Unity palota, Császárváros, Luthien

Pesht katonai körzet, Drakónis Szövetség

3025. december 16.

Takashi Kurita belépett a folyosólabirintusba, amely a Unity palota alsó szintjét alkotta. Emlékezetébe bevésődött az útvonal, így habozás nélkül fordult be a megfelelő sarkokon. Amikor az átjáró végre véget ért, jobbról egy másik folyosó torkollt bele. Takashi megtorpanás nélkül haladt tovább előre, és átlépett a túloldali falon.

Ez a fal valójában egy hologram volt. Közvetlenül a kép fölött egy különböző magasságú fokokból összeállított lépcsősor volt, amelyet Takashi megszokásból eredő könnyedséggel vett. Bárki, aki itt nem ismerős, könnyedén egyensúlyát vesztheti, és a lépcső aljára zuhanhat, ahol a koordinátor leghűségesebb Otomói közül kettő állt őrt a Fekete Szoba bejáratánál.

A Drakónis Szövetség határain belül egyetlen hely sem volt olyan biztonságos, mint ez a szoba. A palotán belül nem volt titok, hogy létezik, mivel minden Utódúr építtetett egyet magának. Takashi Kuritáénak pontos helyét csupán a Szövetség legfelsőbb vezetői és a koordinátor testőrségének válogatott tagjai ismerték.

A Fekete Szobába való belépést korlátozták, és folyamatosan figyelték. Az emeletre, ahol megtalálható volt, csak lifttel lehetett eljutni. Az emeletre való belépéshez különleges kódra volt szükség.

A szoba elsődleges célja természetesen a titoktartás volt. Ennek érdekében az öt falat, a mennyezetet és a padlót műszaki gátakkal borították, és olyan anyagokkal vonták be, amelyek elrejtik a szobát a kémlelő szerkezetek tolakodó szemétől és fülétől. A mikrohullámú sugárzás használatát egy különleges összetételű fekete festék tette lehetetlenné, mellyel a szoba belső felületét borították, és amelyről az a nevét is kapta. A védelmi rendszerek csúcsa az a magma-pulzus mágneses mező volt, amely azonnal aktiválódott, amint az ajtót bezárták.

Takashi leért a lépcsősor aljára, ahol Chamasa és Potemkin, testőrsége két megbízható tagja állt az ajtó két oldalán. A vörös fény lehetővé tette, hogy éjszakai látásuk akkor is működjön, ha áramkimaradás van, de nem szivárgott át a lépcsőt takaró hologramon. A vöröses világításnak köszönhetően páncéljuk és sisakjuk élén skarlát csillogás ragyogott, ettől az őrök hasonlatossá váltak a Myoo védőszellemekhez.

– Zárja le a szobát, Chamasa tai-i.

– Hai, koordinátor!

Takashi nem várta meg a választ, meg sem hallotta, mikor hangzott el. Elvárta az engedelmességet. Átlépett a nyitott ajtón, be a kis szobába. Mögötte a helyére csusszant az ajtó.

Odabent a Belbiztonsági Erők főnöke és a Drakónis Szövetség öt katonai körzetének hadura várta. Csupán Takashi kuzinja, Marcus Kurita, első tanácsadó nem volt jelen. Névleg ő volt a taktikai vezető. Nem vall Marcusra, hogy most távol marad, gondolta Takashi. Amióta hat éve a koordinátor elmozdította őt a Rasalhag katonai körzet éléről, Marcus hűségesen részt vett a gyűléseken, bár számára is világos volt, hogy valójában semmi hatalma nincsen. Takashi még mindig hallgatott kuzinja értékes tanácsaira, feltűntek rajta a hatalma elvesztése felett érzett keserűség jelei. Ezek a jelek arról árulkodtak Takashinak, hogy jó döntés volt felmenteni Marcust a hadúri tisztség alól. A fiatalabb Kurita talán még árulásra is vetemedett volna, hogy eleget tegyen veszedelmes becsvágyának.

Takashi elfoglalta helyét az asztalfőn, és rangsor szerint egyenként köszöntötte a hadurakat. Utolsónak Hirushi Shotsugamát üdvözölte a tanácsban, akit nemrég neveztek ki a Benjámin katonai körzet hadurának. Senki nem beszélt azonban arról a sötét felhőről, amelynek árnyékában elődjét, Yorioshit eltávolították. Miután nyugtázta Subhash Indrahar, a BBE főnöke jelenlétét, Takashi hátradőlt székében, és helyzetjelentést kért a katonai körzetekből.

Mindegyik hadúr jelentése megnyugtató volt. Ugyanakkor mindegyiket kikérdezték és korrigálták a társai. Takashi alaposan megfigyelte a mellékes mozzanatokat. Igen veszélyes játékot játszott azáltal, hogy hadurai versengését próbálta kiegyensúlyozni. Mindig szemmel kellett tartania az erőviszonyok változását, a felszín alatt megbúvó hullámzásokat.

A körzetjelentések után következett a stratégiai helyzet általános megtárgyalása. A tábornokok zajosan kritizálták egymás teljesítményét és a Szövetség érdekeit, amely gyakran látszott egybeesni a saját körzetük érdekeivel. Takashi szokás szerint hagyta, hogy a tábornokok mellékvágányra tereljék egymást, miközben ő arra összpontosított, hogy kiválassza az önérdek ocsújából a valódi aggodalom kalászait. Amikor biztos volt benne, hogy civakodásukból nem tud további felvilágosítást kifacsarni, leállította a vitát.

– Köszönöm, hadurak. Miután eltöprengtem tanácsaikon, megkapják majd az általános parancsokat.

Takashi ezután Indraharhoz fordult.

– Direktor, tudom, hogy valamit szeretne a tanács elé tárni. Kérem, kezdje el mondanivalóját!

Indrahar felkelt székéből, hogy megtartsa beszédét. Miután megtörölte régimódi szemüvegét, egy röpke mosollyal ajándékozta meg az összegyűlteket.

– A Quentin és Hoff területén levő Davion csatamech létesítményekre mért rajtaütések során szerzett adatokat összehasonlítottuk, és egyértelmű bizonyítást nyert, hogy technológiacsere folyik a Davion-ház Egyesült Világa és a Steinerek Lyrán Nemzetközössége közt. A mostanában elfogott dokumentumok olyan adatokat tartalmaznak, melyek a Hesperus II, Coventry és Alarion bolygókon levő Lyrán létesítményekből származnak. Ezeket a dokumentumokat mindkét rajtaütés helyszínén megtaláltuk. Az egyik Steiner-féle műszaki fájl pedig doktor Róbert Willis szavait idézi, aki Davion-tudós, és akiről úgy tudtuk, hogy az Egyesült Világok szigorúan titkos csatamech fejlesztési programjában dolgozik.

– Egy különleges futár útján Maximilian Liao részére diplomáciai futárcsomagot küldtünk – folytatta Indrahar –, amelyben a Davion-Steiner katonai ügyletekről szóló dokumentációk vannak. Ez az információ remélhetőleg tettekre serkenti, mivel ennek a koalíciónak a következtében még nálunk is többet veszíthet.

– Vannak más, talán még ennél is árulkodóbb jelek – vonta fel szemöldökét a férfi. – Davion herceg engedélyezte néhány lyrán tisztnek a belépést az ő nagy becsben tartott Új-Avaloni Tudományos Intézetébe, amely nyomozóim jelentése szerint inkább katonai akadémia, mint a

Davion-propaganda szerinti kutatólaboratórium. Davion katonai tanácsadókat figyeltek meg a Lyrán fronton is. BBE elemzők szerint ez magyarázatot ad a lyránok harci teljesítményének mostanában tapasztalt növekedésére.

– Mindezek az események egy mélyebb és erősebb kötelékre engednek következtetni, mely a Davion és Steiner uralkodóházakat köti össze. Lehetséges, hogy Davion herceg titokban elfogadta Steiner arkón 3020-as tűzszüneti ajánlatát, bár nem jutottunk nyomára olyan biztosítékoknak, amelyek egy ilyen egyezmény megkötéséhez szükségesek. Jelen pillanatban, a kereskedelmi engedélyeket nem számítva, látszólag minden előny a Nemzetközösségé. Persze a Davion rókának minden bizonnyal vannak még egyéb tervei.

Indrahar ismét helyet foglalt, és elégedetten nézte, ahogy közönsége az általa elmondottakon rágódott. A hadurakat egyértelműen felkavarta az előadás.

Takashi elégedetten nyugtázta idegességüket. Egy, a Steiner és Davion ház közötti szövetség katasztrófa lenne a Drakónis Szövetség számára. Összeházasítaná a Belső Szféra legerősebb gazdaságát az Egyesült Világok haderejével. Hatékony kombináció, még akkor is, ha nem az agyafúrt Hanse Davion áll az élén. Megfelelő hatásszünet után Takashi csendre intette tanácsosait, hogy engedje Indrahart továbblépni a következő napirendi pontra. Az igazgató ismét felállt.

– A galtori katasztrofális hadjárat ügyében a híradásokat sikerült megfelelő mértékben kordában tartani. A média jelentései szerint győzelmet arattunk – Indrahar élesen Samsonov tábornokra nézett – a hadihelyzet ellenére.

Samsonov szeme összeszűkült a burkolt bírálat hallatán.

– Lehet, hogy elveszítettük a Csillagliga raktárt, de ez nem az én hibámból történt így. Maga a koordinátor is ezen a véleményen van.

Samsonov arra az ünnepélyen elhangzottakra utalt, melyen Takashi nyíltan megtagadta a hadúrtól azon jogot, hogy seppukut kövessen el, amiért „kudarcot vallott ama feladatával, hogy elérje a Szövetség céljait.” Takashi arra hivatkozott, hogy a birodalomnak ezután is szüksége lesz a tábornok szolgálatára. Yorioshi hadurat, aki Samsonovval együtt vezette az inváziót, lefokozták, és egy isten háta mögötti helyőrségbe vezényelték. A hadművelet során Samsonov addig hajszolta riválisát, amíg az felelőtlen, és emiatt sikertelen akciókba nem kezdett. A koordinátor megbocsátása csak igazolta a hadúr tettének helyességét, és meggyőzte arról, hogy még mindig Kurita nagyúr kegyében áll.

Takashi szórakoztatónak találta, hogy Samsonov közben nem is nézett az arcára, hogy lássa, mennyire ért egyet a véleményével. Túlságosan biztos volt ura támogatásában. Ez igazán nagyszerű. Ha egyszer Samsonov mégis elveszti ezt a támogatást, még jobban kicsúszik a lába alól a talaj.

– A kudarcért Yorioshi a felelős – folytatta Samsonov. – Ékes bizonyítékát adta annak, hogy áruló, inkompetens és egyáltalán nem alkalmas a Benjámin Körzet vezetésére, amikor a Galtoron magára hagyta csapataimat.

Samsonov persze elfelejtett említést tenni arról, hogy miután sorozatosan aláaknázta vetélytársa tekintélyét, és több alkalommal is veszélybe sodorta, ő maga hajszolta ebbe az akcióba Yorioshit.

A hadúr Shotugamához fordult. Hogy elterelje magáról a figyelmet, gyorsan lecsapott kollégájára.

– A jövőre kell figyelnünk – jelentette ki. – A Galedon körzet összes egységének teljesítménye visszaesett a háromnegyedére. Képes lesz ezzel megbirkózni Yorioshi utóda?

Shotugama nem sietett a válasszal, így Vasily Cherenkoff, Dieron hadura közbe tudott vágni.

– Attól tartok, új bajtársunkat elbátortalanítja a környezete. Talán konzultálnia kellene az egyik apácájával.

Takashit igencsak meglepte Cherenkoff célzása Shotugama kolostorbeli neveltetésére. Személyes szokásaival és rosszindulatú célzásaival a kövér Cherenkoff gyakran viselkedett ellenségesen a körötte levőkkel, de ritkán szánta rá magát, hogy utánanézzen valaminek, amire félig burkolt sértéseit alapozhatja. Ezúttal azonban ő – vagy valószínűleg inkább egy lótifuti – utánanézett Shotugama múltjának. Dieron hadurának egyértelműen rosszalló hangjából érződött, hogy mély ellenérzésekkel viseltetik az új hadúr iránt. Ezt fontolóra kell venni, főleg ha ezek az érzések viszonzásra is találnak. Benjámin körzet Cherekoff Dieron körzete és a birodalom többi része között fekszik. Dieronon túl található Terra, az anyavilágon túl pedig a Szövetség változó erejű és összetételű ellenfelei élnek. Egy belső harc elvághatja a kommunikációs vonalaikat. Ez pedig akár végzetes is lehet.

– A szükséges tárgyalások már mind lefolytak, Cherenkoff tábornok – felelte Shotugama. – Bár nincs olyan hírnevem, amilyet az önéhez lehetne mérni, tisztában vagyok a feladataimmal.

Az apró emberke csendesen válaszolt, de lelkiereje megmutatkozott, és durvaság nélkül felelt meg Cherenkoff támadásának. Ellenszenvét korlátok közé szorította fontosabb kötelessége miatt, amellyel a Szövetségnek tartozik. Shotugama jó választás volt, nyugtázta Takashi. Az egyensúly fennmarad.

– Márciusra kipótoljuk a galtori incidensben részt vett egységek hiányát mind felszerelés, mind pilóták terén – folytatta Shotugama. – A jelenlegi erősségük változó, de az átlag körülbelül a hivatalosan jóváhagyott mennyiség hatvannyolc százaléka. A legsúlyosabb a morális veszteség. Az egykori Yorioshi hadúr szégyene az egész körzetre hatással volt.

– Az a kutya nem azt kapta, amit érdemelt – morogta Samsonov.

– Elég! – parancsolta Takashi. Nem engedheti, hogy koordinátori döntéseit megkérdőjelezzék, még itt sem. – A Galtoron elszenvedett veszteségek meggyengítették az Egyesült Világokkal szomszédos határainkat. De a Davion-ház is magas árat fizetett katonai sikereiért, és most ugyanúgy meggyengült, mint mi. Nem hagyhatjuk, hogy kipihenjék magukat. Bár nagy eredményt nem érhetnénk el anélkül, hogy kockára tennénk saját biztonságunkat, folytonos nyomást gyakorolhatunk Davionra. Ezért az Ötödik Fénylő Kardot áthelyeztetem Dieronba. Csapjanak le ama folyosó mentén, melyet Davion fenntart Terra felé. Ha találnak gyenge pontot, használják ki!

– A Kapellán Konföderáció és a Szabad Világok Ligájának határai közt élő barátainkat továbbra is arra bátorítjuk, hogy hasonló akciókat indítsanak – szónokolt tovább Takashi. – Ha el tudjuk vágni egymástól Daviont és Steinert, azzal nullára csökkenthetjük a köztük kötendő szövetség fenyegetését.

– Egyáltalán elvárhatjuk ezektől az államoktól, hogy komoly fenyegetést jelentsenek ellenségeinkre? – kérdezte Kester Hsiun Chi. A Pesht körzet hadura mindig jól átlátta, milyen események folynak körzete határain kívül. Lehet, hogy az öreg csak elpocsékolja tehetségét Pesht csendjében? Takashi eltűnődött. Jobban szolgálna egy mozgalmasabb körzetben? Benjámin most kapott új hadurat, a többi körzet ügyei pedig elfogadható mederben folytak. Egy áthelyezésnek még nincs itt az ideje.

Mivel Takashi elmerült gondolataiban, a szemfüles Indrahar válaszolt helyette.

– A Szabad Világok Ligája szokás szerint belső viszályokkal foglalja el magát. A BBE szerint egy vagy több frakciót meg lehet győzni, hogy karmaik élét teszteljék ellenségeinken is. Azonban egyetlen Marik frakció sem tudna a Kapellán Konföderáción keresztül csapást mérni az Egyesült Világokra. Az egyetlen szóba jöhető célpont a Lyrán Nemzetközösség, de nem várhatunk tőlük komoly eredményeket. Némi szerencsével magukra vonhatják a Nemzetközösség egy részének figyelmét. Steiner arkón nagyobbra becsülheti a veszélyt, mint amekkorát a Marik-ház követői jelentenek.

– Ami a kapellánokat illeti – tért át a másik országra –, ők valószínűleg komolyan lekötik majd Davion figyelmét, mivel úgy tűnik, Maximilián Liaónak sikerült Hanse Davion személyében azonosítania legfőbb ellenségét. Bár némi katonai megmozdulásra is számíthatunk, valószínűbb, hogy Liao az intrika fegyverével próbálja majd meggyengíteni közös ellenségünket.

– Hosszú távon egyik idegen állam tettei sem nyomnak majd a latban – mondta Takashi. – Ha harcolnunk kell, a Drakónis Szövetség felveszi a kesztyűt. Főképp ez járjon a fejükben, hadurak. Előbb vagy utóbb, de háború lesz.

Takashi fel akart kelni, jelezvén, hogy a megbeszélés véget ért, de Samsonov megszólalt:

– Tono, van még egy ügy, amelyről véleményem szerint tudnia kell: Wolf Dragonyosai.

– Tavalyi kísérletét, hogy a maga parancsnoksága alá helyezzem őket, elutasítottam – mondta Takashi ridegen. – Elégedett voltam a teljesítményükkel, és ezt akkor el is mondtam. Ismét az engedetlenségük-re akar hivatkozni?

– Iie, Tono! – válaszolt Samsonov, de a hangjában bujkáló keserűség elárulta, hogy ez hazugság volt. – Sikereik állnak szemben érveimmel. Én inkább a hűségük miatt aggódom.

Szünetet tartott, pillantása végigsöpört a termen. Egyértelműen a többiek figyelmét akarta magára vonni.

– Tisztában van vele, Tono, hogy egy tisztet küldtek a Galateára, az úgynevezett Zsoldos Csillagra?

Takashi a szeme sarkából látta, hogy Indrahar beleegyezőleg bólint.

– Erre már felhívták a figyelmemet. Önt ez miért aggasztja?

– Nem önző okból, hanem a Szövetségért aggódom. A Dragonyos szerződés még két évig érvényben van. Tisztjük mégis a Szféra minden sarkából összegyűlt sorozó ügynököket lát vendégül. Ez talán nem elég ékes bizonyíték arra, hogy Wolf Dragonyosai nem szándékozzák megújítani a szerződést?

– Talán csak fel akarják verni a megújítás árát. Végül is zsoldosok – jegyezte meg Hsiun Chi.

– Lehetséges – adta be a derekát Samsonov. – De ezt a lehetőséget is számba kell vennünk. Amennyiben a Dragonyosok távoznak a Szövetség szolgálatából, mélységesen meggyengítik a Davion határ védelmének erejét. Cselekednünk kell, hogy ne engedjük át őket az ellenségeinknek.

Takashi tudta, hogy ebben a helyzetben Samsonov nem csak a Szövetség ügyét viselte a szívén, de a hadúr érve jogos volt. A Dragonyosok elvesztése végzetes lehet, főleg, ha a háborús helyzet komolyabbra fordul. A Kurita-ház nem birtokolt olyan egységeket, amelyek egyszerre lettek volna képesek a Dragonyosok gyors támadó technikájára és a taktikai rugalmasságára. So ka. Ezen persze lehet változtatni.

– Amíg a Dragonyosokat még hozzánk köti a szerződés, kihasználjuk jelenlétüket, és tanárként is alkalmazzuk őket. Egy új egységet hozunk létre, amely közvetlenül velük fog együtt dolgozni. Ez az egység meg fogja tanulni, hogyan harcoljon Wolf Dragonyosai módjára, és így a Dragonyosok képességeivel is megtoldja a Sárkány Kardját. Az összekötő tisztjük lesz az egység vezére. Mivel már amúgy is van némi tapasztalata Wolf módszereinek megfigyelésében, repülőstarttal indul.

Samsonovot elöntötte a düh. Kiforgatták azt a tervét, hogy rátegye a kezét a Dragonyosokra. Takashi váratlan megoldása megakadályozta, hogy bemutassa a dokumentumokat, melyeket Akuma segédtiszt oly gondosan készített elő. A koordinátor parancsa, hogy Tetsuhara vezesse ezt az új egységet, még több hatalmat ad a karót nyelt bajkeverő kezébe, pedig Samsonov már alig várta, hogy lefokozhassa, miután összekötőként feleslegessé vált. A hadúr gyorsan elrejtette dühét a merev arc és aggódón összevont szemöldök mögött.

Takashi egy hajszálnyi esélyt villantott fel előtte, hogy visszanyerje méltóságát.

– Samsonov tábornok, remélem, talál majd megfelelő tisztet az összekötő szerepére.

A Galedon hadúr arca felragyogott.

Takashi nem tudta, milyen ördögi terv körvonalazódott Samsonov fejében, de tisztán látta, hogy megszállta az ihlet.

– Van egy, a célnak épp megfelelő emberem – vágta rá Samsonov.

– Bár szeretném a Drakónis Szövetségből származó, Wolf Dragonyosainak képességével rendelkező egységet, a zsoldosok szolgálatát azért nem akarom elveszíteni – jelentette be Takashi. Remélte, hogy ez egy kicsit visszatartja Samsonovot a túlkapásoktól. Odafordult Indraharhoz.

– Indrahar igazgató, nézzen utána, mivel lehetne marasztalni a Dragonyosokat. Győzze meg őket, hogy jövőjük a Drakónis Szövetséghez köti őket. Ha nem hallgatnak érvekre, valamilyen biztosíték után kell néznünk arra az esetre, ha a Dragonyosok valamelyik ellenségünk mellé kívánnak állni. – Beszéd közben Takashi felemelkedett ültéből. Ezúttal senki sem szakította félbe.

Takashi megvárta, míg tanácsosai elhagyják a termet. A hadurak tusakodása szükséges rossz volt. Míg egymást lesték árgus szemmel, addig sem tervezték forradalom kirobbantását. Szükséges, de lehangoló stratégiának találta ezt. Bárcsak legalább abban bízhatna, hogy a koordinátor székére nem vágynak! Ha összefognának vele, a Belső Szférában senki sem kelhetne birokra a Sárkánnyal. Hiú remény, merengett. Puszta álomkép. Egy pillanatra sem feledkezhet meg róla, hogy a valóság a legkönyörtelenebb tanítómester, kinek szíve oly sötét, mint a Fekete Szoba falai.