Alfa ezred MHQ, Ryuken tábor, Barlow's End

Drakónis határvidék. Egyesült Világok

3026. szeptember 30.

A küldönc keresztülfurakodott a zsúfolt mobil főhadiszállás járművén. Pártatlan módon Dragonyos és Kurita tisztekbe egyaránt beleütközött, ezért menet közben egyfolytában bocsánatot kért. Elérve Minobut, egy csomagocskát nyújtott előre.

– Wolf ezredes küldi, uram.

Minobu átvette a borítékot, melynek jelzései azt mutatták, hogy nem a katonai hálózaton keresztül érkezett. Minobu kérdőleg felvont szemöldökkel pillantott Kelly Yukinov őrnagyra, aki fejét rázta, jelezvén, hogy sejtelme sincs az üzenet tartalmát illetően. Minobu felbontotta a borítékot, és kihajtogatta a benne levő vékony papírlapot. Olvasás közben széles mosoly terült szét arcán.

– Az ezredes sok sikert kíván első közös bevetésünk alkalmából.

– Sokat kell még dolgoznunk – mondta Yukinov –, ha ezt a sikert el is akarjuk érni.

– Ön eltúlozza a dolgokat, őrnagy.

Minden fej a megszólaló Jerry Akuma felé fordult.

Minobu látta, mennyire élvezi az összekötő tiszt a hatást, melyet a csend megtörésével ért el. Bár a magas japán férfi jelenléte beárnyékolta a parancsnoki járműben folyó megbeszélést, ritkán szólalt meg, de olyan remekül időzített, hogy Minobu szinte megirigyelte.

– A nagy Wolf Dragonyosai nem épp a kishitűségükről híresek.

– Ez nem kishitűség, Akuma chu-sa – felelte Yukinov. – Csupán realizmus. Ez a hadművelet nem szerepel a tervben. Ön is itt volt a tegnapi incidens idején, amikor Armstrong rajtaütése kudarcot vallott. A Ryuken és Dragonyos felderítő osztagok jelentései egyaránt ilyen baljósak. Komolyabb Davion-erők vannak jelen, mint azt a Kurita hírszerzés feltételezte.

– Talán – mondta vontatottan Akuma. – Lehet, hogy ezek a felderítő jelentések csak a félig képzett harcosok túlfűtött képzeletének szüleményei, valamint olyan zsoldosokéi, akik fel akarják pumpálni az ellenség létszámát, hogy a harci prémiumot is feltornásszák. – Amennyiben Akuma csalódott volt amiatt, hogy sem Minobu, sem Yukinov nem kapta fel a vizet, jól leplezte. – Ha a felderítők jelentései a valóságot tükrözik, az csak azt jelenti, hogy Davion kutyáinak jó oka van védeni a célpontunkat. A zsákmány értékesebb lehet, mint amilyenre a BBE számított.

– Azt is jelenti, hogy jobban meg kell dolgoznunk érte – vágott vissza Yukinov.

– A befektetett munka mennyisége persze az önök felelőssége. A maguk Wolf ezredese elfogadta ezt a megbízatást, így most kötelesek eredményt felmutatni.

– Meglesz.

Akuma elmosolyodott.

– Biztos vagyok benne. – Háta mögött visszahúzódva állt két segédtisztje. Az egyik egy szőke férfi volt, legalább olyan magas, mint Akuma, de lényegesen izmosabb. A másik egy zömök és köpcös japán volt. Mindenhova elkísérték a chu-sát, örökké zord és érzelemmentes arcukat fordítva a világ felé.

Az összekötő tiszt kinyújtotta egyik kezét, mire az alacsonyabb tiszt átadott neki egy papírlapot. Ezt a lapot felemelve, Akuma így szólt:

– Én viszont már most tudok eredményt felmutatni. Ez az üzenet Landovából, az Achenar kísérleti telepről érkezett, az ottani informátorunktól. Az ügynök jelentése szerint a Davion-parancsnok azt tervezi, hogy McGuffin professzor prototípusát négy nap múlva biztonságosabb helyre szállíttatja.

A Ryuken és Dragonyos vezérkari tisztek aggodalmas pillantásokat váltottak ennek hallatán. Ez felboríthatja a támadó csapat időbeosztását. Az okozott felfordulással elégedett Akuma hátrébb lépett, ekképp kivonta magát a holotankot körülálló csoportból, és az ott kezdődő megbeszélésből.

– Vajon tudják, hogy itt vagyunk? – kérdezte Patrick Chan őrnagy aggodalmas arckifejezéssel. Chan zászlóalja képezte az Alfa ezred jelenlévő erejének derékhadát.

– Nos, Pat, annyit legalábbis feltételezhetünk, hogy tudják, mit keresünk – felelte Jamison ezredes. Az ő arcára is rá volt írva: nem rajong a gondolatért, hogy az ellenség akár csak a célpontjukról is tudhat.

– Talán a hasznunkra fordíthatjuk mindezt – vetette közbe Minobu.

Yukinovba hirtelen visszatért az életkedv.

– Ezt hogyan gondolja?

Minobu arra gondolt, hogy Yukinov talán tudja, mit tervez, és csupán lehetőséget akar nyújtani terve kiteregetésére.

– Ha belekezdünk egy általuk már várt támadásba a létesítmény ellen, nem számítanak rá, hogy lecsaphatunk a szállító konvojra is.

– Ez jól hangzik. – Ezt Kristen Stane százados jegyezte meg, aki egy kibővített könnyű mech-századot vezetett, mely légi egységeiről és fürgeségéről volt ismert. Stane mindig azokat a terveket részesítette előnyben, amelyben szerepelt néhány gyors és váratlan támadás. Azt mondogatta, hogy hozzá a gyorsaság és kiszámíthatatlanság illik legjobban. A már megszokott Dragonyos alapossággal hozzátette: – Ha van hozzá megfelelő terep.

– Lehet, hogy van – mondta Minobu, és beütött pár számot a konzolon. A holotank válaszképp ráközelített a Landova szektorra. A fő országút a várostól délre vezetett, azután nyugatra fordult, és egy vízszabályozó gáton keresztülszelte a Shaw-folyó völgyét. Miután átkúszott a gáton, az országút párhuzamosan futott a folyó nyugat-északnyugati ágával, amíg a Renbourn Parkerdő ritkás fái érdekében kénytelen nem volt irányt változtatni. – Nézzék csak meg – mondta, miközben egyre jobban ráközelített a Shaw-folyó déli partjánál fekvő területre.

– Látom már – mondta Chan és Stane teljesen egyszerre. Egymásra pillantottak, mivel mindkettőt meglepte a másik megjegyzése. Mindkettőt úgy ismerték, mint a Dragonyosok mech-csapdaállító mesterét. Ugyanakkor mindketten tisztelettel adóztak a másik szakértelmének. Stane meghajolt a másik rangja előtt, ezért Chan szólalt meg: – Ott, ahol az út átvezet a Renbourn Parkerdő szélén. Tökéletes helyszínnek látszik.

Most Stane-en volt a sor, hogy beszéljen.

– Pontosan. Épp ezért kellene itt meghúzódnunk, a Miliőn Erdejében. Mielőtt az út eléri a nyilvánvaló helyszínt.

– Nem jó. Nem találnánk visszavonulási útvonalat, ha az akció kudarcba fullad – ellenkezett Yukinov. Mint a helyszínen tartózkodó Dragonyosok első tisztje, gondolnia kellett egységei biztonságára.

– Van mód a visszavonulásra – jelentette ki Minobu –, ha gondosan megválogatjuk a támadó egységeket.

– Mit? – A Dragonyosok zavartnak tűntek. Minobu egy lépéssel előttük járt. Ami Minobu saját vezérkarát illeti, azok még értetlenebb képet vágtak, mivel a tisztek amúgy sem érezték jól magukat a Dragonyos stílusban lejátszott tervtárgyalás közjátékaiban. Egyedül Michi Noketsuna volt elemében. Ő látta, hová pillant Minobu a Dragonyosok beszélgetése alatt, és ezt az arcán bujkáló félmosoly is jelezte.

– A Shaw-folyó évszakoktól függő jelenség – folytatta Minobu. – Az év ezen szakaszában a völgy teljesen száraz, talaja pedig tömör, szilárd. Szinte tökéletes út egy könnyebb mechek alkotta egységnek.

– Így sem jó – ellenkezett Chan. – A két part valóságos szakadék. Minimum ötven méter.

– Ó – mosolygott Minobu –, éppen ezért kell a támadó erőnek ugróképesnek lennie…

– …hogy lecsapjanak a konvojra, keresztültörjenek rajtuk, és leugorjanak a völgybe – fejezte be a gondolatot Yukinov. Mialatt Chan csak vitatkozott, ő rájött Minobu tervére. – Ez tetszik.

Minobu elismerően meghajolt.

– Ha a bolygón levő felderítőink pontosan dolgoztak, a környéken fellelhető Davion-mecheknek csupán fele ugróképes. A karavánt kísérő mechek esetében ez az arány feltehetőleg még kisebb.

– Ezt miből gondolja, tai-i? – kérdezte Charles Earnst sho-sa. Minobu teljes vezérkarából ő volt a leginkább szókimondó. Egy-két Ryuken tiszt is fejbólintással jelezte, hogy legalább olyan kíváncsi a válaszra, mint a felvilágosítást kérő Earnst.

– Amennyiben McGuffin prototípusa csakugyan értékes a Davion-ház számára – közölte Minobu –, erős csapatra fogják bízni a védelmét, nehogy valami probléma legyen. Az erős csapat azt jelenti, hogy nehéz mechekből áll, a legtöbb nehéz mech pedig földhöz kötött. A többi lehetséges célpont hatékony védelméhez a Davion-parancsnok pedig magánál akarja majd tartani a mozgékony csapatokat, hogy gyors válaszlépésekkel tudjon reagálni esetleges támadásainkra. A mozgékony csapat pedig könnyű csatamecheket jelent, lehetőleg ugróképeseket. Ez azt jelenti, hogy a kíséretnek kevesebb, mint a fele lesz képes egységeink üldözésére kelni a völgyben. Ezenkívül tekintsék meg a csatornákat, melyeket a folyó nemzedékek ideje alatt vájt magának. Az Egyesült Világokbeli parancsnok nem tudhatja, melyik vájatot akarjuk menekülési útvonalnak használni, ezért kénytelen lesz felosztani csapatát, hogy minden lehetőséget lefedjen. Némelyik mech olyan csatornába fog jutni, amely messze elvezet a mi útvonalunktól, ezáltal gyakorlatilag kivonjuk őket a harcból. Mások zsákutcába jutnak, ami ugyanilyen eredménnyel jár.

– Akkor is van pár hiányosság ebben a tervben – vágott közben Chan kissé ingerülten, valószínűleg azért, mert nem az általa választott helyet jelölték meg a rajtaütés helyszíneként. – A többi mech kísérhet minket a part mentén. Irányíthatják az üldözőket, és akár tüzet is nyithatnak, ez pedig a szintkülönbség következtében pusztító hatású is lehet.

– Az lenne, ha hagynánk, hogy hasznot húzzanak belőle – ragadta magához a többiek figyelmét ismét Minobu. – De a déli parton a Davion-mechek elfoglaltak lesznek. Miután főerőnk végrehajtotta a már várt támadást Landovára, ott hagyunk egy erősen lecsökkentett létszámú csapatot, hogy demonstrálja a kísérleti telep elfoglalására irányuló nemlétező szándékunkat. Egy másik kontingens kordont von a város köré, miközben a derékhad a Shaw északi partjára siet, hogy onnan vegye tűz alá a Davion-mecheket. Amint a rajtaütő könnyű mechek biztonságban elmenekültek, az őket fedező csapatok visszavonulnak. Landova erői is visszavonulnak, és elindulnak az űrjárók felé. Nem lesz több gondunk, mint a zsákmánnyal a bolygóról való távozáskor már megszokott.

– Használhatónak tűnik – mondta „Yukinov. – Ki kapja és melyik megbízatást?

– A rajtaütés gyorsaságot és rutint kíván, ezért szerintem legjobb lenne a Dragonyosokra bízni – javasolta Minobu.

– Arra mérget vehet!

– Köszönöm, Stane százados. – A „Yukinov hangjában bujkáló dorgálás semmilyen látható hatást nem gyakorolt a forróvérű nőre. – Egyetértek. Ez azt jelenti, hogy nehezebb gépeink és a Ryuken együtt hajtják végre a landovai hadműveletet.

– Igen. Bár azt hiszem, hogy a Ryuken könnyebb egységei elterelhetik a Davion csapatok…

– Várjunk csak! Várjunk egy percet – szakította félve Chan. – Nézzenek csak ide a gátra! Vannak a folyóágyba levezető járatok is! A nehéz mechek visszavonulhatnak oda, és lejuthatnak, hogy üldözzék a rajtaütő egységet. Amennyiben a könnyű gépeik tartják a kapcsolatot, és sikerül lelassítaniuk a csapatainkat, komoly bajba kerülhetünk.

– Minden tisztelettel, Chan őrnagy – mondta Michi Noketsuna, és egy kemény bokacsattanás kíséretében meghajolt –, amennyiben így tesznek, pontosan azzal a problémával kell szembenézniük, amelyet az ön véleménye szerint ők okozhattak volna a mieinknek.

– Pfff! – Chan fanyar képet vágott. Nem örült neki, hogy hátba támadják a saját érveivel. Főleg így, hogy egy hátulgombolós tiszttől származott a megjegyzés, bármilyen tisztelettel is tette azt. Egy pillantást vetett a holotankra, mire újabb kérdés ötlött fel benne.

– Na és ha nem a mederbe mennek le, hanem átjönnek a túlsó partra? Akár a könnyű mecheket fedező csapattal szállnak szembe, akár visszaindulnak Landova felé, csak bajt okoznak.

– Ebben igaza van, őrnagy – ismerte el Minobu. – A gátat ezért meg kell semmisíteni, miután a mech-karaván átkelt rajta.

– Kristen, a légi egységeid végrehajtják a feladatot? – tette fel a kérdést Yukinov.

– A Davion szárnyasok lefoglalják őket.

– Úgy tűnik, akkor a földről kell megcsinálni. Mit akart mondani a megtévesztő egységeiről, Tetsuhara tai-sa?

– Ők szükség szerint bevethetők. Amint körbevettük az Achernar telepet, szabadok lesznek, és részt vehetnek a rajtaütésben. – Minobu gyors fejszámolást végzett a távolság figyelembevételével. – Akkor tudnának a gáthoz érni, amikor a konvoj eléri a csapda helyét. Ez valamivel később van, mint amit Chan őrnagy kívánatosnak tartana, de ahhoz még időben érkeznek, hogy megsemmisítsék a gáton keresztül- vagy az arról levezető útvonalakat, mielőtt a Davion parancsnokoknak egyáltalán eszébe jutna, hogy arra siessenek.

Amint a megbeszélés témája az olyan részletkérdésekre terelődött, mint az időbeosztás, leugrási koordináták, melyik parancsnok melyik megmozdulásért felelős, és hol legyenek előre elrejtett lőszertartalékok, Akuma érdeklődése alábbhagyott. Az ilyen apróságok untatták. A korábbi társalgást azonban érdeklődve hallgatta, és egyetértett a véleménnyel, hogy ez egy remekbeszabott terv. Nagyszerű volt a vázlata is, és minden esély megvolt, hogy siker koronázza. Ráadásul a saját terveivel is egybevágott. Az MHQ-t megtöltő zsibongásban senki sem hallotta meg, amikor segédtisztjeihez fordult, és halkan annyit mondott:

– Ma éjjel.