Kerenszkij százada Új-Mendhamen tartózkodott, és a szemtanúk leírásának megfelelően viselkedett.

– De Michael miért küldte el nekünk ezt a felvételt?

– Amennyiben a vád igaz, úgy cselekszik, ahogy bármely hűséges Davion, akinek fontos az ön becsülete.

– Michael, amint hűséges? – nevetett Hanse.

– Bármennyire is vágyik arra, ami őt a véleménye szerint megilleti, még Michael sem akarná azt látni, hogy az Egyesült Világokat elpusztítják az ellenségei – emlékeztette a herceget Allard. – Akár igaz a történet, akár nem, ő lehet pusztán küldönc, aki csak továbbítja azokat az üzeneteket, amelyeket az ő Liao barátainak a barátai szeretnének elhitetni velünk.

– Milyen érdekes lehetőség – mondta Hanse, és jól láthatóan elgondolkozott. – Annak ellenére, mennyire „lenyűgöznek a Dragonyosok”, fogalmam sincs, mivel foglalkoznak Wolfék mostanában. Nem vettek részt abban a dologban Barlow's Enden?

– De igen, hercegem. A felderítők szerint a rajtaütő erő jórészt az Alfa ezred derékhadából és a Zéta zászlóaljból állt össze, benne egy jelentős kurita alkotóelemmel.

– Saját csapatok? Ez valamiféle válaszreakció volt a Galahad-hadműveletre?

– A jelentések szerint a Barlow's Endre mért kurita csapást már az előtt tervbe vették, hogy mi megrendeztük volna a hadijátékokat.

– Mégis összeakadtak az átutazóban levő Eridani Könnyűlovassággal – morogta Hanse, és állát kocogtatta a tollával, miközben a lehetőségeket mérlegelte. – Vajon mit derítettek ki?

– Szerintem nem sokat. A csatában ők húzták a rövidebbet. A Dragonyosok magukra hagyták a Kurita-ház csapatait röviddel azután, hogy a Könnyűlovasság beavatkozott. Feltételezhetőleg lehetetlennek ítélték meg a feladatuk végrehajtását. Így a Kurita-egység magára maradt. Egy napig folytatták a harcot, majd ők is kivonultak. Nekünk is voltak veszteségeink, jobbára csekélyek, habár McGuffin ugrás-stabilizálójának egyetlen létező prototípusa is megsemmisült. A professzor természetesen magán kívül volt. Biztos vagyok benne, hogy Banzai doktor is vigasztalan lesz. Rengeteg munkát fektetett a tervezésbe.

– Volt azonban egy szokatlan dolog a Könnyűlovasság akció utáni jelentésében – jegyezte meg Allard. – A Kuriták visszavonultak, de azok a csapatok minden bizonnyal fanatikusokból álltak. A kurita parancsnokot holtan találták a táborban, karddal a kezében. Tarkón lőtték. Valami rituális gyilkosság lehetett, talán a seppuku egy formája.

Hanse a fejét csóválta, képtelen lévén egy olyan becsületkódex megértésére, amely szerint emberéletet kell áldozni egy egyszerű visszavonulás végrehajtásához. Épp elég élet megy kárba a harcmezőn.

– Szóval véleménye szerint a kuriták túl elfoglaltak lesznek az egységeikben támadt üres helyek befoltozásával és a bűnbak keresésével ahhoz, hogy felfogják a védőink milyenségének fontosságát?

– Igen – felelte Allard. – Galahad álcája minden valószínűség szerint biztonságot nyújt előlük. Jómagam azonban úgy vélem, a Dragonyos hírszerző hálózat pár lépéssel a BBE előtt jár.

– Ezt meg hogy érti? – kérdezte gyanakvón Hanse. – Mire készülnek?

– Mint azt tudja, vannak zsoldosokat szerződtető ügynökeink Szféra-szerte mindenfelé, főleg pedig Galateán. A Dragonyosoknak is van egy tisztje azon a világon, aki folyamatosan figyeli a zsoldospiacot. Ahhoz ugyan túl hűvösen fogadta ajánlatunkat, hogy aláírjon egy szerződést, de az általunk keresett emberek után mutat némi érdeklődést. Aztán ott vannak még a látogatások, melyeket a Dragonyos űrugrók tesznek időnként a rendszereinkbe. Legtöbbször olyan helyszíneken, ahol rendszerint a mi szállítóink átrakodnak.

– Semmi harc, csak a körmünkre néznek – állapította meg Hanse, mire Allard bólintott. – Nem hinném, hogy ezt az ellenőrzést engedélyezték nekik. A Farkas még a BBE hírszerzés dolgainak is utánanéz. Védi a hátát.

Davion herceg szája egyre szélesedő mosolyra húzódott.

– Talán mégsem olyan meghitt a kapcsolat a Dragonyosok és az én öreg Takashi haverom közt. Még meddig érvényes a szerződésük?

– Majdnem másfél év van hátra – vágta rá azonnal Allard.

Hanse ettől kissé csalódottnak tűnt. Túl hosszú idő az.

– Mi folyik a Dragonyos berkekben? – érdeklődött a herceg. – Sikerült ügynököt bejuttatnunk?

– Megpróbáltuk, de a Dragonyosok ritkán toboroznak a saját szervezeteiken kívülről. Kész beltenyészet. A múltkori terv, amellyel a soraikba akartunk férkőzni, sikertelen volt. Ügynökünk munkát kereső regrutának álcázta magát. Feltételeztük, hogy egy mech-harcos, akinek egy vadonatúj gépe, egy Fejszése van, felkelti a Dragonyosok érdeklődését, mivel azok mindig haraptak az új, szokatlan műszaki fejlesztésekre, ahogy azt a velünk és a Steiner-házzal kötött szerződések ideje alatt megfigyelhettük. Úgy gondoltuk, a zsoldosoknak elég kísértést jelent a Fejszés birtokba vétele, és ezért befogadják majd az ügynökünket.

Hanse halkan felhorkant, és a fejét csóválta.

– Néha úgy érzem, hogy Wolfra jobban illik a „róka” név, mint rám. Találtak módot, hogy az ügynök felvétele nélkül megszerezzék a mechünket, igaz?

– Igaz – válaszolta Allard. – Cserét ajánlottak az ügynöknek, az egyik különleges kialakítású íjászukat, és egy helyet az egyik alvállalkozó zsoldosegység, a Carter Lovagjai között. Azt mondták, ott kell maradnia „próbaidőre”. A látszat fenntartása végett az ügynökünk kénytelen volt elfogadni az ajánlatot.

– A hadiszerencse forgandó – jegyezte meg Hanse rezignáltan. Nem járhat sikerrel minden gyalogáldozat. Ami azt illeti, ez a mostani totális kudarcba fulladt. A jövőben persze még gyümölcsözhet, de addig valami mással kell próbálkoznunk. – Most, hogy a helyzet kezd kissé feszült lenni a határ túloldalán, talán mi is megkavarhatjuk egy kicsit a főzeléket. Van olyan hadianyagunk, melyen a Dragonyosok épp vonulnak vissza Barlow's Endről?

Most Allardon volt a sor, hogy zavartnak tűnjön.

– Egy kevés – felelte.

– Vágassa meg az anyagot úgy, hogy kihangsúlyozza a Dragonyosok távozását, és ne érzékeltesse a mi csapataink erejét. Jusson ez a film aztán egy Kurita-ügynök kezébe. Talán Takashi segít nekünk azzal, hogy a Dragonyosok ellen fordul. Lehet, hogy utána sem hozzánk jönnek, de legalább nem neki dolgoznak majd.

Allard szó nélkül bólintott a parancs hallatán. Az ajtó felé indult, de mielőtt odaért volna, Hanse a nevén szólította. A miniszter megfordult, és épp sikerült elkapnia egy aprócska holmit, amit a herceg dobott neki. A holodiszk volt az, amit ő hozott.

– Ha már üzeneteket küld, nézzen utána, hogyan tudná ismeretlenül eljuttatni ezt a kis csomagot Jaime Wolf keze ügyébe. A Farkas igazán tiszteletreméltó ember. Ha valaki azon ügyködik, hogy rontsa az emberei hitelét, az nem fog tetszeni neki. Talán még a szerződést is hamarabb bontja fel.

Hanse elégedetten mosolygott saját ravaszságán. Még soha senki sem kételkedett benne, hogy a herceg megérdemli a „Róka” becenevet.