Hoshon udvarház, Ceranl, An Ting

Galedon katonai körzet, Drakónis Szövetség

3026. december 1.

Michi benyitott Minobu műtermébe, arra számítva, hogy mesterét munka közben találja, de a szoba üres volt. Az egyik sarokban több vázát is talált apró darabokra törve, egykor kecses formájuk örökre megsemmisült. Kíváncsian lépett beljebb. A munkapad mellett vérnyomokat is talált.

A legrosszabbtól tartva Michi félretaszította a szabadba vezető panelt, és kirontott a Hoshon udvarház verandájára. A kertet is üresnek és csendesnek találta, harmóniája zavartalanul pihent a szürkületben.

Ha valami történt volna Minobuval, akkor egész biztosan érezne valami zavart, gondolta Michi. Megpróbált belső érzékeire hagyatkozni, ahogy Minobu tanította. Igen. Valami megzavarta az energia áramlását az ősi épület környékén. A zavar forrása a magasban volt, a falak szintje felett.

Michi a sarkon álló toronyra nézett. Minobu a harmadik szinten állt, alakját körberagyogta a lenyugvó nap. Kimonója vadul csapkodott a szélben, heves mozgása éles kontrasztban állt a férfi rezzenéstelenségével, ahogy a ruha sápadt színe is elütött sötét bőrétől.

Michi nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében. Minobu ép és egészséges!

A toronyhoz rohant és felsietett a belső lépcsőn. A tokjába bújtatott pisztolya minden lépésnél a lábának csapódott. A harmadik szinten egy serpenyőben szén égett, a rajta levő megfeketedett papírdarabokból füst kígyózott a mennyezet felé kiutat keresve. Michi ügyet sem vetett erre, hanem kilépett az erkélyre. Megvárta, amíg levegőhöz jut, majd megszólalt:

– Vért találtam a műteremben. Megsérültél?

Minobu nem nézett Michire, továbbra is Cerant felé fordította tekintetét, ahogy felemelte jobb kezét. Egy fényes fehér rongyba volt bugyolálva tenyere.

– Nem lényeges.

A vágás talán valóban nem volt lényeges. Michi azonban érezte, hogy valami más nagyon is fontos.

– Valami bánt téged. Érzem.

– Igen.

Michi további magyarázatot várt, de Minobu semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy tovább beszéljen.

– Mi az, ami aggaszt, sensei? – kérdezte makacsul. – Tudok segíteni?

– Az a hír aggaszt, hogy a Ryuken hamarosan terjeszkedni kezd – felelte Minobu, és végre segédtisztje felé fordult. – Minden eddigi század egy-egy új egység magját fogja alkotni, amely egységek mindegyike egy ezrednyi méretűre fog növekedni. Úgy tűnik, hogy a kísérlet sikeres volt, annak ellenére, ami Barlow's Enden történt.

– De hiszen ez jó hír! – jelentette ki Michi. Nem értette a helyzetet. Minobu kiképzőprogramja sikerének és a Ryuken koncepció elfogadásának örömet kellett volna okoznia, nem pedig ezt a borongós kedvet. Satoh ostobaságát végül figyelmen kívül hagyták, míg végre felismerték Minobu sensei zsenialitását. Akkor miért ilyen feldúlt? Valami nincs rendjén.

– Akkor miért vagy ilyen gondterhelt?

Minobu olyan monoton hangon beszélt tovább, mintha félbe sem szakították volna.

– A következő bolygókat jelölték ki a Ryuken állomáshelyeiként: An Ting, Capra, Misery, Thestria, Delacruz és Marlowe's Rift. Mond ez neked valamit?

Michi elgondolkozott. Semmi nem kötötte össze ezt a hat rendszert, kivéve, hogy szomszédosak az Egyesült Világokkal, és hogy mindegyik a Galedon katonai körzethez tartozik. De ez túl magától értetődő és egyszerű lett volna. Minobu egész héten a Dragonyosok küldönceit fogadta. Talán ez köti össze őket.

– Az első négy olyan bolygó, ahol a Dragonyosok is állomásoznak. De nem látok kapcsolatot köztük és a másik két bolygó között.

– Jelenleg mindegyik bolygó Wolf Dragonyosainak a helyőrsége. Az Alfát küldték Delacruzra, míg a Bétának kell Marlow's Riftre mennie. Nemrég fokozódó Davion tevékenységet „észleltek” ezen rendszerek közelében.

Michi most már értette a beosztást. Minden Ryuken egység egy Dragonyos egységgel osztozik a helyőrségekben. Ez nagyszerű. A Ryuken kiegészíti a Dragonyosokat, és közben sokat tanul tőlük.

Minobu lehangoltságának rejtélye továbbra is megoldatlan maradt, bár Michi kezdte sejteni, mi lehet a válasz. Hat ezred már túl nagy erő ahhoz, hogy csupán egyetlen ezredes álljon az élén. A parancsnoki pozíció elvesztése indokolhatja Minobu lehangoltságát. Michi így kipréselte magából a kérdést:

– Te leszel továbbra is a Ryuken parancsnoka?

– A Ryuken ezredek élére nem neveznek ki tábornokot. Mindegyik közvetlenül Galedon felé tartozik engedelmességgel. Ha a mi hadurunk nem kaphatja meg a Dragonyosokat, ráteszi kezét a Ryukenre.

– Tehát akkor te visszavonulsz? – Michi hangjában együttérzés csengett.

Minobu ezt észre sem vette. Hangja ugyanolyan közönyös és hűvös maradt, mint eddig volt, se el nem fogadta, se vissza nem utasította azt, amit a sors felkínált számára.

– Nem. Én a Ryuken-ni parancsnoka leszek a Miseryn.

A második ezredé? Miért nem az elsőé? A Ryuken egyértelműen Minobu „gyermeke” volt, megérdemelte volna a legelső címet.

– És mi lesz a ryuken-ichivel?

– A Ryuken-ichi bázisa An Tingen lesz, élén Jerry Akuma chu-sa, Wolf Dragonyosainak összekötő tisztje áll majd.

Michit teljesen megdöbbentette a kinevezés, és a beletörődés is, amivel mindezt Minobu fogadta.

– De hiszen ez sértés! Nem fogadhatod el!

– Sok mindent nem tehetek. Jelenleg több egyéb dolog között ezt az ajánlatot sem utasíthatom vissza. Samsonov nagyúr értésemre adta, hogy ez személyesen Kurita nagyúr kívánsága.

– De legalább Akumát nem léptették elő, hogy fölötted álljon – jelentette ki Michi konokul. – Nem kell engedelmeskedned a parancsainak.

Minobu megfordult, és szemét az égen lassan előtűnő csillagokra emelte. Hangja olyan távolinak tűnt, mint a csillagok hideg szikrázása.

– Ifjú barátom, még sok tanulnivalód van.