Ryuken főhadiszállás, Misery

Galedon katonai körzet, Drakónis Szövetség

3028. április 22.

Michi keresztülvágott a számítógépkonzolok, egyéb berendezések, tekergőző kábelek között, amelyek szinte lehetetlenné tették a közlekedést a bunkerben. A fűtőberendezések már vagy egy hete teljes járaton üzemeltek, amióta a földi irányítás beköltözött ide, mégsem tudták elviselhetővé melegíteni Borealis, Misery északi kontinense metsző hidegét.

Michi belépett abba a kis helyiségbe, amelyet irányítóközpontnak neveztek ki. A szoba nagy részét elfoglalta az a jókora holotank, amelyet a Ryuken-ni főhadiszállásáról hoztak ide. A holotank Borealis keleti felének részletes térképét mutatta. Farsund városa körül parányi csatamechek vörös ábrái nyüzsögtek, a gyülekező Dragonyos haderők helyzetét jelezve. Hasonló kék szimbólumok álltak tömött sorban az egyik parttól a másikig, végig a kontinens kétezer kilométerén. Északon, Boras városa körül, továbbá Laerdal városánál és a déli magmabányáknál a jelzések megsűrűsödtek. A Trolfjel-fennsík közepe táján azúrkék pontok jelezték a Ryuken állásait.

A holotank körül összegyűlt a Ryuken minden chu-sája, még Charles Earnst is ott volt, akit nemrég neveztek ki Minobu megüresedett helyére a Ryuken-ni parancsnokának. Minobu középütt állt, gallérján megvillant a tai-sho rangjelzése. Beszélgetésbe merült Saraguchi sho-sával, aki a főhadiszállás személyzetét irányította.

Michi odalépett hozzá, de mielőtt megszólalt volna, megvárta, amíg Minobu feléje fordul.

– Jelentés a felderítőktől, tai-sho – kezdte Michi, közben egy adatkártyát csúsztatott be a holotank adatbeviteli nyílásába. Apró, vörös űrjárók tűntek fel, és csatlakoztak egy várost jelképező ábra körül gyülekező társaikhoz. – Újabb űrjárók leszállását jelezték Farsund körzetéből.

– Bizonyára a Delacruzból érkező Alfa ezred lesz az – vélekedett Minobu. –Az űrjárók típusa?

– Csak mechszállító- és teherhajók, mint eddig. Csapatszállítók érkezését nem jelezték. Az eddigi jelentések kizárólag mechekről és a hozzájuk tartozó szokásos felszerelésről számolnak be. Hadihajókat nem láttak.

– Huh – morogta Ernest, és hitetlenkedve rázogatta a fejét. – Mégis, mit gondol ez a Wolf? A kizárólag mechekre alapozott támadás eddig nem volt jellemző a Dragonyosok harci stílusára!

– Nagyon úgy tűnik, hogy Wolf úgy képzeli ezt a csatát, mint a harcmezők lovagjainak régimódi összecsapását – tűnődött Minobu.

– Már megbocsásson, tai-sho – szólt közbe Michi. – Hajlanék arra a véleményre, hogy Wolf ezredesnek nagyon is gyakorlatias indokai vannak. Tisztában van vele, hogy legalább száz kilométernyi igen nehéz terep húzódik az ő Farsundon felállított főhadiszállása és a mi haderőnk által a Trolfjel-fennsíkon elfoglalt hadállások között. Nincs jármű, amely átjutna ezen az akadályon. A kerekes harci járművek kivétel nélkül megfeneklettének a déli jégmezők hófúvásaiban. A légpárnás siklóhajók persze könnyedén legyőznék ezt az akadályt, de a morénadombok velük is elbánnának. A ventillátorok fémlapátjai azonnal elpattannának ilyen alacsony hőmérsékleten, amint kavics kerül a légberendezésbe. Ilyen körülmények között még a legjobban megépített harci jármű is legfeljebb, ha négy-öt kilométerre képes eljutni, nekik meg legalább tizenkettőt kellene megtenniük azon a terepen. A mech az egyetlen jármű, amelyik képes átjutni a völgyön.

Minobu elmélyülten tanulmányozta a holotank tereptípusokra vonatkozó adatait, miközben Michi magyarázatát hallgatta. Maga is úgy ítélte meg, hogy Michinek alighanem igaza van, és hogy valószínűleg Wolf is ugyanerre a következtetésre jutott. Igen, Wolf elképzeléseiben nyilván részük volt a terep adta lehetőségeknek is, de nem csak erre gondolt.

– Michi-san, ön néha túlságosan is gyakorlatias. Amit elmondott, az mind igaz, de nem hiszem, hogy a Dragonyosok különösebben zavartatnák magukat a terepviszonyoktól. Noha a hadseregeink közötti távolság valóban figyelemreméltó, még mindig megtehetnék, hogy a hadállásaink mögötti térségben helyeznek el néhány járművet, melyekkel bármikor hátbatámadhatnak. Ezzel együtt én sem tartom valószínűnek, hogy erre készülnének. Wolf nem hozott magával ilyen erőket, és ennek nyilvánvalóan megvan a maga oka.

– Akkor sem értem – csóválta a fejét Ernest. Tűnődött még néhány pillanatig, és csak azután folytatta: – Amennyiben az ön állítása szerint, van lehetőség a mecheken túl más harcmodor alkalmazására is, miért nem élnek a Dragonyosok ezzel a lehetőséggel? Eddig azt hittem, nincs más céljuk, mint a lehető legtöbb Kurita-vért kiontani.

– Valóban vért akarnak, és meg is kapják – felelte szomorúan Minobu. – Nehéz összecsapás elé nézünk. Ezzel együtt azt hiszem, hogy Wolfnak más célja is van ezzel a csatával. A mecheket lehet a legegyszerűbben és leggyorsabban elszállítani egy bolygóról. Vagyis így veszítik a lehető legkevesebb embert azok közül, akik túlélik az ütközetet.

– Ez arra vallana, hogy biztosak a vereségünkben – vetette ellen Earnst.

– Még kételkedik benne? – kérdezte Minobu kiismerhetetlen arccal. Végignézett a jelen lévő tiszteken, akik addigra mindannyian felhagytak a holotankon megjelenő kép tanulmányozásával, és Minobu tekintetét fürkészték.

– Uraim, Kurita nagyúr azt várja tőlünk, hogy győzelmet arassunk. De az elvárások még soha nem nyertek csatát. A tervezés, vezetés, a bátorság, no és persze a fegyverek nyerik a csatákat. Kérem, mostantól szenteljék magukat a legelsőnek, hogy aztán sor kerülhessen az utána következőkre is.

Michi azonnal meg akarta ragadni az alkalmat, hogy eltűnhessen felettesének éber, éles tekintete elől: nyomban sarkon fordult, és már éppen indult volna, de Minobu elkapta a karját.

– Ezzel a szállítmánnyal érkeztek Farsundra az utolsó Dragonyosok. Több bázist nem építenek ki. Rendelje vissza a Fénylő Kardot Laerdalból és a Regulárisokat Borasból! – rendelkezett Minobu. – Azt akarom, hogy a teljes haderőnk itt legyen, amilyen hamar csak lehetséges! A Kard jöjjön a Voss-hágón át, az legalább két óra megtakarítást jelenthet.

Michi a holotank térképére nézett. Jól emlékezett: Voss-hágó nagyjából húsz kilométernyire lehet Farsundtól.

– Ha elmozdítjuk a helyéről a Fénylő Kardot, azzal szükségtelen támadásoknak tesszük ki őket – vetette ellen. – Túlságosan is jó célpontot nyújtanának…

– Nem lesznek támadások, amíg a döntő ütközet el nem kezdődik – felelte magabiztosan Minobu.

– Hogy lehet ennyire biztos benne? Igaz, hogy a Dragonyosok nem tettek támadó lépéseket már azóta, hogy a kihívásuk megérkezett, de az összecsapás időpontja egyre közeledik! Honnan tudhatnánk, hogy Wolf nem helyezett el máris kisebb csapatokat a térségben? Hogy lehetünk biztosak benne, hogy nem készül lecsapni ránk?

– Nem lehetünk, hanem lehetek – helyesbített Minobu. – Nagyon helyes, hogy függetlenül gondolkodik, Michi-san, de ahhoz azért még nem eléggé felkészült, hogy megkérdőjelezze a döntéseimet. Teljesítse a parancsot!

Michi nem vett tudomást az utóbbi mondat elbocsátó értelméről.

– Legalább hadd küldjek egy űrjárót felderítő körútra! – kötötte az ebet a karóhoz.

– Fölösleges. A Dragonyosok minden harci ereje megérkezett. Nem tudnánk meg róluk semmi újat.

– Odakint van még egy rakás űrjárójuk! A földi csapataik és járműveik kint, az űrben várakoznak!

– Azok a hajók csak az űrugróikat őrzik. Semmiféle fenyegetést nem jelentenek ránk nézve. Ne felejtsd el, hogy nekünk is vannak tartalékaink odakint az űrben. Samsonov csapatai odakint várnak. A gyalogosok amúgy sem jelenthetnének komoly ellenfelet a mechjeinknek, bármennyien legyenek is.

Minobu visszafordult a holotankhoz, és tanulmányozni kezdte a feltételezett csapatmozgásokat, amelyeket a chu-sa eltervezett. Michi még mindig nem mozdult.

– Honnan tudja, hogy Samsonov már itt van? Nem kaptunk üzenetet.

Minobu felsóhajtott.

– Nem is fogunk. A tartalékainknak teljesen észrevétleneknek kell maradniuk, nem szabad megkockáztatniuk, hogy esetleg befogják az adásukat. Higgye el, hogy ott vannak.

Minobu kis szünetet tartott, és mivel Michi még mindig ott ácsorgott, folytatta:

– Mindannyiunknak teljesítenünk kell a koordinátor parancsait. Azt még Samsonovnak is látnia kell, hogy ez a csata túlságosan fontos ahhoz, hogy kockáztassunk. Nem hagyja ki a lehetőséget, hogy leszámolhasson a Dragonyosokkal. Biztos, hogy itt lesz! Nem hagy bennünket támogatás nélkül, mint annak idején Yorioshit a Galtoron! Most pedig induljon! A makacskodása fölöslegesen késlelteti a Fénylő Kard megérkezését! Márpedig nagy szükségünk lesz az ő tapasztalt harcosaikra, ha támadnak a Dragonyosok!

Minobu nézte, ahogy Michi távozik.

A fiatal tiszt aggodalmai nagyon is valóságosak voltak. Bármit mondott is Minobu, ő maga is kényelmetlenül érezte magát, amiért nem tudott összeköttetést teremteni Samsonovval, de ez ellen nem volt mit tenni. A drakónok földi csapatai már megkapták a parancsot. Körültekintő stratégiával és egy kis szerencsével végre is fogják hajtani, akár a hadúr részvétele nélkül is. Minobu csatlakozott a holotank körül ácsorgókhoz. Egyes tisztek elképzeléseit nem ártana felülvizsgálni.

A tanácskozás négy órán keresztül tartott. Minobu végül szünetet rendelt el, és a tisztek sietve visszavonultak a lakókörletükbe. Minobu a parancsnoki központban maradt, és egymaga lefuttatott jó néhány szimulációt, mígnem váratlanul elnyomta az álom a konzol mellett. Nem tudta, mennyi idő telhetett el, amíg egy kéz rázogatni kezdte a vállát, hogy felébressze.

– A felderítők jelentése szerint űrjárók hagyták el a Dragonyosok bázisát Farsundon! – Michi éppen olyan fáradtnak nézett ki, mint ahogyan Minobu érezte magát. A fiatalabb tiszt valószínűleg egy szemhunyásnyit sem aludt.

– Elhagyják az erődeiket? – Minobu teljesen tisztában volt kérdésének értelmetlenségével, már abban a pillanatban, ahogy feltette. A rövidke alvás nemhogy felfrissítette volna, inkább lelassította a reakcióit.

– Igen.

– Hányan lehetnek?

– A felderítők szerint több mint négyszázan.

Minobu egy csapásra teljesen éber lett.

– Ezek szerint mind az öt ezred itt van! Úgy látom, Wolf tényleg nagy fába vágta a fejszéjét!

– Ha kikerülnek a légelhárításuk takarásából, a vadászaink lecsaphatnak rájuk, és megtizedelhetik őket, még mielőtt egyáltalán találkoznának a mechjeinkkel! – javasolta Michi. – Könnyű célpontot nyújthatnak, ha a vadászaink még a havazás előtt fel tudnak szállni! Már parancsot adtam, hogy a pilótáink legyenek készenlétben!

– Úgy érti, hogy a Dragonyosok légi támogatás nélkül közelednek?

– Igen… – felelte elbizonytalanodva Michi.

– Akkor rendelje vissza a pilótákat – parancsolta Minobu. – Becsületes harcot akarok! Betartjuk az általuk ajánlott feltételeket.

– Bölcs dolog ez? – kérdezte csalódottan Michi. – Nem inkább a győzelem elérésére kellene törekednünk? A Dragonyosoknak öt ezrednyi csatamechjük van, amelyeket tapasztalt pilóták, elit harcosok vezetnek. Számbelileg ugyan fölényben vagyunk, de a pilótáink nem veszik föl a versenyt az övéikkel. Meg kell tennünk mindent, ami csak lehetséges, hogy előnyhöz jussunk. Gondoljon a jövőjére, Minobu-san!

Minobu megvonta a vállát, de ebben a pillanatban észrevette, mennyire elkeseríti Michit ez a gesztus. A fiatalember megpróbálta elrejteni az érzelmeit, de Minobu túlságosan jól ismerte őt.

– A jövő nem jelent semmit egy harcos számára – mondta csendesen Minobu. – A szamuráj sorsa a halál. Shigataga nai.

Michi némán állt egy pillanatig, azután óvatosan megkérdezte:

– Arra számít, hogy nem éli túl az ütközetet?

– Nem számítok semmire – felelte Minobu közömbös hangon. – Ha ez a karmám, meghalok.

Michi ismét elnémult, Minobu szavait latolgatva.

– Hagyná, hogy megöljék?

A vádló hangsúly Michi hangjában elárulta Minobunak, mennyire retteg a védence az ő reményvesztettségétől, attól, hogy maga keresi a halált a csatában, menekvésként az őt szorongató gondok elől.

– A harcosnak, ha valódi szamuráj, szembe kell néznie a halállal, de ez még nem jelenti azt, hogy el kellene dobnia az életét. A szamuráj kötelessége a harc, ameddig az ura érdekeit szolgálja; de ha elmulasztja ezt, elveszíti a becsületét.

– Elveszíti a becsületét… – ismételte Michi. – És mi történik, ha elveszítjük a csatát, de ön életben marad?

– Ha elveszítjük a csatát, nos, akkor elég nehéz helyzetbe kerülünk. De addig is mindent el fogok követni, hogy végrehajtsam a feladatomat, és hogy megvédjem a becsületemet. Ha életben maradok, az csak azért lesz, mert harcoshoz méltóan küzdöttem. Parancsnokként pedig becsületesen kell bánnom az ellenfelemmel. A Dictum Honorium azt kívánja, hogy ellenségeinket is a tisztességnek megfelelően kezeljük. Nem kételkedem Jaime Wolf tisztességében, tehát ennek megfelelően is kell viselkednem vele. Még ha hadban is állunk egymással, ez mit sem változtat azon, hogy ő milyen ember.

Michi szemöldöke összerándult, jelezve a sensei szavai miatti zavarodottságát.

– Michi-san, meg tudná mondani, hány órakor kezdték meg a csapatmozgásaikat a Dragonyos mechek?

– Pontban éjfélkor – felelte a fiatalember. – Wolf megvárta, amíg kellően besötétedik, hogy minél kevésbé lehessen felfedezni őket. Ez érthető.

– Higgye el, Michi-san, a sötétségnek semmi köze ehhez. Éjfélkor járt le a Dragonyosok szerződése a Kurita-házzal. Mostantól kezdve Wolfot és a Dragonyosait nem köti semmi.