Hamar-völgy, Misery

Galedon katonai körzet, Drakónis Szövetség

3028. április 23.

– Vágjon át jobbra, West! – kiáltotta bele Dechan a mikrofonjába.

Parancsára a hatalmas Griff megfordult, elkerülve azt a pontot, ahová a kuriták össztüze zúdult. Robbanások szakították fel a gránitkemény felszínt, de a megolvadt hó és jég szinte azonnal vissza is fagyott.

A drakónok egész jó teljesítményt nyújtottak, tekintetbe véve, hogy Fraser szakaszának támadása teljesen váratlanul érte őket. Legnagyobbik gépüket, egy Keresztest, már a támadás első hulláma megbénította. Ez a veszteség jelentősen meggyengítette a kuriták tűzerejét, és a Dragonyosok szűnni nem akaró rohamai már-már összezavarni látszottak a soraikat.

– Már fáradnak! Ne engedd el őket! Wakeman, szórd meg a vezetőjüket!

Dechan is lőtt a saját fegyvereivel, rásegítve Wakeman Vívótőrének zárótüzére. Lángoló robbanóanyag záporzott alá a visszavonuló Kurita-szakaszra. A Keresztes és egy másik, erősen megrongálódott mech eltűnt a robbanások nyomán felcsapó lángok között. A megmaradt két ellenséges gép egérutat nyert azoknak a hosszú, egyenes árkoknak valamelyikében, amelyeket az örökkévalóság óta munkálkodó tavaszi olvadások ereje vájt a morénák oldalába.

– Hát, ez megvolna – rikkantotta Wakeman.

– Maradj takarásban, és figyelj oda, mit csinálsz! Még lehetnek páran, akik megúszták.

Dechan Árnyéksólyma követte West Griffjét a legközelebbi domb gerincére.

– Mi az, West? Hiszen Kígyókra vadászunk!

– Nézze meg maga is, százados! – West mechének hatalmas jobb karja felemelkedett, mintha mutatni akarna valamit.

Dechan abba az irányba nézett, amerre West Fusigon PPC-je mutatott. Nagyjából két kilométernyi távolságban néhány Kurita-csatamech várakozott. Az ellenséges szakasz két túlélője teljes sebességgel feléjük igyekezett.

– Szóval itt a seregük maradéka.

– Erősítés nélkül nem tudunk elbánni velük!

– Nem is kell, West! Éppen elég, hogy megtaláltuk őket! Ne felejtse el: jó öreg, ódivatú felderítő egység vagyunk.

– De miért… Miért nem küldünk rájuk egy űrjárót?! Ne mondja, hogy nem érdemelnék meg!

– Azért, mert az ezredes így rendelkezett. Mi pedig teljesítjük a parancsait, ugyebár.

– Ekkora marhaságot! – dörmögte West.

– Az ezredes nyilván tudja, mit miért csinál.

– Lehet, de nekünk mindenesetre nem árulta el.

– Nem, de ez mit sem változtat a dolgok állásán. A parancs az parancs.

A két mech lassú mozdulatokkal lemászott a dombról, nehogy felhívják magukra az ellenség figyelmét. Amint a dombhát takarásába kerültek, felgyorsítottak, és egyenesen arrafelé tartottak, ahol az áldozatul esett Kurita-csatamechek maradványai hevertek.

– Mi az, találtak valami használhatót? – kérdezte Dechan.

– Meghiszem azt, főnök! – felelte Gatlin. – Elkaptunk egyet, aki még életben van!

– De csak a kecses kis tappancsod legközelebbi rúgásáig! – vigyorgott Wakeman. – És hopp, máris egy rohadt Kígyóval kevesebb!

– Lassíts, Calvin! Ha hinni lehet a rangjelzésnek a vezetőálláson, ez a fickó tiszt – jelentette ki Gatlin. – Nem vagyok teljesen otthon a rangjelzéseik között, de legalábbis altiszti rangú lehet.

– Akkor lehet, hogy még kezdhetünk vele valamit – állapította meg Dechan. – West, menj, és halászd ki azt a drakónt a mechjéből! Az ezredes biztos szívesen bájcsevegne vele. Gatlin, te meg nyisd ki a szemed, és azonnal jelezz, ha valaki túlságosan érdeklődne irántunk!

A csatamechek engedelmeskedtek, de nem elég gyorsan. A Kurita-sereg talán már úton is van errefelé. Unity szent nevére! Valakit ott kellett volna hagynia őrködni a dombtetőn! De hát honnan sejthette volna, hogy fogolyszerzésre fogják pazarolni az idejüket?

– Gyerünk, West! Nem bánnám, ha már úton lennénk!

– Ne aggódjon már, százados! Ugye, nem akarja, hogy megrongáljam az ezredes tulajdonát!?

– Csak tegye a dolgát, és hagyja meg az elmés észrevételeit arra az időre, amikor kikerülünk a Kurita-fegyverek hatótávolságából!

Westnek nem volt több mondanivalója. Nagy nehezen lefeszegette a törzsről a Keresztes fejét, amely a vezetőfülkét foglalta magában. Talán öt percbe is beletelt, mire le tudta csavarni a függesztékeiről. Minden újabb csavarás fájdalmas zúzódásokat okozott a kabinban rekedt pilótának. Végül a Dragonyos mech a fejet diadalmasan hóna alá szorítva csatlakozott társaihoz, és maximális sebességre kapcsolva visszaindultak a bázisra.

Fraser szakasza elhaladt az őrszemek mellett, és leereszkedett abba a medencébe, ahol Wolf parancsnoki építménye állt. A vízhatlan vásznat vastagon belepte a hó, amely nemcsak hőszigetelőként, de álcázásként is szolgált az egyhangú tájban. A bejárattól balra Selden Darázs FLM-je, és Vordel Viktorja őrködött. Jobbra Cameron Küklopsza magasodott a sátrak fölé; háta mögött még néhány mech álldogált. Közöttünk Dechan felfedezte Natasa Kerenszkij Csatapörölyének vészjósló fekete alakját. Eddig nem tudott róla, hogy az Özvegyek is itt vannak a Miseryn, de hát sejthette volna, hogy nélkülük nem képzelhető el egy ilyen akció.

A Küklopsz vezetőfülkéjének ajtaja nyitva volt, odabent teljes erővel dolgozott a fűtőberendezés. A férfi a hideg ellen erősen bebugyolálva az ajtóban állt, alakját eltorzította a levegő vibrálása a fülkéből kiáramló meleg levegő miatt. Intett egyet annak jeléül, hogy vette Dechan rádióadását.

Dechan úgy rendelkezett, hogy egy biztonsági különítmény azonnal induljon eléje. Cameron megtette a szükséges intézkedéseket, majd elküldte a javítóműhely koordinátáit, hogy a szakasz valamelyest összeszedhesse magát. Mielőtt a többi mech lefordult volna az ösvényről a műhely irányában, Dechan átvette Westtől a terhét.

Az Árnyéksólyom továbbindult a parancsnoki sátor előtti nyílt térség felé. Amint összetalálkozott az eléje siető biztonságiakkal, megállt, és a földre helyezte a hóna alatt cipelt fejet.

– Erre! – kiáltotta feléjük a külső hangszórókon át. – Lássuk, fel tudjuk-e törni ezt a kemény diót!

Mire magára öltötte hideg elleni védőruházatát, és kikászálódott a vezetőfülkéből, a biztonsági különítménynek sikerült rávennie a foglyot, hogy magától nyissa ki az ajtót. Két katona éppen akkor segítette ki az erősen megrongálódott vezetőállásból, amikor Dechan lemászott a létráján. A foglyul ejtett pilóta testét zúzódások borították, és több sebből vérzett. Vékony egyenruhájában erősen reszketett, de senki nem ajánlott fel neki melegebb öltözetet.

Dechan vezette a menetet a parancsnoki sátorig, utána Kormenski őrnagy lépkedett, majd két katona kísérte a megkötözött kezű foglyot. Valósággal vonszolták a férfit, aki a maga erejéből alig vánszorgott.

A hőzsilipen átjutva a levegő érezhetően melegebb lett. Am hiába léptek be a még ennél is magasabb hőmérsékletű belső sátorba, Dechan még mindig borzongott az odakint töltött néhány perc emlékétől, és azon gondolkodott, hogy inkább le sem veszi a kabátját. Végül abban maradt magával, hogy elég, ha csak a vállára veti. Mire átértek egy rövid folyosószakaszon keresztül a központi helyiségbe, csodálkozva állapította meg, hogy ismét érez szagokat: izzadság és romlott étel szagát, legfőképpen.

– Ezredes, találtunk valamit, ami talán érdekelni fogja – jelentette be, amint beléptek.

A holotank körül gyülekező Dragonyosok már várták, és nem úgy látszott, mintha különösebben meglepte volna őket a bejelentés. Ám ez a tárgyilagosság csak álca volt: szinte azonnal eltűnt, ahogy Dechan a fogolyhoz fordult, aki ernyedten lógott kísérői szorításában. Dechan a hajánál fogva felemelte a férfi fejét.

– Singh! – szisszent fel Blake őrnagy.

A fogoly kirántotta magát a biztonságiak kezéből, de fájdalmas arckifejezése jelezte, mibe került neki ez a mozdulat. Köhögött, majd fogdarabkákkal vegyes vért köpött a padlóra. Kihúzta magát, és az ezredes felé fordult.

– Nocsak, Wolf.

Fadre Singh vállán Kurita tai-sa rangjelzés csillant meg a gyér világításban. Tett egy tétova lépést a zsoldosvezér felé. A biztonságiak azonnal ugrottak, hogy megállítsák, de Wolf intett, hogy várjanak. Singh megállt Wolf előtt, és farkasszemet nézett vele.

– Ugye, meglepődött, hogy így lát viszont, Wolf Dragonyosainak nagymestere?

– Erre valóban nem számítottam.

– Ó, mintha számított volna valaha is bármire velem kapcsolatban! Köpök az elképzeléseire, maga patkány! Az én szememben maga senki és semmi, a serege meg még annyi sem! A drakónok akkor kapják el, amikor csak kedvük tartja! A napjai meg vannak számlálva! Boldog vagyok, hogy megszabadultam magától! Sokára nyílt fel a szemem, hogy miben mesterkednek valójában maga meg a cimborái! Sejthettem volna abból, ahogy Hoff után bántak velünk. Semmibe sem vette a tudásomat, a szakértelmemet! Elbánt velem, pedig tudnia kellett, hogy igazam van! A szenilis vén barom Parella pártját fogta! Nyilván maga is teljesen szenilis már!

– Vigyázzon a szájára! – vágott közbe Blake.

– Igazán? És miért kellene vigyáznom rá? – vágott vissza Singh. –Nincs miért tiszteljem! Sem őt, sem bárkit az itt jelen lévők közül! – Azzal karjával körbemutatott a termen. – Már nem is hasonlítanak arra, akik valaha voltak! Akkor sem látják meg az igazságot, ha kiböki a szemüket! És mégis visszatértem volna, ha engedik, de maguk teljesen lehetetlenné tették! A sorsomra hagytak! Mégis, mire számítottak, mit teszek ezek után? Kegyelemért könyörgök az ősz fejű zsarnokuk lába előtt? Hát nem! Egyedül is elboldogultam!

Singh dühödt, őrjöngő nevetésben tört ki. Megrázta a fejét, és ismét Wolfhoz címezte a mondandóját.

– Nem tartozom magának semmivel, Wolf! Sem magának, sem a Dragonyosainak. Nincs szükségem magukra! Átvertem mindannyiukat, és találtam valakit, aki végre elismeri a képességeimet! Samsonov hadúr igenis felismeri, kiből lesz jó parancsnok! És pontosan azt a parancsot adta ki, amit vártam tőle.

Singh elnémult egy pillanatra, és ismét farkasszemet nézett Wolffal. Arcára kegyetlen kifejezés ült ki.

– Ó, és mindezért nem is kellett sokat tennem… Csak éppen elárulnom a búvóhelyük nevét.

A döbbent csendben fülbántóan hangosnak tűnt a nehéz lélegzetvételek hangja. Jaime felemelte a kezét, hogy megüsse Singhet, ám mielőtt még elérhette volna, a férfi teste megpördült, ahogy a nehéz lövedékek belecsapódtak. Wolf körülnézett, azt keresve, ki lőtt.

Natasa Kerenszkij nyugodtan állt, arcán a legcsekélyebb bűntudat sem tükröződött. Marakovja torkolatából halvány füstcsík szállt fel.

– Aki hűtlenné válik Unity nevéhez, az a sötétségbe hull alá – idézte.