Ryuken Harctéri Főhadiszállás, Barlow's End

Drakónis határvidék. Egyesült Világok

3026. október 4.

– Kantel Felderítő Szakasza jelenti, hogy a Dragonyosok támadóereje csatlakozott a Zéta Zászlóaljhoz, és továbbhaladnak északra, a leszállózóna felé – jelentette Michi. Satoh tai-sa csak bólintott.

Michi meredten állt, látván, hogy a tai-sa nem reagál, csupán székébe süppedve ül, és bámul a semmibe. Talán nem értette, mit is jelent ez? A Barlow's Endre leszállt sereg java része éppen visszavonul a csatából. A Ryukent a bekerítés veszélye fenyegeti, főleg, ha az ellenséges erők felhagynak a Dragonyosok üldözésével, és Landova felé fordulnak. A Davion-csapatok kiverték a Ryukent a városból. Az élen járó csapataik nemsokára elérik a parancsnoki tábor szegélyét.

Valami felrobbant a parancsnoki kunyhón kívül, amit kisvártatva több detonáció követett. Kifutottak az időből, a Davion-seregek megérkeztek. A támadásra választüzet nyitó őr mechek lövéseinek zaja tisztán hallatszott.

Satoh felriadt az első zajra, de azután újra visszasüppedt közömbösségébe. Viselkedése riadalmat keltett a parancsnoki állás legénységét alkotó kurita techek és csapatok közt, és ez a riadalom egyre tovább gyűrűzött. Ahogy a csata hangjai mind közelebb értek, kitört a pánik.

Michi csak Satoh-ra várt, hogy parancsaival megszervezze a tábor védelmét, de nem mindenki követte a példáját. Wakabe tai-i, a főhadiszállásért felelős szakasz parancsnoka egyenest a mech-harcosaihoz szaladt, a többiek pedig össze-vissza tülekedtek. Néhányan felálltak, fegyvert ragadtak, és csatlakoztak az ellenséggel harcoló segédcsapatokhoz. Mások egyszerűen szanaszét futottak rémületükben. Néhányan közülük ideiglenes menedékre leltek a vadonban; ők később valószínűleg fogságban végzik. Legtöbben egyszerűen a halál karjaiba vetették magukat. A kunyhó pillanatok alatt kiürült, csupán Satoh, Michi és egy kommtech maradt ott.

– A Davion-erők körbevesznek minket – mondta Michi felettesének, aki magába roskadva, szoborként ült. – Vissza kell vonnunk a dobóhajókat, tai-sa.

Satoh lassan Michi felé fordította petyhüdt arcában ülő tompa szemét, és egy hosszú pillanatig így maradt. Csak nagy sokára szólalt meg:

– Nem lenne szabad így lennie. Megígérték nekem.

A tai-sa megjegyzése és a jelenlegi helyzet között semmilyen összefüggés nem látszott. Michi a fogát csikorgatta dühében, és mélységes megvetést érzett ez iránt a gyenge parancsnokutánzat iránt.

– Fel a fejjel, tai-sa – buzdította. – Még nem vertek meg minket. Át kell vennie a parancsnokságot a csapatai felett.

Michi elkapta a kommtech tekintetét, amint az idegesen nézett hol rá, hol a tai-sára. A férfinak volt valami mondanivalója, de nem tudta, kivel közölje azt.

– Beszéljen, ember – csattant rá Michi. – Mi az?

– Egy hívás az Eridani Könnyűlovasság parancsnokától, uram. Azt akarja, hogy tegyük le a fegyvert, és adjuk meg magunkat.

– Nincs megadás – motyogta Satoh.

Michi undorodva nézett rá. A megadásra való felszólítást erővel kell visszautasítani, hogy a katonákra és az ellenségre is hatással legyen a határozottság.

– A tai-sának igaza van – mondta Michi a kommtechnek. – Nem adjuk meg magunkat. Mondja meg az Eridani parancsnoknak, hogy visszautasítjuk a kérését.

– Ezt nem tudom megtenni, uram. Minden frekvenciát erőteljesen zavarnak.

– Akkor valójában nem is akarják, hogy megadjuk magunkat.

Michi Satoh-ra pillantott, hogy lássa, hogyan reagál a hírre. A férfi unottan fogdosta a térképeket, jól láthatóan megfeledkezve arról, ami a halálos ítéletet jelenti a Kurita erők számára Barlow's Enden. Ha a Davionok nem tudják elfogadni a megadásukat, senki sem hibáztathatja őket, ha megölnek minden Kuritát, akit csak találnak. Azt állítják majd, hogy minden, a megadásra irányuló próbálkozás csupán trükk volt a Kurita-erők részéről, hogy közelebb kerülhessenek, mielőtt támadnak.

A vég elkerülhetetlennek látszott.

Michi a kommtechhez fordult.

– Többé itt nincs hasznod. Keress egy puskát, és csatlakozz a bátor katonákhoz, akik a tábort védik.

– Ki kell tartanunk – motyogta Satoh halkan. – Be kell fejeznünk a tervet… a terv… a terv sikerrel fog járni.

Michi parancsa ellenére a kommtech nem mozdult. Az arca maga volt a megtestesült félelem, szemei könyörögve tekintettek a fiatal tisztre.

– Parancsot kapott, katona – szólt rá Michi keményen. – Most mozgás!

A férfi szinte beleszaladt az ajtóba sietségében, hogy távozzon. Michi Satoh-t figyelte, ahogy a tai-sa átlapozta a térképeit – a térképeit, melyek már órákkal ezelőtt elavultak. Satoh elveszett saját gondolatai közt. Lesújtva a körülötte kibontakozott súlyos helyzettől, parancsokat kezdett osztogatni olyan alárendeltjeinek, akikről már korábban jelentették, hogy elestek vagy fogságba kerültek a Davion-erőkkel vívott harcban.

Satoh akaraterejének hiánya és a valóságtól való elrugaszkodottsága a parancsnoksága alatt szolgáló emberek elárulását jelentette, akiket utolsó parancsaival ítélt értelmetlen halálra. Minobu gondosan nevelt csapatai a halálukba mennek, haszontalanul eldobják őket.

Ezt senki sem tekintheti úgy, mintha jó szolgálatot tenne Kurita nagyúr számára, döntötte el Michi. Az arca komor maszkká keményedett, ahogy meglátta, mit kell tennie.

Az odakünn zajló csata robajában elveszett a pisztolylövés hangja.